Poros lámpás

2. fejezet




Második fejezet


Nézegette a kezébe nyomott dobozt. Donna kiadta az ukázt Mikaelnek, hogy menjen át hozzá, mert fontos dologról kell beszélniük, a férfi azonban nem gondolta volna, hogy ez a fontos dolog a kezében heverő tárgy lesz.
- Mit csináljak vele?
- Vidd vissza a tulajdonosának. Ugye nem kell mindent a szádba rágnom, mint egy gyereknek? – húzta fel sokatmondón Donna a szemöldökét…
- Nem vihetnéd el te magad? Hiszen a te férjed javította meg és nem én.
- De te adtad el. Meg amúgy is azt mondtam, hogy te adod vissza. Ugye nem akarsz velem vitázni? – csípőre vágta a kezeit, jobb lábát előre csúsztatta, készen a „harcra”.
- Veled? Soha.
- Nos, örülök, hogy egyetértünk ebben a témában és visszaadod a dobozt a szomszédodnak. Nekem segítenem kell a gyerekeknek megírni a házi feladatot. Még egy hét iskola, aztán végre szünet lesz. Aj, lesz épp elég bajom velük – mormolta az orra alatt.
- A férfi nem mondta, hogy a szomszédunk.
- Na és? Akkor miért mondta, hogy a Freeman-házban szállt meg? Menj már. Holnap találkozunk.
Szíve szerint a szemét forgatta volna, de biztos fejmosást kapna érte. Megvakarta a fejét, de nem volt más megoldás, személyesen kellett visszaadnia a dobozt. Odamegy, visszaadja és utána visszatér ahhoz, amit az előtt csinált, mielőtt Donna telefonált, azaz a semmittevéshez.
Átment az utca túloldalára, kinyitotta a rozsdás kaput, amelyik elválasztotta őt a kerttől. Tény, hogy alapos felújításra szorul az épület, állapította meg, mikor meglátta a ház tönkrement homlokzatát. A hatalmas ablakok mocskosak és szürkék voltak. A festék lepergett a falakról és az első emeleti erkélyt tartó oszlopokról, ami a felfutott szőlő ellenére is szomorúnak tűnt. Az indák elvadultak és a felét már ki kellene vágni, mert nem hoztak új hajtást, mint az előző években. Valójában az egész park hasonló képet mutatott, egy része elvadult, másutt elpusztult. A fű rozsdabarna, ahol nem érte napfény, mikor a fák és bokrok szétburjánzottak, elzárva a fény útját az alacsonyabb növényzet elől. A gyönyörű virágrengeteg már csak az egykor tízéves kisfiú emlékeiben élt. Egykor gyönyörű hely volt, mikor virítottak a szarkalábak, tulipánok és árvácskák, a táj szépséges báját pedig rózsabokrok növelték. Bár már akkor is haldoklott minden, mert a tulajdonos többet nem törődött velük. Az évek során virágok helyett gyom nőtt, a metszetlen rózsák pedig elvadultak vagy elfagytak a kemény teleken, ezért most ijesztően néztek ki az elhalt, fekete ágakkal, melyek már soha többé nem borulnak zöld lombba és színes virágokba. A ház előtt szökőkút állt, három kerek tállal, amiben megállt a víz, a legtetején pedig egy körgyűrű, amiből valaha a víz a legkisebb tálba folyt, onnan a középsőbe végül a legnagyobba. Most csak újabb szomorú látványosság volt, ahogy a mellette lévő fapadok is, melyeket még az ő nagyapja készített.
- Gyönyörű, igaz?
Kiszakította magát az ábrándozásból és a hang tulajdonosa, Jayden Evans felé fordult. A férfi hozzásétált és kinyújtotta a kezét, hogy üdvözölje. Mikael megszorította a házigazda érdes, bőrkeményedéses kezét. Pillantása az alkarján lévő sárkányra siklott, melyet tökéletesen látott, mivel Evans csak egy kertésznadrágot viselt, aminek a pántjait a dereka köré kötötte. Így aztán láthatta a rejtélyes függőket, melyek láncon és bőrszíjon lógtak a nyakában. A láncon ezüst kereszt lógott, a bőrszíjon pedig gyöngyök és egy kis, fém toll vagy valami hasonlóra emlékeztető medál volt.
- A húgom készítette – mondta Jayden, a bőrszíjra mutatva. – A láncot pedig az anyai nagymamámtól örököltem. Ezt nekem hozta? – mutatott az ékszerdobozra.
- Igen. A kapcsot megjavítottuk, így a húga biztos elégedett lesz, ami pedig a szökőkutat illeti, el kell ismernem, tényleg gyönyörű. Kár, hogy nem működik.
- Működni fog. Itt minden újra élni fog, csak pár hét kemény munkára van szükség hozzá. Végül is ezért vagyok itt. És nézze el nekem az öltözékem, minden percet ki kell használnom, hogy lakhatóvá tegyem a házat, ami ebben a kánikulában nem a legkönnyebb.
- Ne aggódjon miatta, uram, csak a dobozt hoztam vissza és már megyek is – nyújtotta Mikael a férfi felé a dobozt.
- Köszönöm. Nem inna meg valamit? – kérdezte, mikor Mikael már a kapu felé indult. – A magányos emberre hamar rátör az unalom. Amúgy meg Jaynek hívnak, az apámat szólították „uram”-nak – hangsúlyozta ki az „uram” szót.
- Ez egy javaslat akart lenni, hogy tegeződjünk? – kérdezte Mikael.
- Máris sokkal jobb. Szóval, egy gyümölcslevet? Semmi erősebbel nem tudok szolgálni. Kávém és teám sincs, szóval remélem jó lesz a gyümölcslé. Gyere be, ott valamivel hűvösebb van.
- Silent varázsa: fagyos tél és forró nyár. – Elindult a házigazda után a ház belsejébe. Sosem volt még bent, de talán így jobb is, mert akkor nem fogja azt figyelni, mi változott meg. – A gyümölcslé pedig tökéletes lesz. Alkoholt csak időnként iszok és azt is inkább a vállalati összejöveteleken.
