Idén rendezték meg a városunkban a 10. Kocsonyafesztivált, amelyre szokás szerint meghívtam a lányokat is.
Juckó, Sakumo és Koli volt nálam vendégségben, így négyesben fesztiváloztunk.

Pénteken este jöttek meg a lányok, először Juckó, majd Sakumo és Koli is befutottak. Jól indult, mert a fesztivál miatt nem jártak a villamosok, így a villamospótlót kellett megkeresni. Az egyik buszost megkérdeztem, hogy "Merre találjuk a villamospótlót?" erre a válasz: "Villamos nincs, csak villamospótló, ami …." – nem mintha nem ezt kérdeztem volna

Hazafelé menet még beugrottunk a boltba bevásárolni, ami még kell, majd végre lecuccolhattunk otthon. Juckót felköszöntöttük, mert Bálint-napkor volt a szülinapja, ennek örömére megkapta a szilveszterkor kapott könyv második részét. Örült neki. Én meg adtam a lányoknak egy-egy békát, mondván minden évben itt fesztiváloznak, de mindig béka nélkül mennek haza.

Békák: 

Ezek után tálaltam a vacsit, amivel alaposan megszívtam. Rakott krumplit csináltam a lányoknak, de a tejföl valami vacak lehetett, mert a krumpli alja úszott benne: mintha tejet öntöttem volna az egész alá.  Bár a csajok szerint finom volt, én nem voltam megelégedve vele :D

Eredetileg ki akartunk már pénteken menni a fesztiválra, de elég fáradtak lévén, elhalasztottuk azzal, hogy majd szombaton megyünk  Úgyhogy inkább ittunk, beszélgettünk, Merlint néztünk

Szombaton későn keltünk, későn reggeliztünk, végül olyan fél kettő tájban elindultunk fesztivál iránt. Megnéztünk pár árust, majd a kajasorra vettük az irányt, mondván igyunk puncsot.

Busóvér: 

Kint volt a Megyei Könyvtár is, ennek örömére potom 400Ft-ért beiratkoztam Időszerű volt már, mert ezer éve nem hosszabbítottam meg a jegyem, most itt volt a lehetőség. Ráadásul pár könnyű kérdésre adott válasszal kaptunk egy-egy noteszt, meg könyvjelzőket is.

Kézzel készült állatkák: 

Belebotlottunk a gólyalábasokba, majd egy jurta-szerű valamire, amiből finom szénaillat jött, úgyhogy bementünk oda is. Kiderült, hogy a Pajtaszínházba sikerült beesnünk, ahol épp akkor készültek, (egy órás késéssel) hogy előadják az Ördögöt idéz a diák c. vásári komédiát. Mivel Sakuval ezt amúgy is meg akartuk nézni, nagyon örültünk, hogy ilyen mákunk van, úgyhogy ott is ragadtunk. Nagyon nem bántuk meg a dolgok.
A sztori: A fiatal feleség, míg a férje nincs otthon a pappal csalja urát. Épp egy ilyen légyott alkalmával egy vándordiák érkezik hozzájuk, aki – miután a pap és a nő kidobják – bosszúból meglesi őket. Mikor a férj hazajön ismét megjelenik azzal, hogy ő majd előhívja az ördögöt – aki nem más, mint az elbújtatott pap. Persze mindezt nem ingyen. Az előadás vicces volt, és nagyon aranyos. A Pécsi Sándor Guruló Színpad előadása volt.

Ördögöt idéz a diák 1. 

Ördögöt idéz a diák 2.

Ez után a Premier Alapfokú Művészetoktatási Intézmény adta elő a Pap meg a kántor c. lengyel népmesét. Ezen is rengeteget nevettünk és derültünk.
A sztori: A paplakból valaki lop az utóbbi időben, így a pap megkéri Mariskát a gazdasszonyát, hogy másszon be egy ládába, azt átviszik a kántorhoz, hogy ott kihallgathassa őket. Mariska meg is tudja a ládában, hogy bizony tényleg a kántor a tolvaj, de amikor felfedi magát, megölik. Innentől indul a "hogyan tüntessük el a hullát" akció.  

A pap meg a kántor 1.

A pap meg a kántor 2.

A pap meg a kántor 3.

Utánuk az egyik helyi iskola  mutatott be egy miskolci legendát, méghozzá a miskolci szűcsökről Ők is nagyon aranyosak voltak.

És az utolsó előadás, amit megnéztünk a Kocsonya Mihály házassága c. komédia volt Hajdu Istvánnal, Magyar Attilával és Borbély Sándorral. Szerintem mondanom sem kell, hogy szinte fetrengtünk a röhögéstől. És, hogy ne maradjatok ki, ebből nem csak képeket, de videókat is mutatok nektek
Amúgy a történet: Kocsonya Mihály és Rozekker Csokréta boldognak induló házassága a válóperes bíróságon köt ki.