Átlépve a küszöbön, egy akkora hallban találta magát, ami visszhangzott, ha csak megszólalt.
- Nem rossz, igaz? A visszhang megszűnik, ahogy bebútorozzák a helyiséget – mondta Jayden, átvezetve az egyik ajtón a sok közül. – De a bútorok már nem az én dolgom, hanem a húgomé. Nekem csak az a dolgom, hogy lefessem a falakat, eljátsszam a kőművest és takarítót, ó, majd elfelejtettem a kertészt is.
- Ne mondd, hogy egyedül fogod mindezt helyrehozni. – Mikael körbenézett a helyiségben, ahol voltak. Ez volt a konyha, vagy legalábbis valami, ami arra hasonlított, mert a szeme most csak egy romhalmazt látott. A régi bútorok, szinte már szétestek, a padlón pedig deszkák, szögek és különféle szerszámok feküdtek. – Látom, keményen belevetetted magad a munkába.
- Kár az időt vesztegetni – nézett az órájára. – Öt óra van, estig még szétszedem ezt az egészet és kiviszem. Amúgy nem egyedül fogom csinálni. – Lehajolt és a padlóról felvett két üveg narancslevet. Egyet odaadott Mikaelnek, a másikat saját maga nyitotta ki. – Holnap jön a csapat és majd ők kézbe veszik ezt az egészet. Ha egyedül kellene nekiesnem az egésznek, biztos legalább egy évbe telne, mire végzek. A konyha, bár csak egy kis helyiség, mégis a felújítása legalább három nap lesz. Még a vizet is be kell vezetni. Nem értem, hogy a korábbi tulajdonos, miért vezette el a vizet a szökőkúthoz, a házba viszont nem.
- Amennyire emlékszem, flúgos fickó volt. – Lecsavarta az üveg kupakját és ivott egy kortyot. Már nem volt hideg, elég ideje volt felmelegedni, de nem panaszkodott. – Ha nincs víz, hogy fogsz fürdeni? – Nos, feltehetett volna egy másik kérdést, de igazából ez fontos dolog volt, főleg a porban és hőségben végzett munka után.
- Van egy kút. Hordok be vizet és valahogy majd csak boldogulok. Egy hetet ilyen kényelmetlenségek mellett képes vagyok elviselni.
- Nálam nyugodtan lezuhanyozhatsz – ajánlotta fel hirtelen. – Minek szenvednél a vízhordással, ráadásul a hideg vízben fürdéssel, mert abból, amit látok, a tűzhely se működik.
A konyha jobb sarkában volt egy téglából készült sparhelt, sütővel és egy fém platnival a tetején a főzéshez. Emlékezett, hogy a nagymamája főzött ilyen tűzhelyen, de amikor bevezették a gázt, inkább a gáztűzhelyt választotta, és a kemencét lebontották.
- A kémény beomlott. Vagy legalábbis a tetőn lévő része. Mindent befüstölne idebent, ha begyújtanék, még, ha fával is. Gondolkodom rajta, hogy lebontsam vagy meghagyjam. Ez egy régi kézműves munka, gyönyörű, még fém díszlap is van rajta.
- Kár lenne megszabadulni tőle, de nélküle több hely lenne. Majd a húgod eldönti. Együtt fogtok itt élni vagy csak ő?
- Mi csak rendbe hozzuk a házat a tulajdonosnak.
Mikael meglepetten fordította el tekintetét a tűzhelytől és a másik férfira nézve megszólalt:
- Azt hittem, te vagy a tulajdonos.
- És kétkezi munkát végeznék? Te és a barátod félreértettetek. A húgomat és engem felbéreltek, hogy tatarozzuk ki a házat és hozzuk rendbe a kertet. Nem engedhetünk meg magunknak ilyen csodálatos villát.
- Akkor, hogy… Azt hittem, hogy házvásárlás közben tévedtetek a régiségboltba.
- Nem. – Leült az egyik szekrénykére, amit már előkészített a bontáshoz. – Amanda és én csak a környéken kirándultunk és teljesen véletlenül ismertük meg ennek a háznak a történetét. Amandának nagyon megtetszett és mesélt róla egy ismerősének, ő pedig a bátyjának, aki meg is vette. És az ismeretségünknek köszönhetően megkaptuk ezt a munkát. Jól fizetnek, szóval elfogadtuk. – Ujjaival az üveget simogatva, érdeklődve figyelte Mikaelt.
Mikael újra a másik tüzetes pillantása alá került és nem tudta, hogy mit kezdjen magával. Legszívesebben egyenesen megkérdezte volna, hogy miért bámulja ennyire, de valamiért inkább visszafogta magát. Lehet, hogy Jaydennek egyszerűen ilyen volt a természete. Egyenesen az emberek szemébe nézett és nem kapta félre a pillantását, úgy, ahogy ő szokta. Végül is ez a figyelmes tekintet igazából nem zavarta. A férfi tényleg érdekesnek tűnt, de biztos nős – bár nem volt jegygyűrűje –, és egy tucat gyereke van.
- És te mivel foglalkozol? – kérdezte Evans.
- Egy kis elektronikai cégnél dolgozom, ahol olyan apró csodákat állítunk elő, mint például a processzorok. Annyi, hogy én a tonnányi papírmunkával foglalom le magam.
- Egy kis irodában ülsz nyolc vagy több órát?
- Változó a dolog. Viszont, most már megyek, nem akarlak feltartani… Hacsak… - habozott.
- Hacsak?
- Hacsak nem tudok valahogy segíteni. Már, ha szükséged van segítségre – ajánlotta fel Mikael, arra gondolva, hogy a másik helyében, ő bizony örülne az extra pár kéznek. Ha másnál nem, legalább a szemét kihordásánál.
- Kezdd szétszedni az előtted álló szekrényt, később pedig segíthetsz nekem a többivel – válaszolt Jayden, leugorva a szekrényről, amin ült és Mikael kezébe nyomott egy csavarhúzót.