Képek: 

És a videók: 

Az előadás után sikerült elcsípni a színészeket, akik nagyon aranyosak voltak. Adtak nekünk autogramot és még egy fénykép erejéig is megálltak.

Hajdu István,  Magyar Attila és Sakumo

A pajtaszínház után tényleg nekiálltunk komolyabban szétnézni a vásárban. Vettünk lepényt, puncsot, kisebb ajándékokat. Vettünk békás kendőket, meg Koli kötényt magának. Sajnos elkezdett esni az eső, ami aztán alaposan el is rontotta a kedvünk, így végül hazaindultunk, kisebb-nagyobb kerülőkkel.  

Pár életkép a fesztiválból: 

(Lillafüredi vízesés kocsonyából és brokkoliból)



Hazaérve gyorsan forró zuhanyt vettünk, megvacsoráztunk, majd nekiálltunk pótolni az alkoholt a vérünkben. Közben beszélgettünk, majd megnéztük a Sherlock Holmes mozit, mert Juckó és Koli még nem látta. Utána folytattuk a Merlinből pár résszel. Végül aztán olyan egy óra tájban elmentünk aludni.

A ma reggel aztán elszaladt filmezéssel: A vágy törvénye – borzalmasan rossz film (meg lehet kövezni, ha valaki szereti, de szerintem borzalmas volt. És, a Philadelphia – nos ez kárpótol minket.  Imádom Tom Hanks-et és Denzel Washingont. Fantasztikusan jó film.

Egy gyors ebéd-reggeli után a lányok hazamentek délután.
Jövő hónapban azonban megint jönnek, mert megyünk és megnézzük az Őrült nők ketrece c. előadást a színházban
 

… azaz a Király Visszatért!

Evgeni Plushenko megmutatta, hogy nem véletlenül imádjuk, szeretjük és csodáljuk. Fantasztikusat teljesített ma az EB-n.
Csak gratulálni tudok neki!

És most a Brian Joubert fanok utálni fognak, de nagyon örülök Plushenko győzelmének! És Lambiel második helyezésének is!

Íme a győztes:

És itt van az éremosztó is. Hát nem aranyos Plushenko és Lambiel? Jó volt megint a dobogó legfelső fokán látni Plushenkót.

Mint, ahogy az utóbbi pár évben megszokott, kis társaságunk Sakuéknál szilveszterezett.

31-én a kora délutáni órákban mentünk boldogítani Sakut, Ariana, Juckó és én. A többiek már az állomáson volta, mikor én befutottam, és persze megvártak. Aztán irány a kocsi és a lakás.

Míg vártuk, hogy Koli is befusson elbeszélgettünk, elvoltunk magunknak.

Juckóval lecsaptunk Saku Ianto-macijára. Annyira édes és gyömöszkölni való az a mackó.

Ianto-maci, Juckó és én

Mikor végül befutott Koli is, kezdődhetett a szilveszteri-utókarácsonyi ajándékosztogatás. Úgy láttam mindenki örült az ajándékainak (én is).

Juckónak a Cattle Valley c. könyvet vettük, Arianának a Sógun ágyasát, Sakunak egy John Barrowman könyvet az Anything Goes címűt, míg én a Sanami Matoh: Full Moon c. mangáját kaptam meg. Emellett persze mindenki kapott apróságokat is a többiektől, így lettem boldog tulajdonosa egy Perselus Piton könyvjelzőnek és képnek, egy Captain Tsubasa – Tsubasa figurának, egy Piccolo figurának, egy kis vésett pohárnak, egy lovacskának és Juckó humorát bemutató só és borsszórónak, ami… na a képen majd meglátjátok.

Az ajándékaim- igen AZ, aminek látszik XD XD

Ajándékbontás

Juckónak vittem egy bögrét, amin egy mókus van. A mostani fórumsztorihoz kapcsolódva jutott eszembe, mikor megláttam, miután a karakterem Juckó kariját Mókusfiúnak becézi.

Mókus

Estefelé elővettük a piálós lottójátékot, és kipróbáltuk. A játék lényege, hogy színes golyókat kell kisorsolni és a színeknek megfelelő színű pohárban lévő italt kell meginni. Hat pohár van, ebből háromban alkohol volt, háromban pedig mentes. Vicces volt az egész, bár én elég józan maradtam, miután állandóan a citromos lötyi vagy mi jutott nekem

Juckó épp zöldet pörgetett (barackos garrone)

Mit is csináltunk még? Ettünk, ittunk, kártyáztunk. Éjfélkor pezsgőt bontottunk és koccintottunk. Majd tovább muriztunk csendeskén.

Hajnaltájban belöktük a Melegkonyha c. filmet, amin Arianával baromi jól szórakoztunk. A többiek azonban jócskán bealudtak. Amúgy Melegkonyhát csak ajánlani tudom: egy meleg témájú spanyol vígjáték.

Utána elhúztunk aludni, és aludtunk is, mint a vadlibák, míg aztán fél 12 tájban az egyik kolléganőm sms-e fel nem vert minket.

A délutánt megint a szokásos kártya és egyéb foglalta el, majd jött az este, amikor is a szilvesztert lepipálandó ivászatba kezdtünk.

Saku a macitól kér segítséget

Mit ne mondjak, alaposan becsípett mindenki. Kolit kivéve, aki rajtunk szórakozott. Valamikor előkerült egy kókuszlikőr is, amit meglátva magamhoz ragadtam egy fél üveg vodkát és inkább azt nyakaltam be. Nem hiszem, hogy Saku örült volna, ha a kókuszlikőr hatásait a szőnyegen mutatom be. (Utálom a kókuszos italokat )

Jó volt, én élveztem ezt az estét is. Néztünk Supernatural 5/9-es rész is, hogy a lányok lássák, Sakuval min szoktunk vinnyogni. Ariana annyira élvezte, hogy amikor megjelent egy szellemgyerek, sikított egy jót. Vicces volt.

Valamikor hajnalban mentünk aludni, de ehhez képest korán keltünk. Ariana elég vacakul volt szegény, ráadásul ő aznap haza is ment délután.

Előtte azonban megnéztük a Boldogító nem című filmet. Az utóbbi két hétben kb. 5x láttam, de egyszerűen nem bírom megunni. Fergetegesen jót játssza benne a naiv, magát heteronak képzelő meleget Kevin Kline.

Délután kikísértük Arianát a buszhoz, ahol könnyes búcsút vettünk tőle, majd a boltban két újabb üveg piával felszerelkezve hazamentünk.

Az este csendesként telt, megnéztük a Trick c. 1999-es filmet. Nagyon aranyos, nagyon édes, csak úgy sóhajtoztunk rajta

Ez után elmentünk aludni, majd másnap délelőtt punnyadtunk, kipihentük a szilvesztert.

Amit betermeltünk

Ismét egy hosszú szilveszter, ismét sok-sok mókával.

Boldog új évet Mindenkinek!

Minden kedves barátomnak, ismerősömnek és mindazoknak, akik erre járnak

Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Leljétek meg az ünnepben a csodát, a szeretetet, és mindenhol legyen boldogság és béke erre az időre.

Fairy

Ahogy tavaly is, idén újra szeretném meghirdetni a Varázsskatulya karácsonyi kihívását, slash témában.

A kihívás részletei:

Természetesen a műfaja slash (yaoi, férfixférfi kapcsolat)legyen.

A pályaművek leadási határideje: 2009. december 23. éjfél, az alábbi címre: varazsskatulya kukac freemail pont hu vagy varazsskatulya kukac gmail pont com Csak és kizárólag befejezett műveket várok!

Terjedelem: Nincs minimum meghatározva, de Word dokumentumban, 12-es betűmérettel (lehetőleg Times New Roman betűstílussal, de ettől el lehet térni) kérem a műveket.

Téma:

1. Karácsony, az első saját otthonban
2. Elcserélt ajándékok

A kettő közül bármelyiket lehet választani.

Fandom: bármilyen anime, film, könyv, manga stb. vagy akár saját történet is lehet. (Ha valaki egy kevésbé ismert fandomot ír, az legyen szíves egy kis ismertetőt írni hozzá a megjegyzésben. )

Kötelezően szerepelnie kell benne a következő mondatok közül az egyiknek:
- Vétkezz velem…
- Ég a karácsonyfa!
- Szökik a Télapó?

3 kulcsszó melyek mindegyikének szerepelnie kell a műben:
- kigyullad
- műhó
- jégvirág

A fanfic elejére legyen odaírva az író, cím, műfaj, melyik kötelező mondatot használtad fel, melyik témára írtál, fandom, korhatár, és természetesen a jogok, ha kellenek. Csak olyan írásokat fogadok el, melyek még máshol nem szerepeltek.

Kizárólag eredeti műveket várok, nem fordításokat.

Kérdés, óhaj-sóhaj-panasz-apelláta esetén akár, privát üzenetben, akár MSN-en, akár e-mailben el tudtok érni.

Ez a kihívás nem a helyezésekről, és nem a díjakról szól, hanem az ajándékozásról, arról, hogy néhány boldog pillanatot ajándékozzunk magunknak, egymásnak.

Jó munkát mindenkinek, Fairy

Egy levelet kaptam, amihez nem sok hozzáfűznivalóm van. Igaza van a levélírónak.
Egy kérdésem lenne csak: vajon az ország vezetői miért nem foglalkoznak vele?

Íme:

Komment nélkül…

Forrás: nol.hu

Kedves Bajnai úr!

Egy magyar fiatal, akinek nincs lakása, de szeretne, s csípi a szemét,
hogy ez másnak csak úgy JÁR.