***


A következő három órában megfeszített tempóban dolgoztak, csak azért álltak le néha, hogy igyanak valamit. Mikael ledobta a teljesen átizzadt ingét, csak a farmernadrág volt rajta, de még így is folyton átkozódott magában, amiért nem ment haza átöltözni valami kényelmesebb ruhába, amiben nem lenne ilyen melege. Rengeteget beszélgetett Jaydennel a saját helyzetéről a régiség bolttal és a nagymamája házával kapcsolatban. Meghallgatta a másik javaslatait és válaszolt a kérdéseire, a régi szekrénydeszkák és a rengeteg szemét kihordása közben. A ház mögött már most hatalmas kupac törmeléket raktak össze, amit majd a hét vége felé fog elszállítani egy direkt erre specializálódott cég, akiket Jayden felbérelt. Mielőbb befejezték volna a munkát, leszállt az alkonyt és rettentően fülledt lett a levegő. A ház belseje szintén felmelegedett, és míg nap közben a falak adtak egy kis hűvöset, így estefelé már kibírhatatlanabb volt, mint odakint. Csak akkor hagyták abba a munkát, mikor a konyha már teljesen üres volt és arra várt, hogy megjöjjön a csapat, amelyik használhatóvá varázsolja.
Mikael, az ingével törölve le a homlokáról az izzadságot, ismét felajánlotta Jaydennek a saját fürdőszobáját és még azt is hozzátette, hogy Donna lasagnét készített, ami csak arra vár, hogy felmelegítsék.
- Mikael, amilyen mocskos vagyok, nem kell újra megkérdezned, bármit megtennék a forró vízért, a gyomrom pedig örömtáncot jár a vacsorameghívást hallva – válaszolt vidáman Jayden. – Amennyiben nem fogok zavarni.
- Ha így lenne, nem hívnálak meg.
- Nem is tudom, mi van, ha az egészet a két szép szememért teszed? – meresztett nagy szemeket Mikaelre.
- Vagy épp te vagy az, aki a két szememért fogadod el a meghívást.
- Honnan tudod, hogy nem így van?
Mikaelt megdöbbentett egy pillanatra, de gyorsan lerázta magáról a furcsa érzéseket. Most már értette azokat a pillantásokat, amelyeket Evans vetett rá. Megbizonyosodott róla, hogy a másikat a férfiak érdeklik, ami kellemes meglepetés volt. Nos, lehet, hogy nem tervezett forró éjszakát ezzel a pasassal, de jó lesz valaki olyannal beszélgetni és elüldögélni, aki mellett nem kell minden szavára ügyelnie, és azon agyalni, hogy válaszoljon a feleséget és gyerekeket érintő kérdésekre.
- Megleptelek? – kérdezte Jayden.
- Azzal, hogy meleg vagy?
- Ühüm.
- Az igazat megvallva, igen. Azt hittem, hogy nős vagy egy tucat gyerekkel. – Elmosolyodott, mikor a helyiségben felhangzott egy őszinte nevetés. – Ez olyan vicces?
- Ritkán találkozom olyan meleg férfival, aki nem képes felismerni egy másik meleget. Én tudtam, amint megláttalak, vagy inkább a hatodik érzékemmel megéreztem. Mit gondolsz, miért mászkálok egész idő alatt ing nélkül, mi? – kacsintott Mikaelre.
- Na igen, mert a férfias izmaiddal akarsz elcsábítani.
- Nem lehetsz biztos abban, hogy nem így van.
- Az elcsábításomhoz nem elég az izmaidat mutogatni – válaszolt Mikael, felszabadultnak érezve magát ettől a kis flörttől.
- Ezt megjegyzem magamnak. Visszatérve a fürdéshez és vacsorához, fél óra múlva átmegyek. Még van egy kis elintéznivalóm, de utána ott leszek. Csak azt mondd meg, hova menjek, nehogy a végén valamelyik szomszédnál kössek ki.
- Emiatt ne aggódj. Ötven százalék esélyed van arra, hogy a nagymamám házában kötsz ki. Az a ház ott az utca túloldalán. Pár méterre innen pedig Donna lakik.
- Nem nagyon ismerem a barátnődet, de nagyon jó fej csajnak tűnt.
- Csak nehogy előtte is így mondd, mert a „csajért” kapsz egy szolid seggberúgást. Akkor én megyek. Szeretettel várlak.
Még meg is könnyebbült attól, hogy Jayden kicsit később fog átmenni. Ezalatt gyorsan lezuhanyozik és beállítja a sütőt. Ha pedig a hatalmas adag lasagne után is éhesek lennének, a hűtő még mindig tömve van étellel a tegnapi tor után. Átfutott az agyán, hogy a nagymamája vajon mit szólna egy ilyen férfihoz? Biztos megint hangot adna néhány bölcsességének, a végén pedig hozzátenné: „A gyomron át vezet az út a szívhez.”, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az unokája alig pár órája ismeri a fickót. Mi van akkor, ha tetszik neki? A kinézet nem minden. Találkozott már tipikus „istenien néz ki” pasasokkal, akik tökéletesnek néztek ki, de aztán kiderült róluk, hogy hűtlen, hazug, folyton kanos kandúrok, akik csak a hódításaik számát akarták növelni és a kizárólagos kapcsolat ki volt zárva, mert ők ugyan nem játszanak „otthon, édes otthont” és nem házasodnak. Nem, mintha nem szeretne szexelni, sőt, imádta a dolgot, de nem az a férfi volt, akinek ez volt a legfontosabb. Időnként az volt a benyomása, hogy a mai világban csak a pénzhajhászás és a hódítások száma volt a lényeg. A pénz és a szex fontos volt az ő számára is, de Mikael úgy vélte, hogy mindenkinek magába kellene néznie egy kicsit, mert vannak sokkal fontosabb dolgok is ennél a kettőnél.
Otthon, miután bekapcsolta a sütőt, gyors zuhanyt vett. Tusolás után megfésülte még vizes haját, és úgy hagyta, meg sem szárította, majd, felvett egy melegítőalsót és egy egyszerű fehér pólót. Úgy gondolta, hogy nem kell kinyalnia magát, csak mert vendége lesz. Hiszen ez nem randevú volt, és így mindketten kényelmesebben fogják érezni magukat. Betette a tepsit a sütőbe, pontosan beállítva az időt, Donna utasításainak megfelelően. Előkészített két bögrét a teának, majd a kopogást meghallva kiment ajtót nyitni.
- Hoztam tiszta ruhát, törülközőt, saját szappant – közölte Jay. – Csak vízre van szükségem. Kedves uram, lenne olyan kedves és megszánna engem, hogy meleg víz formájában kényeztethessem magam?
Mikael nevetve beengedte a férfit és megmutatta a fürdőszoba ajtót.
- Látom, hogy nem hozott magával sampont, uram, de ne féljen, olyan rendes vagyok, hogy kölcsönadom önnek a hajmosásnak ezt a nélkülözhetetlen kellékét.
- Köszönöm, kedves uram. Tíz perc és itt vagyok.
- Nem kell sietned. A lasagne csak negyedóra múlva sül meg.
- Ó, szegényke, gondja van az elsüléssel? – nyomta meg az utolsó szót Jayden felhúzott szemöldökkel.
- Azt hiszem, hogy sütő uraság, szívesen segít neki, hogy időben meg(el)süljön.
- Közösen, az mindig… - jelentőségteljesen elhalkult – finomabb. Megmosod a hátam?
- Most már menj zuhanyozni, mert nem kapsz vacsorát. – Mikael, ajkain halvány mosollyal a padlót nézte.
- Hah, zavarba hoztalak. Egy férfi, akit alig pár órája ismersz, ilyen ajánlatot tesz neked – mondta Jay elégedetten.
- A férfiak, akiket ismertem, pár perc elteltével tettek nekem… khm… a többit a képzeletedre bízom.
- Akkor vigyázz, mit teszel. Nekem nagyon élénk ám a fantáziám – közölte, majd bezárkózott a fürdőbe. – De tudod, ha mégis megmosnád a hátam, a kulcsot nem fordítom rá – kiabált ki az ajtón keresztül.