IV. Hungarian Witches Sabbath Challange

Jelentkezési határidő: 2009. október 6. – október 20.

Na, ha ma már írtam egy sorozatról, folytassuk

Egy újabb BBC sorozatról szeretnék áradozni. Úgy tűnik, mostanában a BBC-sek azok, akik képesek lekötni a figyelmem.

Merlin… ki ne ismerné az Artus mondakört, a kerekasztal lovagjait, Merlint, Arthurt, Uthert, Lancelotot, Guinevert, Morganát, Mordredet és persze az Excalibur legendáját? Szerintem nagyon kevesen.

Tudjuk ugye, hogy Merlin a jó öreg varázsló segített Uthernek, hogy megszerezze más asszonyát, akitől fia született, Arthur. Ismerjük ugye, hogy Arthur lesz az, ki a kőből kihúzza az Excaliburt ezzel bizonyítva, hogy ő az a király, akit Albion várt. Megalapítja Merlin segítségével Camelotot, feleségül veszi Guinevert, ki később Lancelottal csalja. És ismerjük a Szent Grált is.

Nos, a BBC 2008 szeptemberében bebizonyította, hogy ebből a történetből még sok mindent ki lehet hozni. Főleg, ha átírjuk az egészet… vagy legalábbis jó részét.

Mert mi van akkor, ha Arthur nem kerül el Uther udvarából és apja befolyása alatt hercegi életet él? Mi van akkor, ha Camelot már áll, mert azt nem is Arthur, hanem apja Uther alapította? Mi van akkor, ha Nimueh "árulása" miatt Uther annyira meggyűlöli a mágiát, hogy kitiltja Camelotból, sőt akire csak gyanú esik, hogy mágiahasználó arra azonnali halál vár? És mi történik akkor, ha Merlin nem is olyan öreg, hanem Arthurral egyidős, és még csak most tanulgatja, milyen is varázslónak lenni, egy olyan világban, ahol tilos varázsolni?

Egy újszerű történet alakul ki, kalanddal, humorral, drámával, régi és új ismerősökkel és imádnivaló karakterekkel.

És akkor nézzük a fő sztorit: Merlin egy kis falucskában él, Arthur királyságában, ahol az anyján kívül nem tudja senki, hogy a fiú különleges. Anyja, mivel félti a fiát elküldi Camelotba Gaius-hoz (a helyi gyógyítóhoz és régi jó barátjához), hogy nevelje a fiút, segítse férfivá érni és persze, hogy vigyázzon rá, nehogy butaságot tegyen.
Így aztán Merlin útnak indul és nagy kíváncsisággal indul Camelotba. Ahol elsőként épp egy kivégzésbe botlik bele. Méghozzá egy férfit végeznek ki, akit azzal gyanúsítanak, hogy mágiát használt. Nem épp a legjobb helyre küldte az anyja, nem igaz?
Merlin megkeresi Gaiust, akit rögtön sikerül megmentenie a haláltól, és így le is bukik az öreg gyógyító előtt. Gaius befogadja a fiút, amolyan segítőként, aki kihordja a gyógyszereket stb. stb.
Nem kell sok idő, hogy Merlin belefusson Arthurba, és eme első találkozás bizony fájdalmas tapasztalattal végződik. Merlin a tömlöcben köt ki. Ahol különös hangot hall, mely őt szólítja.
Gaius közbenjárására, hamar kikerül, de persze Merlin nem bír magával, így másodszor is beleköt a hercegünkbe, aki nem kicsit gőgős, beképzelt és utálatos, de egyszerűen imádnivaló. És bár az ember azt várná, hogy ezek után Arthur végez vele, vagy örökre tömlöcbe zárja, mégsem ez történik. Mert Arthur szerint "van valami Merlinben" csak még azt nem tudja, hogy mi.

Merlin megismerkedik a kastély alá jó mélyen leláncolt sárkánnyal, akitől megtudja, hogy nem véletlenül kapta az erejét. Az a végzete, hogy Arthur mellett legyen, akiből egyszer nagy király válik, kinek keze alatt egyesül Albion és ebben Merlin lesz a segítségére.
Persze Merlin kézzel-lábbal hadakozik és közli, ha valaki meg akarná ölni a herceget, szívesen segítene benne, ennek ellenére ő fogja majd megmenteni a trónörököst.
És ezért Uthertől megkapja méltó jutalmát: Arthur szolgálója lesz.

Itt kezdődik a sorozat, mely jelenleg egy évadot élt meg (13 rész), és idén novemberben várható egy film belőle.

Ahogy halad előre a történet, Arthur és Merlin egyre közelebb kerül egymáshoz, többször is megmentik egymás és mások életét, szembeszállnak mindenféle gonosszal.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasy történeteket, megspékelve humorral és mindennel, ami jó. A szereplők pedig imádni valóak.

Ahogy pedig Arthur és Merlin kötekszik egymással, azt nem lehet kibírni nevetés nélkül.