- Igen, igen. Egyedül is boldogulsz majd. – Visszament a konyhába, hogy ránézzen a vacsorára, mert tehetsége volt ahhoz, hogy odaégesse az ilyen dolgokat. Általában elkezdett valami mással foglalkozni és teljesen elfelejtkezett az ételről, később pedig a megégett étel, néha lábas, a szemetesben kötött ki.
Abban a pillanatban, amikor kivette a lasagnét a sütőből, a konyhában megjelent a felfrissült Jay. Hozzá hasonlóan egy melegítőalsót viselt, szürke pólóval, japán felirattal. Mikael az edényalátétre tette a tepsit, benne a vacsorájukkal. Kivette a tányérokat, majd Jayden kezébe nyomta őket, saját maga pedig felöntötte a teát forró vízzel.
- Csodálatos illata van – legyezett bele a kezével a kellemes illatú levegőbe.
- Meglátod, az íze még jobb. Az egekig fogod magasztalni Donnát. Komolyan, fogalmam sincs, hogy annak a nőnek mikor van ideje főzni. – Letette a teával megtöltött bögréket az asztalra, az evőeszközös fiókból pedig elővett egy nagyobb szedőlapátot, amivel jókora adagokat tudott a tányérokra szedni. Az első adagot a vendégnek adta, majd magának is szedett. Figyelte, ahogy Jayden a szájába vesz egy falatot és már az arckifejezése is biztosította arról, hogy Donna ismét felülmúlta önmagát. Igazán csodálta a nőt. Munka, otthon, férj, gyerekek és még arra is volt ideje, hogy ínyenc ételeket készítsen és a kertet is ápolja.
- Igazad van, dicsérni fogom. Mondd el neki.
- Olyan büszke lesz, mint egy páva.
- Amúgy meg kell dicsérnem a nagymamád házát is. A belső tér lehet, hogy régies az antik holmik miatt, de a formája és úgy egyben az egész csodálatos.
- Otthon vagy a témában?
- Egy kicsit. Dolgozom… Jobban mondva, jó pár házon dolgoztam már, mert, ahogy azt tudod, most csak ezzel az eggyel foglalkozom, szóval sok mindent láttam már – válaszolt Evans.
Mikael evés közben örömmel hallgatta, közben megállapítva, hogy a másik igazi dumagép, de ez nem zavarta, mert igazán szórakoztató férfi. Észre se vette, hogy a tepsi mikor ürült ki, és igazán elégedett és boldog volt amiatt, hogy végre valami mást is le tudott nyelni a szendvicseken kívül.
- Két lány és két fiútestvérem van. Időnként igazán sajnálom, hogy nem vagyok egyke. Hidd el, imádom a családom, nagyon összetartóak vagyunk, de időnként úgy érzem, mintha púp lennének a hátamon – fejezte be Jayden a saját adag lasagnéját, majd letette a villáját a tányérra.
- Nincs semmi gondjuk azzal, hogy meleg vagy? – kezdte összeszedni Mikael a tányérokat és evőeszközöket. Gyűlölt mosogatni, de tudta, hogy jobb túlesni rajta, mielőtt beleszárad az étel.
- Dehogy! – Felállt és segített a piszkos edényeket a mosogatóba tenni. – A családom ebben a tekintetben igazán megérdemelné az aranyérmet. Ha megismernéd őket, akkor mindegyikőjüket megkedvelnéd, de ugyanabban a pillanatban menekülnél is tőlük, mintha ördögök kergetnének. A két bátyám külön-külön is rosszabb, mint Amanda és Emma együtt. Emma a legfiatalabb testvérem – tette hozzá Jay, visszaülve az asztalhoz és a teáját ízesítve. – Te is tudod, hogy a nők mennyit képesek pletykálni, akkor most képzeld el, hogy a két bátyám rosszabb, mint a nők, ráadásul hihetetlen gyorsan képesek a pletykákat terjeszteni. Amanda nem ilyen, de Emma anyával összefogva, azonnal össze akarnának hozni velem. Ugyanabból az agyagból gyúrták őket. Az idősebb bátyám ilyenkor morog, hogy hagyjanak engem békén, közben pedig rám próbálja sózni az egyik kollégáját, aki még véletlenül sem az esetem.
- És milyen az eseted? – kérdezte kíváncsian Mikael, félbeszakítva vendége monológját a családjáról, akiket egyre jobban szeretne megismerni. Időnként vágyott arra, hogy egy nagy család tagja legyen, szívesen megtudta volna milyen érzés olyan házban élni, hol nyüzsögnek az emberek. A szüleinek nem lehetett több gyereke, anyja méhen kívüli terhessége és a műtét közbeni komplikációk miatt. Az is biztos, hogy ő sem fog megnősülni és nem lesz egy csapatnyi gyereke. Donna és a detroiti ismerősei állandóan azt hajtogatják neki, hogy egy olyan társat kell találnia, akinek hatalmas és csodálatos családja van.
- Az esetem? – Jayden úgy tett, mint akinek el kell gondolkoznia a kérdésen. – Magas, vékony szőke, szemüveggel, gyönyörű szürke szemekkel, melyekkel most úgy néz rám, mintha hirtelen kiderülne, hogy maga vagyok a sátán, aki azért jött, hogy magával vigye a pokolba.
- Na, igen… Talán. – Nem ezt várta és fogalma se volt, mit mondjon erre. Mert az egész nem hangozott viccelődésnek, a férfi hangja és szemei, mikor beszélt, nagyon komolyak voltak. Ráadásul nehezére esett bármi értelmeset válaszolni ebben a helyzetben. Meg aztán, életében most hallotta először, hogy ő valakinek az esete lenne. Általában ilyenekkel fordulnak hozzá: „Leszopnál?”, „Jó a segged, meg akarlak dugni.”, „Úgy megfarkalnálak”. Most arra jutott, hogy eddig igazán seggfej pasikkal találkozott. Ilyen a szerencséje, hogy csak ilyen barmokkal találkozott, plusz azok, akik minden pillanatban megcsalták.
- Szerinted miért bámullak ennyire? – hajolt közelebb Jayden Mikael felé.
- Mert van szemed – kezébe fogta a kiskanalat, hogy valamivel lekösse magát.
- Heh, úgy beszélsz, mint az unokaöcsém, David. Zavarba hoztalak? – kényelmesen hátradőlve Jayden ivott egy korty teát és úgy figyelte Mikaelt.
- Csak nem tudom, mit mondjak.
- Azt mondd meg, meddig leszel itt. A segítséged még hasznomra válhat.
- Még nem tudom. Két hetet még biztos itt leszek. Valószínűleg, meghosszabbítom a szabadságom és pár nap múlva az autót is el kell hoznom a garázsból. Mondtam neked, hogy fogalmam sincs, mit kezdjek a régiségekkel. – Az üres bögrébe dobta a kanalát. Emiatt egész éjjel képtelen volt aludni. Nem akart Donnával beszélgetni erről, mert a nő véleményét nagyon jól ismerte. Rögtön azt mondaná neki, hogy azonnal költözzön vissza Silentbe és vegye át a nagymamája üzleti ügyeit.
- Tudom, mit tennék a helyedben, de nem árulom el, mert saját magadnak kell döntened. Nem akarom, hogy később hibáztass egy bizonyos fura fazont, akit alig pár órája ismersz, hogy elrontotta az életed. – Jayden kezével takarta el ásítását, majd az asztalra tette a bögréjét. – Késő van, jobb, ha megyek. Reggel jön a csapat és hajnaltól kemény munka vár rám. Meg aztán hajnal négy óta talpon vagyok. – Felállt és kezet nyújtott Mikaelnek. – Köszönöm a segítséged, nélküled biztos, hogy ma nem végeztem volna az egésszel.
- Rám csak egy unalmas délután várt, így legalább érdekesen telt egy igazán kedves személy társaságában – válaszolt, viszonozva a kézfogást. Jay a kelleténél tovább szorongatta a kezét.
- Jó éjszakát és köszönöm a zuhanyzási lehetőséget és a vacsorát.
- Nincs mit. Jó éjt. – Kikísérte Jaydent és mielőtt bezárta volna az ajtót, az égre nézett, ahol csak úgy ragyogott a rengeteg csillag. A holnap igazán forrónak ígérkezik.

***


Kora reggel egy vörös hajú szörnyeget ébresztette. Csak késő éjjel aludt el és mivel tovább akart aludni, nem állította be az ébresztőt. Elfelejtkezett egy igazán fontos Donna nevű ébresztőről. Mióta megérkezett, a nő minden reggel már hét óra körül kiverte az ágyból, amit azzal indokolt, hogy kár a napot alvással elpazarolni. Most már tudta, hogy az asszony biztos egyáltalán nem alszik, ezért tud annyi mindent elvégezni. Hogy mindezt sikerült hangosan kimondani, akkor esett le neki, mikor egy könyök vágódott egyenesen a gyomrába.
- Egyszerűen ésszerűen be kell osztani az idődet és akkor rájössz, hogy valójában nagyon sok időd van. – Donna kinyitotta a lépcső alatti kis kamra ajtaját és elkezdett mindenféle cserepeket, lapátokat és földes zsákokat kiszedegetni. – Mit állsz és bámulsz ott? Igazán segíthetnél egy szegény nőnek.
- Nagyon jól boldogulsz – igazította meg az orrán a szemüvegét. – Elárulod, hogy mit csinálsz?
- Azt, amit a nagymamáddal terveztünk. A palántákat szét kell ültetni a cserepekbe és kitenni őket a teraszra. Gyönyörűen fognak virítani, mint minden évben. Na, fogd meg ezt, és hess kifele. – Egy rakoncátlan tincset a füle mögé igazított, de az rögtön visszahullott a homlokába. – Fenébe, le kell vágatnom ezt a sörényt.
Évek óta hallja ezt a nőtől, de mindig csak egy kicsit megnyírja a frufruját. Kivitt egy ötven kilós zsákot, és letette egy kiskocsi mellé, ami úgy nézett ki, mint egy kisebb utánfutó. A belsejében ezerszínű virágok feküdtek. Rengeteg virág.
- Az egész napod erre fog elmenni. Nem segítek neked, mert találkozóm van a sírkőfaragóval. Szeretném, ha megcsinálnák sírkő vésését. – A nagymamája ugyanoda lett eltemetve, ahova a nagyapja is, így legalább a sírkövet nem kellett megrendelnie. – És át kell néznem egy kupac iratot…
- Igen, mert csak két heted van és neked muszáj megszöknöd innen. Inkább azt mondd el, hogy ízlett a lasagném? – váltott témát Donna, a virágokat a gyepre téve, majd földet szórt a nagyobb cserepekbe.
- A te szemeid mindent látnak, biztos vagyok benne, hogy már azt is kilested, hogy nálam volt.
- Ez csak természetes. John látta és jelentette nekem, én pedig láttam, mikor Evans elment. Tetszel neki. – Kivett egy fiatal növényt a műanyag dobozból és egy nagyobb cserépbe ültette.
- Ja.
- Veled ellentétben én nem vagyok vak, és láttam, hogy tetszel neki. És nem amolyan „meg akarlak dugni”– ujjaival macskakörmöt formázott –, hanem inkább „Veled akarom leélni az életem” módon.
- Neked aztán van fantáziád.
- Csak azt mondom, amit láttam.
Gondolhatta volna, hogy hátsó szándéka volt a nőnek azzal, hogy neki kellett visszavinnie az ékszerdobozt. Szóval neki is van valakije, aki szívesen összehozná valami rendes fickóval. De valahogy nehéz elhinnie, hogy találhat ilyet. Felnézett az út túloldalán álló házra. Jayden talán már felkelt. Sőt, biztos, mert a nagy kapu nyitva volt, az udvaron pedig bent állt egy fehér furgon „Felújítás” felirattal, alatta a telefonszámmal. Odamehetne és megkérdezhetné, hogy nincs-e valamire szükségük. És tegnap nem ajánlotta fel Jaydennek, hogy este újra nála zuhanyozhat. Habár valószínűleg inkább a kollégáival akar lenni és a „falusias élményt” választja majd.
- Úgy tűnik, hogy a csapata szobákat bérelt a városi motelban. Viszont, úgy látszik, ő jobban szereti a hálózsákot és a földön alvást. És ne agyalj már ennyit, mert ide hallom… ahogy a fogaskerekek forognak vagy, hogy is mondják, a fejedben. – Felkapott egy csüngő virággal teli kaspót és a korlátra akasztotta. – Ó, ez szép lesz. A nagymamád is így szeretné. – Visszatért a kert sarkába és egy újabb növényt kezdett elültetni. – Ma még le kell szedni az uborkát és be kell rakni kovászolni és később…
- Ma nem dolgozol?
- Ez az utolsó nap szabadságom és úgy döntöttem, hogy gyötörlek egy kicsit.
- Vajon honnan tudtam? – Felsóhajtott. Egyre nagyobb volt a kísértés, hogy átmenjen Jaydenhez. Talán hasznát vennék, de az is lehet, hogy csak hátráltatná őket. Jobb lesz, ha inkább a saját ügyeivel foglalja le magát, és inkább este kukkant be ideiglenes szomszédjához.
- Ide tudnád adni azt a lapátot a kocsiból?
- Igen, kertészlány. – Épp lehajolt a fém lapátért, amikor a környéket hangos dörrenés rázta meg, melynek epicentrum a volt Freeman-ház volt