Arról nem beszélve, hogy az ember slashmániás lányának rögtön beindul a fantáziája Merlint és Arthurt látva, főleg, mikor mindenki arról győzködi őket, hogy kettőjüket milyen mély kötelék kapcsolja össze.

Merlin (Colin Morgan)

Arthur (Bradley James)

Lancelot és Uther (Santiago Cabrera és Anthony Head)

A sárkány (hangja John Hurt)

Mikor anno itt-ott, főleg az LJ-n szembe kerültem, a Torchwood áradozásával, eleinte nem foglalkoztam vele. Majd Sakumo is rázendített, hogy milyen jó, és még el is hozta hozzám, így tartottunk egy maratoni első évados megnézést, és rá kellett jönnöm, hogy tényleg milyen jó.
Aztán, mikor jött a 2. évad és benne olyan események már az elején, melyek arra utaltak, hogy a Doctor Who-ban választ lelek benne, dobtam a Torchwoodot egy időre, és levadásztam a Doctort.
És bár Sakumo emiatt kissé neheztel rám, de… sokkal jobban szeretem a Doctor Who-t, mint a Torchwoodot. (Még mindig imádom TW-t, de a DW szívemnek kedvesebb.  )

A továbbiak nagy része, a Skatulya fórumából van, ahol a sorozatról áradoztam.

Doctor Who… Hogy mi is ez? Egy nagyon hosszú, nagyon régóta futó BBC sorozat, mely még 1963-ban indult hódító útjára, és természetesen Magyarországot kihagyta ebből.
Na nem kell ám megijedni, nem fogok az összes évadról lelkendezi

Szóval "A Doktor"… A Doktorról senki sem tudja, mi az igazi neve, csak annyit tudunk, hogy ő egy Time Lord (Idő Úr), és a Gallifrey bolygóról származik. Az Idő Urak különlegessége, hogy úgymond halhatatlanok, mikor megöregszenek, vagy súlyosan megsérülnek regenerálódnak és új kinézettel, új személyiséggel, azonban a régi tudatukkal, emlékeikkel élnek tovább. Így történhetett, hogy a Doctor Who ilyen sokáig fennmaradhatott. (Különleges, hogy az 1996-ban megjelent moziban a 8. Dokor azt mondja, hogy az Idő Urak 13-szor "támadhatnak fel", de azóta erről sehol egy szót sem említ a Doki. Kíváncsi vagyok, hogy az csak amolyan írói baki volt, vagy igaz, mert akkor elvileg már csak 3 Doktorunk lesz *hüpp-hüpp*. Bevallom a sikerét látva kétlem. Már, ha az új 11. Doki el nem cseszi… ) A mi Doktorunk anno otthagyta bolygóját és a gyengéken, rászurulókon segít, mindeközben igyekezve megóvni az idő szövetét. Mindezt úgy, hogy egy kék rendőrségi telefonfülkének kinéző járművel utazik.
A Doktorok általában egy társsal utaznak, aki legtöbbször egy hölgy a Földről. (És soha nem lesznek szerelmesek egymásba, bár a 10. Doktor és Rose között mélyebb kapcsolat alakult ki, és amit szerencsére a rendező is belátott és egy ügyes trükkel, de megoldotta, hogy a Doktor és Rose szerelméért viaskodó nézők megkapják, amit akarnak ) Azért voltak férfi társak is, de ők csak átutazóban Így került a sorozatba Jack Harkness kapitány is, aki a 9. Doktorral és Rose-al utazgatott. Igen, ez AZ a Jack.

Az évek folyamán rengeteg Doktor volt már.
1963 és 1989 között hivatalosan 7 Doktor volt, majd hosszabb szünet után, 1996-ban jött egy mozifilm a 8. Doktorral végül 2005-ben útjára indult a legújabb a sorozat a 9. Doktorral, akit Christopher Eccleston játszott. A Doktor mára az egyetlen Idő Úr, mert az utolsó nagy Időháborúban örökre eltűnt az Idő Urak népe, és magányosan kell járnia az időt.

És ezzel elérkeztünk a lényeghez, ugyanis itt kapcsolódtam be én is a sorozatba és nem bántam meg. És higgyétek el nekem, az hogy az előzményeket nem látta az ember lánya, nem számít, ugyanis így is mindent megért, mert el szokták mondani. A sorozat folyamán lesz pár ellenség (nem is kevés) és néhány régebbi is előkerül, de azokról is mindig kiderül kicsoda és hogy ismerték meg a dokit.

Szóval: az igazság, hogy az első részt nézve (címe: Rose) végigvinnyogtam, hogy mi ez a szar, mi ez a borzalom? (És közben végig Juckónak nyígtam, hogy ez borzalmas), mégis, mikor eljutottam a rész végére, elkezdtem a folytatást. Pár rész után: ó istenem ez annyira szar, hogy már jó! És amikor az első évad felénél jártam, már imádtam. És bár az elején falra mentem Rosetól, hamarosan őt is megkedveltem és ő volt a kedvencem az utitársak közül.

Az első évad végén, a Doktor átalakul és innentől David Tennant lett a 10. Doktor. Egy évadot még Rose-al tud le, majd jönnek újabb társak. Azonban Rose majd még visszatér a 4. évadban, illetve Jack és a Torchwood is egyre többet szerepel majd a sorozatban. (Megtudjuk a 2. évadban pl, hogy alakult a Torchwood és miért. )

Bevallom a kedvencem a Billie Piper (Rose) és David (10. Doktor) párosítás.
És kíváncsian várom a 11. Doktort aki a 2009. novemberi különrészben fog megjelenni (The Waters of Mars) és Matt Smith fogja játszani.

A lényeg a léngyegben: ugyan a sorozat nem hemzseg a szépfiúktól, mint a Torchwood (kivéve mikor a Torchwood3 is jelen van a sorozatban), érdemes megnézni, főleg azoknak, akik a Torchwoodot akarják nézni/vagy már nézik/nézték és sok mindent nem értettek.
Mert a Doctor Who-ban rengeteg olyan kérdésre választ kap az ember, amire a TW-ben nem tértek ki és az embert idegesíti. (Én is azért hagytam abba a TW-t, hogy előbb befejezzem a DW-t).

Még egy dolog: és hogy mennyire sikeres a Doctor Who? Nagyon. Az évek folyamán több száz kötetnyi könyv, rengeteg audióbook és rádiójáték készült, mindenféle csecsebecsék, és a 2005-ös "feltámadásnak" akkora sikere volt, hogy különálló speciálokat, koncerteket és bemutatókat tartottak többezres nézőközönség előtt. Valami van benne, ha már ennyie szeretik nem igaz?

És, hogy én miért szeretem jobban, mint a TW-t? Nem tudom. Talán mert változatosabb, pörgősebb, humorosabb? Nem hiszem. Talán a színészek miatt? Valószínű. Nincs rá magyarázatom. De jelenleg így áll a helyzet  

Magyarországon sajnos összvissz három Doctor Who regény jelent meg, ebből az első, még 1993-ban  az Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó gondozásában, akik  akkor  a könyv végén azt ígérték, hogy minden második hónapban kijön egy újabb kötet, de végül nem lett belőle semmi. (Gondolom ez abból adódik, hogy 1993-ban még nagyon kevesen ismerték a Doktor kalandjait nálunk.) Ez a kötet a 7. Doktorról és társáról Ace-ről szól (még nem olvastam, majd most kerítek rá sort.) 

Majd a Gabo könyvkiadó 2006-ban kirukkolt két kötettel a 9. Doktorról és Rose-ról, de azóta ők sem adtak ki újabb köteteket. Amit sajnálok, mert ez a kettő szerintem nagyon jó lett. (Eltekintve egy-két helyesírási hibától… )

Az emberbe bújt szörnyek: Miután a TARDIS kissé megbolondul, egy börtönbolygón a Justicián köt ki a Doktor és Rose. Hamarosan el is választják őket egymástól: a Doktor az egyik tudományos munkatáborban köt ki (LAFEKT ház), ahol a nagy agyára van szükségük, hogy a gravitációt megbuherálja, ahol kénytelen több különös lénnyel együtt dolgozni, sőt régi jó barátaink a szlitének is előkerülnek…
Rose mindeközben egy javítóintézetben köt ki, ahol első nap meg akarják ruházni, majd belekötnek ahol tudnak, végül itt is megjelennek a szlitének… vagy nem is azok? 
És persze mindeközben, mind a ketten azért küzdenek, hogy megtalálják egymást, és nem mellékesen ismét megmentsék a világot. Jelenleg szó szerint, mert univerzumok sorsa a tét.

A győztes mindent visz: Mivel Rose aggódni kezd az anyja miatt, akitől telefonon keresztül megtudta, hogy "nyert" valamit, visszatérnek a Doktorral a Földre. Ahol kiderül, hogy Rose anyja nem a lottót ngyerte meg, csak egy különös videójátékot. Egész Londoban kitört a nyerési láz, ugyanis minden egyes vásárláskor az emberek sorsjegyet kaptak, amivel vagy videójátékot vagy nyaralást nyerhettek.
Ráadásul a videójáték első győztesének hatalmas jutalom hull az ölébe, így aztán nem csoda, hogy mindenki odavan a Halál a Mantodákra c. játékért.
Nem kell sok idő, hogy a Doktor kiderítse: a nyaralni elvitt emberek bizony mind egy távoli bolygón kötnek ki, ahol a kvivilek élő fegyverei lesznek, méghozzá maguk az emberek küldik a halálba őket a játékon keresztül.
És megindul a versenyfutás a megmaradt emberek életéért, és Rose életéért, akit szintén harcba kényszerítenek…

Nem csalódtam a két könyvben, mindkettő megtartotta a sorozatból ismert humort, kötekedéseket, komolyságot és persze akciókat. Nem bánnám, ha több is megjelenne magyarul, de amíg ez nem történik meg, addig marad a sorozat, és az angol könyvek.

Christopher Eccleston a 9. Doktor

Rose és a 10. Doktor (Billie és David)

Az "Idő Gyermekei" - a 4. évad végén újra együtt harcol a 10. Doktor és eddigi (fontosabb) utitársai.

És a következő generáció – a 11. Doktor (Matt Smith)

Nagyon régen nem írtam már, nem azért, mert nem volt mit írni, hanem egyszerűen lusta voltam.

Erdély után megint meló volt, ennek köszönhetően a szabadságom is el lett tolva másfél héttel, mert beindítottuk az OrganP nevű könyvelőprogramot (Fairy nagyon-nagyon utál), de erről már írtam az LJ-men.

Végül aztán eljött a szabadság is, amit rögtön azzal kezdtem, hogy júl. 31-én felutaztam Nyíregyházára Sakumo-hoz, ahol a hétvégét töltöttem. Megünnepeltük Sakumo születésnapját – kapott tőlünk egy Torchwoodos párnát, aminek nagyon örült, ennek meg mi örültünk – grilleztünk (ami úgy nézett ki, hogy Zoli a tűző napon grillezett nekünk és hordta nekünk a finomabbnál, finomabb falatokat, miközben mi a hűvös házban kártyáztunk. Este meg kimentünk sétálni a városba egy üveg kevert flaskával, beültünk egy parkba beszélgetni, majd meglátogattunk egy játszóteret, a hol Juckó és Koli kiélhették magukat. Sakuval mi inkább csak a hintában ücsörögtünk és nosztalgiáztunk a régi jó szocreál játszóterek elmúlása miatt. Társasoztunk, filmeztünk, meséztünk és a szokásosakat csináltuk. Jó kezdése volt a nyárnak.

Saku örül a párnának

A hétvége után inkább csak itthon tengődtem, fordítottam, bétáztam, ellenőriztem, videókat kódoltam. Úgy éreztem teljesen feleslegesen, mert a kutyát sem érdekli. Ha nem egy-két favolt ember írását frisselem, az oldalra látogatók nagy ívben tesznek rá, hogy mi a többi friss. És nem csak a feliratokról, videókról beszélek. Mások írásait is felteszem, akik vannak olyan jók, sőt néha jobbak, mint az olvasók által favoltak, de ők sem kapnak szinte semmilyen elismerést. És emiatt haragszom. Nem magam miatt, miattuk. Ugyanúgy megdolgoztak azért, hogy megkapják az elismerést, ami késik.

Aztán volt egy elég kellemetlen lopásos úgy is. A szokásos: illető nem olvasta el a figyelmeztetéseket, majd fogta és a Prince of Tennis felirataimat felnyomta az angol feliratos vidikre, majd VP-re. A guta ütöget meg az ilyenektől. Nem elég, hogy lop, de még ocsmány munkát is végez. Arról nem beszélve, hogy a sírógörcs kerülgetett, mert a szerencsétlen a címbe végig ezt írta:Princess of Tennis – ez fááááááááááááááááj!

A múlt hétvégére meg hívtam csajokat, mert a várban újabb középkori forgatag volt, de elég nehezen indult a menet, mert az utolsó pillanatig változások voltak abban, hogy ki jön és ki nem. Végül Ariana, Juckó és Zen társaságát élvezhettem a hétvégén.

Juckó már péntek este megjött, úgyhogy kettesben múlattuk az időt. Előkerült az erdélyi szilvácska, aztán elmentünk sétálni, mert nekem OTP-be kellett bemásznom, ami majdnem meghiúsult, méghozzá az OTP csendes volta miatt, de végül csak sikerült betörnöm oda. Itthon pedig megnéztük a Change c. dorama első részét, aminek egy részét Juckó simán átaludta, de nem gond.

Szombaton dél körül befutott Zen, majd rendezgetés miegyéb után, elcipelt minket vásárolni. A boltos néni szerintem már alig várta, hogy eltűnjünk onnan, főleg, mikor a pénztárnál neki álltunk vitázni, ki fizet és ki nem. Mint mindig Zen nyert. *morc*

Ariana is megjött, elkészítettem a hadseregnek való enni- és innivaló halmot (tanultunk a májusi esetből, még egyszer kaja-pia nélkül nem megyünk várba) és elindultunk. Kettőre akartunk odaírni, mert akkortól írták a hadijátékokat, amik nagyon jók voltak. Én kifejezetten szeretem az ilyen programokat, egyszerűen nem tudom megunni.

Először a Szabir Lovasíjászokat néztük meg, majd a Kard és Kereszt Johannita Testvériség tagjai mutatták be nekünk a lovagi tornákat, párviadalokat, és még egy kisebb csatát is eljátszottak. És persze színre került a király is, aki természetesen a párviadalok során győzött.

Szabir íjász:

A viadal győztese:

A Johanniták bemutatnak egy védekező állást:

Párbaj:

A király is színre lép:

Miután a bemutatóknak vége lett, szétnéztünk a többi helyen. Középkori vásár, és emberek, állatsimogatók, középkori játékok gyerekeknek és felnőtteknek, gyertyaöntés, fafaragás, takácsok, és vásári komédiások tömkelege.

Gyertyaöntés tanítása:

Mivel Juckó még nem járt soha a toronyban, és az érmekészítőnél azokat is meglestük. Na jó, a toronyba csak ő és Zen mentek fel, mert Ariana nem akart én meg már voltam (ezzel magyarázom a lustaságom, de jól csinálom nem?) . Juckó készíttetett magának egy emlékérmét, majd megnéztük a panoptikumokat is.

Először a fegyver és történeti kiállítást néztük meg, ahol befrászoltunk, mert ahányszor villantak a vakuk annyiszor vijjogott a riasztó. Azt hittük tilos a fényképezés, úgyhogy utána már vaku nélkül készültek a képek.

Lovag:

Utána megnéztük a középkor kínzásokat és büntetési módszereit bemutató kiállítást. Félelmetes volt, hogy az emberek milyen borzalmas dolgokat műveltek egymással. (Itt tudtuk meg, hogy mindenhol lehet fényképezni, szóval nem kell a vakukat kikapcsolni. )

Kerékbetörés (itt volt egy gomb, amit, ha lenyomtunk a kerék tényleg forgott)

Ez után megnéztük a panoptikumot, ahol középkori élet egy-egy pillanatát láthattuk. A virágzó vásárokat, lovagi tornákat, Magyar György pokoljárását, a Kassai címer adományozását. A kedvencünk a poklos kiállítás volt, el is töprengtünk raja, hogy na most már tudjuk, hova fogunk kerülni.

Pokol:

Ez után mászkáltunk a várban, megnéztük a Vaga Banda gólyalábasokat, szégyenketrecbe zártuk magunkat, szétnéztünk az árusok között, majd levágódtunk egy helyen, ahonnan jól lehetett látni a várárok területét és onnan már nem mozdultunk. Igaz kissé untuk magunkat, mert ugyan fent mindenféle komédiások voltak, de mi már lusták voltunk. Itt dekkoltuk ki, míg végül megjelent a királyi menet és elkezdődött a délutáni bemutató.

Nagy Lajos király és udvartartása:

Először a Pavane zászlóforgatók adtak elő egy kisebb mutatványt:

Utána megint voltak lovagi tornák, végül aztán eljött az este, amit végül is vártunk. A fáklyás lovagi tornákat, a tűzzsonglőröket, a várfestést és persze végül a tűzijátékot.

Várfestés fényekkel:

Tűzzsonglőrök:

Tűzijáték:

Én nagyon jól éreztem magam, még ha néha tényleg sok is volt a holtidő és unatkoztunk egy kicsit.

Otthon persze folytattuk a bulizást, előkerültek a piák. Zen hozott két üveg jégbort, amit be is nyakaltunk, majd az erdélyi szilva. Játszottunk igazmondósat, persze pohárdöntögetéssel egybekötve.

Hajnal háromkor eszembe jutott, hogy nem köszöntünk el Sakumotól, aki vasárnap ment Bulgáriába, így még egy utolsó sms-t küldtem neki.

Zen végül hajnal négykor elment aludni a sátorba, igaz ez is kisebb küzdelem árán volt, mert miért ne? Makacs a fiú, mint három öszvér. De azért szeretünk ám! (Kivéve néha, de akkor is csak kicsit nem )

Juckó is kidőlt, mi meg még Arianával hajnal hatig beszélgettünk, klipeket nézegettünk (sikerült megfertőznie a Kagrrával, köszönet érte Ariana.)

Majd végül mi is lefeküdtünk. Hétkor csörgött a telóm, mert Saku reagált az sms-re és megdöbbenve kérdezte, hogy tényleg hajnal háromkor küldtük-e?

Sikerült megint visszaaludni, de 8-kor már megint felkeltem, mert annyira fájt a derekam. Valószínűleg a várban sikerült megfáznia. Zen is megjött, úgyhogy a további lustálkodást kilőve segítettem anyának az ebédfőzésben.

A délelőtt gyorsan elszaladt, és mire észbe kaptam mindenki elment.

Én pedig összerámoltam egy kicsit, elmosogattam a poharakat és ledőltem, mondván alszok vagy két órát, amiből végül az lett, hogy este kilenckor fel is keltem.

Ami azóta történt, az csupa vacakság, azt majd másik postban írom le. Egyszer…