Folyt. köv.






Oldal:   <<        >>  

 9.8 - 27 votes 

Hozzászólás

Haruka
01 jan : 16:05
Válasz erre
Hi-hi, először azt hittem, hogy olyan lámpásból előbújó, dzsjin -es történet lesz! XD Na de sebaj , a kedvet meghoztátok. Nagyon jó kis történetnek ígérkezik és már alig várom a folytatást.
Köszi szépen!!!
Habek
04 jan : 21:14
Válasz erre
Köszönöm a fordítást!
Nagyon várom a folytatást!!!
goldie
04 jan : 22:33
Válasz erre
Én is azt hittem, hogy vmi túlvilági sztori lesz! Csak én visszajáró kísértetre tippeltem. De így is nagyon tetszik a történet. Köszönöm, hogy fordítod.
adrienn
25 jan : 20:09
Válasz erre
Nos a dzsin még nem jött elő, de a szereplők úgy érzem, hogy igen!
Érdekesnek ígérkezik!
Nagyon szépen köszönöm!
annamaris75
28 febr : 21:06
Válasz erre
Köszönöm a fordítást!
Nagyon várom a folytatást!
Haruka
01 márc : 18:52
Válasz erre
Hát nem laca-facáznak ,az már biztos. XD
A kis ezermester őszinte és meg is mondja mit akar.
A végén azért remélem csak a konyhai kémény dőlt be. Régi házaknál előfordul, ha megbolygatják.
Na de majd Mikael ápolgatja , csak a jószomszédi viszony érdekében. XD
Fairy
02 márc : 15:44
Válasz erre
Nem árulom el mi történt, de nem kell félni... nagyon.
Jayden imádni való fickó a családjával együtt. Mikaelnek pedig van mit tanulnia még a kapcsolatokról.
Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál. Várlak vissza!
adrienn
02 márc : 15:39
Válasz erre
Nem sok jó élménye van Mikaelnek eddig, valószínűleg ezért ilyen tartózkodó a kapcsolatokat illetően.
Remélem nem történt nagy baj, és nagyobb a zaj, mint a gond.
Köszönöm az új részt!
Fairy
02 márc : 15:52
Válasz erre
Szia! Igen, Mikaelnek van még mit tanulnia a kapcsolatokról, de azért van ott neki Jayden.
Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál. Várunk vissza a srácokkal
Habek
02 márc : 21:15
Válasz erre
ÓÓÓ itt abba hagyni! Remélem nem lesz baja Jaydenek.
Köszi az új fejezetet!
Várom a folytatást!!!
Fairy
09 márc : 07:45
Válasz erre
Nem árulom el. : ) Örülök, hogy tetszik a történet. Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál.
Blackfield
07 márc : 18:05
Válasz erre
Igazából szép lassan beosztottam magamnak ezeket a jó kis történeteket, hogy jó néhány napra legyen olvasnivalóm.
Remek ez a történet - nagyon jó a nyelvezete, könnyen lehet olvasni, hisz a fordítás szuper. Köszönöm a munkát.
Nagyon szimpatikusak ezek a szereplők, sőt a megboldogult nagymama se semmi, még a túloldalról is megmutatta a humorérzékét.
A főhősnek tényleg kellene egy ilyen "minden lében-kanál" család - felpezsdítené az életét.
Kíváncsi vagyok, hogy mi történt a szomszédban - nem valami biztató ez a zaj.
Sok sikert a folytatáshoz - igazán szórakoztató történet, köszönöm. :]
Fairy
09 márc : 08:16
Válasz erre
Szia! Jaj, annyira örülök, hogy tetszik a történet. (Bevallom féltem, hogy sokan nem fogják szeretni a lassúbb tempó miatt. De én imádom a hangulatát, a leírásait XD) Az pedig teljesen megmelengeti a szívemet, hogy tetszik a fordításom. Ez tényleg nagy öröm.
Azt nem árulom el, hogy mi történt, majd kiderül a következő fejezetben.
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad és, hogy ilyen szépeket írtál
goldie
28 máj : 22:46
Válasz erre
Oh, most vettem észre , hogy nem írtam ide ! Köszönöm az új fejezetet nagyon tetszett, szerintem ez az egyik kedvenc törim lesz .:)
Széni
29 máj : 10:51
Válasz erre
Köszönöm
goldie
26 dec : 21:56
Válasz erre
Fairy,nincs véletlenül vhol angol fordításban a történet ? Gyakorolnám vele az angolt
Fairy
26 dec : 23:26
Válasz erre
Tudtommal nincs. Kénytelen leszel megvárni a fordításom.
goldie
28 febr : 01:51
Válasz erre
Nagyon szépen köszönöm a fordítást! Egyre izgalmasabb a történet,úgy örülök, hogy már randiznak a fiúk. Remélem, a csapot azért sikerül majd elzárni.
Haruka
28 febr : 19:27
Válasz erre
Hát a randi elúszott, szó szerint. Viszont ,azt hiszem a hangulat így is meg lesz. Valószínűleg együtt töltik az estét, minden csupa nedves és fülledt meleg lesz.
Igaz, hogy nem a szexi értelemben, egy csőtörés bátor túlélőiként de, hát ... :b
Köszi a fordítást!!!!
amani
03 márc : 21:10
Válasz erre
Sziaaa!

Annyira jó volt olvasni róluk. Hát a moziból nem lett semmi, de nézzük a "jó oldalát" a dolgoknak, ha megoldják a mini árvizet, és feleszmélnek a sokkból, nem semmi látvány fogja őket fogadni. :P Jay alig törölközőben, Mikael pedig egy átázott, testre tapadó nadrágban... Tényleg nem semmi első randevú!
Köszi, hogy olvashattam! Várom a folytit!
adrienn
03 márc : 23:43
Válasz erre
Hát a halálfélelem sok mindent újragondoltat az emberrel, másképp lát utána dolgokat, megváltozik a fontossági sorrend. Mikael pedig remélem most nem fog csalódni,pórul járni! Drukkolok Nekik!
Köszönöm az új részt!
Annmary
05 márc : 00:12
Válasz erre
Köszi a folytatást. Szegények mennyire pechesek, remélem, hogy később több szerencséjük lesz.
Habek
07 márc : 23:01
Válasz erre
Köszönöm a fordítást! trcsill
Nagyon várom a folytatást!!!
Moziboszi50
26 márc : 17:46
Válasz erre
Tetszik a történet, köszi a munkádat! tryes
trixi38
19 ápr : 22:35
Válasz erre
nagyon tetszik köszönöm
Éda
28 máj : 21:14
Válasz erre
Szia,
ez az egyik kedvenc történetem. Annyira finom, egyszerű és van benne valami bájos meseszerű hangulat, amit imádok. Nem siet, nem kapkod, figyelmet fordít a leírásokra és még sem unalmas, halad előre a történet. Nem tudom, hogy eredeti nyelven is ezt a hatást kelti- e az emberben, de szeretem a fordításod által megalkotott hangulatvilágot.
Mikael könnyű azonosulni, Jayden pedig imádni való figura. Az igazság az, hogy Donna az egyetlen, aki számomra néha sok. Tudom, nem te írtad, így a kritika nem is neked szól csak számomra néha már túl "figyelmes" barát. Persze ez csak személyes vélemény és ennyi közel sem elég ahhoz, hogy elvegye a kedvemet a történettől
Köszönöm a fordítást!
Üdv.:
Éda
bbedyy
30 máj : 22:21
Válasz erre
Jó kis közös zuhanyon vannak túl, bár legközelebb kevesebb ruci kellene rájuk édesek együtt nagyon. Egyenlőre tetszik a történet "egyszerűsége" kellemesen üdítő, rég olvastam olyan történetet ami nem volt tele csavarral és fordulattal na meg kavarással.Persze azokat is szeretem, és ha a későbbiekben ez is tartogat ilyeneket akkor is imádni fogom.
adrienn
31 máj : 20:48
Válasz erre
Mikael úgy tűnik végre szerelmes. Vajon most is csalódni fog? Esetleg végre beérik a rég várt esemény? Marad a nagyi boltjában és távolról fog a saját dolgaival törődni? Annyi kérdésem van.
Nagyon köszi az új részt!
Moziboszi50
31 máj : 22:58
Válasz erre
Köszönet a folytatásért, örömmel olvastam.
Remélem Jay családjával is megismerkedik Mikael, mert a családot már most szimpatikusnak találom, legalább egy kis életet visznek Mikael napjaiba. Várom a folytatást. tryes
Habek
30 szept : 23:13
Válasz erre
Úgy legyen!
Köszönöm a fordítást!
Várom a folytatást! trpirul
adrienn
01 okt : 23:23
Válasz erre
Na hála istennek, végre elkezdődik a közös élet, a románc! [img]]ami ő maga, [/b]
két inggel, kettőn között, [/img]ezek pedig az általatok várt hibákra való figyelem felkeltés.Olvasok. Látok. Eddig átugrottam hibák felett, mert az élmény tovább vitt. Ha akarjátok akkor kiírom ami szerintem hibás.
Fairy
02 okt : 07:34
Válasz erre
Szia! Örülök, hogy olvasod és azt is, ha kiszúrod a hibákat és szólsz. Viszont a rosszindulatú megjegyzéseket tartsd meg magadnak légy szíves.
Emberek vagyunk, hibázunk. Amit elismerünk. De nem azt kértük, hogy álljatok neki lektorálni, amit csinálunk, csak amit hirtelen észrevesztek hibának. Hidd el mi is újra és újra átnézzük - már publikálás után is - amit felteszünk, és utána is szoktunk hibákat találni. Javítjuk őket.
Mert ez az az élethelyzet, ahol tényleg igaz a mondás, hogy a saját munkájában az ember nehezebben veszi észre a hibákat, mert tudja, mit akar olvasni.
Ezért kértük, hogy szóljatok. De kulturáltan. Ahogy mások is képesek rá.
Köszi a megértést.
(Az [img] tag amúgy képbeszúráshoz van, nem igazán értem azokat minek írtad be.)

agee
05 okt : 17:49
Válasz erre
Köszönöm a fordítást, és hogy általad olvashatunk egy ilyen aranyos történetet.Nem kapkod,nem rohan,nem ugrik fejest az ágyba,néha jó ilyet is olvasni.Szeretem Mikáel megfontoltságát,igaz hogy ezt az előző rossz tapasztalat tanította neki, még jó hogy Jayden nem ilyen visszafogott, és így nemcsak kerülgetik egymást, és talán rájönnek megtalálták a másik felük. Remélem hogy így lesz és még sok sok kellemes percet szereznek nekünk. trcsill
Annmary
05 okt : 23:38
Válasz erre
Nagyon jól haladnak. örülök nekik. trröhög
Haruka
09 okt : 19:16
Válasz erre
Néha kell egy kis távolság, hogy az ember érezze a különbséget. Mikaelnek szüksége volt egy kis lökésre és úgy tűnik megéri megtenni azt a kis lépést Jay felé.
Köszi szépen a folytatást!!
amani
15 okt : 21:07
Válasz erre
Sziaaa!

Végre sikerült magam utolérni az olvasásban (húzós napok, hetek, meg miegymás után) és sikerült feldobnod az estém. Annyira bírom Őket. Szép lassacskán, lépésről lépésre hömpölygünk előre a "kapcsolatukban". Várom már nagyon, amikor végre összejönnek úgy igazán! Köszi, hogy olvashattam!
agee
31 dec : 17:04
Válasz erre
Ó ezek a titkolódzások,valahol megértem mindkettőjük reakcióját,féltem hogy Miki olyan makacsa hogy vége mindennek. Még jó hogy Jay is makacs és nem hagyta annyiban a dolgokat.Imádtam minden sorát a történetnek,köszönöm a fordítást
Fairy
09 jan : 15:06
Válasz erre
Szia! Nagyon köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál. Örülök, hogy szeretted a történetet és a srácokat. Miki kicsit hisztis volt a végén, de Jay igazán kitett magáért, hogy ne hagyja veszni a szerelmüket.
Remélem a továbbiakban is velem tartasz és elolvasod a többi munkám.
mezotystar
01 jan : 11:57
Válasz erre
Köszönöm a fordítást
amani
01 jan : 18:30
Válasz erre
Sziaaa!

Sikerült meglepned, hiszen két fejit is hoztál, viszont ez azt is jelenti, hogy ez is befejeződött!
Ráadásul, annyira olvastatta magát, hogy észre se vettem, és pillanatok alatt a végére értem.

Köszi szépen a fordítást!
Fairy
09 jan : 15:07
Válasz erre
Szia! Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál. Nagyon örülök, hogy szeretted a történetet.
Sajnos ez most ennyi volt, de várlak a többi fordításomnál/írásomnál.
Lore
01 jan : 20:53
Válasz erre
Köszönöm. Imadtam minden sorat, es orulok hogy minden jol alakult koztuk
Haruka
01 jan : 22:10
Válasz erre
Kicsit megijedtem,hogy így a végén Miki (tetszett, hogy Mikinek becézte) így kiborult ,de meg lehet érteni és végülis nem hagyta elveszni a lehetőséget , szerelmet.
Köszi szépen a fordítást.
Fairy
09 jan : 15:09
Válasz erre
Szia! Örülök, hogy végig kitartottál és elolvastad a történetet. Igen, a Miki becézés nagyon aranyos lett - szerintem hamarabb is elővehette volna Luana.

Remélem a többi fordításom/írásom/írásunk is tetszeni fog.
adrienn
02 jan : 22:41
Válasz erre
Nagyon szépen köszönöm a fordítást Nagyon élveztem! A cím egy kicsit másképp mozgatta a fantáziámat az elején, de dzsinnek így is voltak, a szereplőkben. Nagyon megszerettem őket! Legyőzték félelmeiket, átadták az érzelmeknek magukat! Győztek!Nehéz harc volt, de kitartottak! Gratula! Rossz indulat soha nem volt, nem is lesz bennem, hiszen benneteket olvasva ez fel sem merülhet! Köszönöm az élményt!
Fairy
09 jan : 15:11
Válasz erre
Szia! Igen, a cím egy kicsit csalóka, de nagyon örülök, hogy ennek ellenére is tetszett neked a történet és kitartottál Mikael és Jay mellett.
Várlak a többi munkámnál.
Moziboszi50
05 jan : 21:24
Válasz erre
Örültem a két fejezetért, csak kár hogy vége. Az pedig nagyon jó, hogy Jayden ilyen kitartó volt, és nem hagyta békén Mikit.
Fairy
09 jan : 15:12
Válasz erre
Szia! Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál. Bevallom én Mikit alaposan megráztam volna, mert kicsit idiótán viselkedett. De minden jó, ha jó a vége!
Bízom benne a többi történet is tetszeni fog.
Habek
08 jan : 22:43
Válasz erre
Remek történet volt.
Kár , hogy vége de legalább egyikük sem adta fel a szerelmet a csalódások után és harcoltak érte. Igaz Miki kicsit depis lett de Jay igazi férfi volt.
Köszönöm a fordìtást ès hogy olvashattam!
Fairy
09 jan : 15:13
Válasz erre
Szia! Nagyon köszönöm, hogy elolvastad és legfőképp, hogy megosztottad velem a véleményed.
Örülök, hogy megszeretted a srácokat és a történetet és várlak vissza a többi fordításomnál/munkámnál.
trixi38
09 jan : 06:11
Válasz erre
Nagyon szép történet volt.Imádtam őket és a szereplőket
Köszönöm a fordítást
Fairy
09 jan : 15:14
Válasz erre
Nagyon örülök neki, hogy szeretted őket.
Várlak a többi történetnél.
lian
24 jan : 00:02
Válasz erre
Alig birtam abbahagyni nagyon izgalmas volt. Gratula
kagylo
05 febr : 20:45
Válasz erre
Ó! Nagyon rám fért egy ilyen kedves történet. Igazi romantikus annak ellenére, hogy halálesettel kezdődik. Ilyen nagyi mint az övé volt ráférne mindenkire.
Fairy
09 febr : 09:12
Válasz erre
Szia!

Annyira örülök, hogy tetszett neked a történet. Én imádtam olvasni és fordítani. Mindig öröm azt látni, hogy ti is szeretitek a fiúkat. Luanának meg aztán pláne.
kendi
12 febr : 22:25
Válasz erre
Aranyos, élet szerű, kicsit lelkizős történet. Jól esett, köszönöm!
ariane
09 márc : 13:59
Válasz erre
Nagyon köszönöm hogy leforditottad ezt a törtenetet Tetszett most,hogy ilyen lassu lefolyasu sztorit olvashattam,es a csodalatos forditasod eljuttatta hozzam.
Köszönöm hogy olvashattam!
Lissa
25 márc : 22:57
Válasz erre
Nagyon tetszett a fiúk története. Ahogy lefordítottad, az csodás, szinte faltam a sorokat. Köszi.
Fairy
03 ápr : 22:16
Válasz erre
Szia! Örömmel olvastam, hogy tetszett neked a történet. Különösen melengeti a szívemet, hogy a fordításom elnyerte a tetszésed. Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy írtál nekem. Várlak vissza!
LadyHanko
03 szept : 18:24
Válasz erre
Szuper volt! Nagyon köszönöm, hogy olvashattam!
Fairy
03 szept : 19:06
Válasz erre
Szia! Köszönöm, hogy elolvastad és nagyon örülök, hogy tetszett. Remélem a többi munkám is elnyeri a tetszésed.
GIGIKE
10 márc : 18:58
Válasz erre
Igazi romantikus, szépen lassan építkező történet volt,amit nagyon megkedveltem. A sok csalódás után ráfért már Mikaelre egy ilyen kapcsolat, bár Jayden majdnem elszúrta. De őt is meg lehetett érteni, hogy vágyott az őszinteségre, hogy önmagáért szeressék meg, ne a pénzéért. Egymáshoz illő, remek páros lett belőlük a végére. Köszönöm, hogy olvashattam.
alena
12 máj : 10:47
Válasz erre
Ez nagyon édes volt, és most igazán jólesett. Köszönöm szépen Fairy!
bab123
08 jún : 21:07
Válasz erre
Nagyon szépen köszönöm!
Aranyos tortenet volt, nagyon tetszett, jó volt olvasni, édesek voltak!
Rami
21 júl : 22:54
Válasz erre
Ez remek kis történet volt. Igazán bejövős. Köszönöm


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz