Ne csak állj! Csókolj!


Ne csak állj! Csókolj!

Eredeti cím: Nie stój! Całuj!

Író: AkFa

Fordította: Fairy

Fandom: Saját

Rating: PG-15

Jogok: Minden jog az eredeti íróé, én csak lefordítottam nektek.

Engedély: van Dziękuję za pozwolenie! Az eredeti történet megtalálható ITT.

Megjegyzés1: A bétázást mint mindig Juckónak köszönöm! Még mindig nem boldogulnék nélküled! Azok a fránya magyar szórendek!



Tartalom: Jacobot a húga elrángatja egy Valentin-napi bálra, ahol részt kell vennie egy különös versenyen. Amit, ha megnyer, talán nem csak ötszáz dollárral lesz gazdagabb...







A történet a fordító engedélye nélkül máshol nem terjeszthető








Ne csak állj! Csókolj!




Századszor is ugyanazt ismételgetve magának nem változtatja meg a helyeztet egy cseppet sem, de egy mondat folyamatosan körbe-körbe keringett a fejében.
„Mi a francot keresek én itt?”
A választ, ami eszébe jutott, szintén nehéz volt elfogadni. Lucy, ez a kis hárpia megint átverte. Nem először, az tény, de a férfias egója erősködött, hogy határozottan utoljára.
Ráadásul pont Valentin-napon! Hiszen ez maga az iszonyat. Csak egy szórakozás a kölyköknek, akik a hormonok tombolását összekeverik a szerelemmel. És ez a rózsaszín, rózsaszín és még több rózsaszín. Vagyis nem... piros szívek is voltak mindenfelé...
Jacob undorodva és grimaszolva vágott át a mindenhova odakötözött rózsaszín lufikon, közben köpködött és mérgesen fújtatott a makacsul az arcához tapadó konfettik miatt és kereste a bárt. A fenébe is, minden kétsége kizáróan valahol itt kellett lennie. Hiszen valahova el kellett bújnia azoknak a szerencsétleneknek, akik hagyták, hogy egy mindentudó nő… vagy egy határozott húg iderángassa őket.
Egyáltalán nem javított a hangulatán, hogy szenvedélyes, egymáshoz tapadt párokon kellett átverekednie magát. Még mindig rejtély volt számára, hogy hagyhatta magát rábeszélni erre, amikor nem is volt barátnője. Bár talán pontosan tisztában volt azzal, mi is vette rá erre az őrületre.

Az ötszáz dolláros díj, amit valami idióta versennyel lehet nyerni, amit az ő őrült, lehetetlen és határozott húga talált ki. Még azt sem árulta el neki, hogy mi ez a verseny! Ki gondolná, hogy van olyan, hogy családi összetartozás. De minden plusz pénz, egy lépéssel közelebb vitte álmai megvalósításához. Emiatt feláldozhatja magát...
A zene minden sarokból szólt. Édes, lassú és a mini parketten táncoló párokat körülölelő. A párok olyan szinten összetapadtak, ami már majdhogynem lehetetlenné tette a lélegzést, egymáshoz dörgölőztek, a szemüket alig vették le egymásról és szinte kábultnak tűntek. Figyelmen kívül hagyták az őket körülvevő világot, mert nem volt rá szükségük. Ott voltak egymásnak. Jacob hátán hideg borzongás futott végig. A puszta gondolatra, hogy bármikor is képes lehet így viselkedni, csomóba ugrott a gyomra. Senki nem tudná meggyőzni arról, hogy bármilyen érzés ér annyit, hogy egy ilyen tömeg kellős közepén idiótát csináljon magából. Valószínűleg mindenki itt volt most. Az, hogy Lucy, hogy volt képes lefoglalni ezt a termet ennyi embernek, az egyik olyan rejtély volt, amire talán jobb, hogy nem tudja a választ.
Ki talál ki Valentin-napi bált, két héttel Valentin-nap előtt? Nos, természetesen úgy néz ki, hogy a húga. Megkönnyebbülten ragadott meg egy csésze puncsot vagy a franc tudja, hogy mi volt az és rideg mosollyal válaszolt a vele flörtölni akaró pincérnőnek. Szégyenérzet nélkül, elismerően és elégedett pillantással nézett végig a férfin. Erős smink, ruhák, amiket a húgától vett kölcsön és vörös karmok. Ha még ennél is nyilvánvalóbb lenne, akkor valószínűleg letartóztatnák a rendőrök.
Nem, kedvesem, ezt elsietted, még várnod kellett volna legalább három italt – gondolta gúnyosan; gyanakodva bámulva a rózsaszín folyadékkal teli csészébe. – Jézus, ez komoly? Jobb, ha ez a valami legalább jó lesz, mert ha a rózsaszín még több árnyalatát meglátja, akkor hamarosan rókázni fog. – Egy hatalmasat kortyolt és elégedetten, mélyről jövően felmordult. – Nem, inkább a szívecskék. Ha meglát még egy szívecskét...
- Ó, itt vagy!
Jacob grimaszolt, a csészével takarva morcos arckifejezését, ami a tökéletesen elégedett húga hangja hallatán jelent meg. Mikor a nő örült, akkor másoknak jobb volt, ha rettegtek.
- Istenem, Lucy! Komolyan, még több rózsaszín? – kérdezte hitetlenkedve, végignézve a húga magas, karcsú alakján, amit egy vad rózsaszín és flitteres mini ruha takart.
A nő fehér fogait villogtatva szélesen mosolyogva, figyelmen kívül hagyta őt és kuncogva a nyakába vetette magát.
- Szerencséd, hogy eljöttél! – nyomott egy cuppanós csókot az arcára és elégedetten látta, hogy az új csókálló rúzsa valóban működik.
Jacob visszafojtotta szarkasztikus válaszát. Értelmetlen lett volna most verbális szópárbajba keveredni a nővel. És beismerni a tényt, hogy úgy sem nyerhetne, túl fájdalmas ütés lenne ebben a szívecskés paradicsomban amúgy is veszélyeztetett férfiasságának.
- Ne örülj annyira. Nem maradok sokáig.
- Fejezd be! - parancsolta Lucy komoly hangon, egyúttal gyors, felmérő tekintettel felmérve a férfi alakját. Vékony, magas és, mint általában, most sem tett semmit, hogy kihangsúlyozza az erősségeit. Fekete haja kócos, arca borostás. Bár, az ő esetében mindig úgy tűnt, mintha ez a hatás szándékos lenne és Lucyt nem egyszer elfogta a késztetés, hogy felvilágosítsa a bátyját, hogy ezzel pont az ellenkező hatást éri el, mint amit remél. Hűvös tekintetű, világoskék szeme csak erősítette a rosszfiús hatást.
A azonban tökéletesen tisztában volt azzal, hogy nem ilyen a férfi. Csodálatos, gondoskodó testvér volt, akire mindig lehetett számítani. Olyan régóta volt egyedül, hogy már hozzászokott ahhoz, hogy nincs senkije. Itt az ideje, hogy most ő gondoskodjon róla. – Nem tudtad volna legalább azt az inget felvenni, amit ajándékba adtam neked? – kérdezte vádlón. Az egyszerű, fekete póló nem igazán emelte ki izmos, mégis karcsú alakját. Jacob csúnyán nézett rá.
- Ahogy magad is mondtad, ajándék. Meg kell becsülnöm.
- Na, persze! Egyszerűen nem akartad, hogy a nők rád vessék magukat! – kacsintott rá, a karjára csapva, miközben azért óvatosan figyelte a reakcióját. Remélte, hogy a terve be fog válni. Az összes magányos barátnője, és a barátnői is hozták a saját barátnőjüket, hogy rá vadásszanak. Pfff... még néhány kollégája is eljött...
- Igen. – Jacob kezével intett a pincérnőnek, még egy csésze italt kérve. – Pontosan ezt akarom. Hogy hagyjon mindenki békén. Tehát, bármilyen házassági terveket is szövögetsz velem kapcsolatban, a legjobb, ha máris elfelejted őket. Nem akarok barátnőt. Hidd el, hogy találnék magamnak, ha akarnék. – Elvette a következő italt, szórakozottan bólintva az őt kiszolgáló nő felé. Az alkohol már elkezdte belülről melegíteni, de azért nem annyira, hogy a hárpia karjai közé csábítsa. Sóhajtva nézett az elszomorodó és csalódott Lucyra. – Nem akarok barátnőt! – tette hozzá határozottan, hogy a kétségnek még az árnyéka se maradjon meg. Lucy vérszomjas vigyorral nézett rá.
- Akkor találj magadnak egy pasit!
Az egyetlen, amit Jacob válaszul tenni tudott, a szemforgatás volt. Ez a rózsaszín valami kezdett egyre jobban ízleni neki.
- Kedvesem, huszonnyolc éves vagy. Ideje, hogy találj valakit. Nem leszel te se fiatalabb és tudom, hogy kíváncsi voltál... – csimpaszkodott Lucy a vállára, nyájasan nézve rá.
- Azért, nem ennyire kíváncsi. – Soha nem kellett volna engednie a kísértésnek és kikérdezni a húgát a homoszexuális barátairól. Mindig tudta, hogy a kíváncsisága egyszer bajba keveri. – Meghatározom pontosan, hogy ne legyen semmi kétséged. Nem érdekel SEMMILYEN kapcsolat! – fejezte be határozottan, lehajtva az utolsó korty alkoholt. Keménynek, hajthatatlannak kell lennie és ehhez kell tartani magát!
Úgy nézett ki, hogy sokkal több alkoholra lesz szüksége. Lucy valószínűleg ugyanerre a végeredményre jutott, mert ő maga intett a pincérnőnek. Egy perccel később a bátyja kezébe nyomott egy újabb poharat. El kellett lazulnia, különben semmi sem jön össze.
- Ez azért van, mert még nem találkoztál a megfelelő emberrel. Gyere, köszönj Mike-nak. - Vissza se nézve kezdte húzni, az ellenkezni elfelejtett bátyját az ismerősei között. Két méter után, Jacob azon kezdett el tűnődni, nem lesz-e klausztrofóbiás. Már azt se látta, hogy ki veregette vállon, annyi ember vergődött át mellettük. Azonban, mikor valaki a fenekét paskolta meg, az igazán feldühítette. Villámló tekintettel fordult volna meg, ha nem a húga, aki vasmarokkal fogta a csuklóját. Az ismeretlennek aztán volt bátorsága, azt el kellett ismernie.
Végül a terem másik végén, egy hatalmas pad mellett, amin apró ajándékok, csokoládék és szívecskék voltak, Lucy egy hatalmas, izmos férfi nyakába vetette magát és az egész arcát össze-vissza csókolta. Ahányszor csak Jacob találkozott vele, az első gondolata az volt, hogy spanyol hódító, holott technikailag a férfi gyökerei Olaszországból származtak. Az óriás türelmesen fogadta a támadást, sőt közelebb húzta magához a lányt és gyakorlatilag elrejtette a karjai között. Ha valaki szeretne egy posztert a Valentin-nap lényegéről, elég lenne, ha lefényképezné őket.
- Hmm... kicsikém. Jól szórakozol? – Lucy doromboló kérdését még Jacob is hallotta. Ebben a pillanatban a lány valóságban csak egyetlen ember létezett. Csak és kizárólag a szerelmére összpontosított, úgy dörgölőzve a férfihoz, mint egy macska. Jacob hitetlenkedve rázta a fejét. Jövőbeli sógora egyszerűen egy hatalmas papucs volt. Hagyta, hogy a majd' 190 centijével Lucy úgy vezesse az orránál fogva, ahogy egy bikát vezetnek az orrgyűrűjénél fogva. Természetesen, bölcsebb volt megtartani magának a véleményét, amit Jacob meg is tett. A teste minden porcikáját kedvelte, pontosan ott, ahova a természet teremtette.
- Hali! – A férfiak kezet nyújtottak egymásnak és enyhén meg is rázták. Már régen beletörődtek a gondolatba, hogy mind a ketten fontos helyet foglalnak el Lucy életében és, hogy ez nem fog változni, így még valamiféle barátság is kialakult közöttük.
- Szia. Egészen mostanáig kételkedtem abban, hogy eljössz – ismerte be Mike vigyorogva, megvillantva a fogait. Vastag, fekete szemöldökét gúnyosan vonta fel. Jacob a szabad kezével a karjába öklözött, de már ugrott is odébb, az italával takarva el magát.
- Peeeeersze, mondja ezt az, aki már felfedezte, hogy mondjon nemet Lucy-nak – válaszolt Jacob rosszindulatúan. A két férfi megértő pillantással nézett össze, majd hangosan felnevettek.
- Szóval, mi a hír feléd mostanában? Már nagyon régen nem jártál nálunk. – Mike megpaskolta Lucy fenekét és gyengéden homlokon csókolta. A nő elégedetten, hogy valaki odafigyel arra, nehogy Jacob meglépjen, kibontakozott az öleléséből és a DJ asztala felé indult. Jacobnak volt egy olyan homályos sejtése, hogy mesterkedik valamiben.
- Nincs semmi érdekes. Unalom. Meló és azon kívül semmi más. Azt mondhatom, hogy csak a szokásos. És nálad?
- Ó, ez nagyon nem jó, nem jó. – Mike nemtetszően csettintett és szomorúan nézett a férfira. Nem csoda, hogy Lucy aggódott miatta. Megragadott két poharat, ezúttal kék itallal és az egyiket Jacobnak adta. A pasasnak el kell lazulnia. – Én meglátogattam a szüleimet. Úgy döntöttem, náluk nyaralok és utána elhoztam magammal az öcsémet. Komolyan meg kell ismerned. Talán találtok valami közös témát, mert hidd el nekem haver, hogy ideje lenne egy kicsit élned.
- Ha! Könyörgöm, ne kezdd el te is. Tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. – Jacob felkapta a fejét és tekintetét elszakította az előtte hömpölygő tömegtől, hogy figyelmeztetően nézzen leendő sógorára. – Nem kell megjavítani azt, ami tökéletes!
- Nem vagy magányos? Egyre többet dolgozol. Már a húgoddal se töltesz időt – jegyezte meg Mike szemrehányóan. A kedvese szenvedett emiatt és ő gyűlölte, amikor Lucy boldogtalan volt. Mindig minden tőle telhetőt megtett, hogy változtasson a helyzeten. Egy kis út, ami a bűntudathoz vezetett, nem volt nagy ár érte. – Nem hiányzik neked? Mert azt elmondhatom, hogy te igenis hiányzol neki.
Jacob, hirtelen belefáradva, megdörzsölte az arcát. Aztán sóhajtva újra felnézett jóképű társaságára. Lucynak mázlija volt. Szerelmes volt. Van egy tökéletes párja. Már nem volt rá szüksége.
- Mike, itt nem arról van szó, hogy nem hiányzik – vont vállat, majdhogynem közönyösen. – Együtt éltek. Te üzletember vagy, ő pedig modell. Nincs arra időtök, hogy egy frusztrált mérnököt dajkáljatok, aki ráadásul unalmas, mint egy hosszúra nyúlt értekezlet.
- Á, szóval beismered, hogy frusztrált vagy! – ugrott ki váratlanul a háta mögül Lucy, ezzel elérve, hogy majdnem szívrohamot kapjon szegény.
- Lucy!
- Na, mi van? Ideje, hogy végre élj egy kicsit! Kérlek... nem, könyörgöm. Élj a lehetőséggel, nézz szét. Talán valakin megakad a szemed. – Felemelte a kezét és még azelőtt elvágta a Jacob ajkaira toluló ellenkezést, amit még ki se találta, mielőtt a száját kinyitotta volna. – Ne mondd, hogy nem! Adj magadnak egy esélyt. A legrosszabb esetben, egyszerűen nem jön be a dolog.
- De... – Jacob feje enyhén elkezdett mozogni, tökéletes ritmusban a körülötte hullámzó tömeg mozgásával.
- Akkor legalább azt ígérd meg, hogy részt veszel a versenyben – nézett könyörögve rá Lucy, majdhogynem brutálisan szorítva bátyja kezét. Nem volt szíve elutasítani, mikor azokkal a zöld cicaszemeivel így nézett rá. Mike, mögötte állva, a nő vállára tette a kezét, néma támogatásul. Utálta nézni, mikor Lucy aggódott.
- Oké, oké – sóhajtott, megadva magát az elkerülhetetlennek. Fogalma sem volt róla, hogy miért áltatta magát még mindig azzal, hogy nyerhet a lánnyal szemben. Hiszen mindig az történt, amit Lucy akart. – Részt veszek az őrült versenyedben – bár jó lenne, ha legalább elmondanád, hogy miről van szó –, aztán hazamegyek.
A gyönyörű nő felragyogott, mint egy neon lámpa. Széles mosolya azonban megrémítette Jacobot. Bármit is talált ki, semmi jóval sem kecsegtetett számára.
- Szuper. Maradj itt. Meg se mozdulj. Igyál egy italt. Én pedig megyek és Mike-kal mindent előkészítek. – A férfi olyan gondterheltnek tűnt, amilyen izgatott a nő volt. – Nem veszünk részt a versenyben, mert mi vagyunk a szervezők, ráadásul Mike zsűritag lesz. – Lucy felnevetett és egyáltalán nem zavartatta magát vőlegénye borús arckifejezésétől. Puszit nyomott Jacob arcára és sarkon fordulva, elkezdte húzni maga után Mike-ot. – Aha, és muszáj megismerned Mike öccsét, Fernandót – szólt vissza, aztán elszaladtak.

Körülbelül öt csodálatos percen keresztül, Jacob eljátszott a gondolattal, hogy komolyan megfordul és az első ajtón keresztül meglép, mert úgysem állítaná meg most senki. Öt perc múlva azonban visszatért a valóságba. Nem tudta megszegni a szavát és nem is akarta. Ivott még egy hosszú kortyot és szétnézett a teremben. Végül is megígérte, igaz? Talán valóban el kellene kicsit lazulnia? Talán akkor nem érezné magát ilyen öregnek. Ilyen... feleslegesnek.
Sok volt a pár, őket rögtön figyelmen kívül is hagyta. Szingliből azért jóval több volt és úgy tűnt, hogy a nők számbeli fölényben vannak. Látott néhány kedvetlen fickót is, akik céltalanul fel-alá járkáltak olyan arckifejezéssel, ami világosan jelezte, hogy bárhol máshoz szívesebben lennének, mint itt.
Teljes szívével szimpatizált velük.
Lányok és nők, csinosak és mind elérhetőek. Komolyak és kuncogók néztek rá érdeklődve. Nagyon úgy tűnt, hogy már nem sok idő kell, hogy összeszedjék a bátorságukat, hogy rávessék magukat.
Csak az a kár, hogy az összes szőrszála felállt már a gondolatra is. Nem mintha a nők ellen lenne. Nagyon sok randevú és egy éjszakás kaland volt mögötte, hiszen már tizenhat évesen elkezdte érdekelni a szex. Egy idő után azonban elege lett és több, mint tíz évvel később a vadászat már elvesztette az izgalmát és varázsát.
Jézus, tényleg öregembernek érezte magát!
Újra, most figyelmesebben nézte meg a körülötte lévő nőket. Hmmm... csinos, szőke és úgy tűnik, magányos...
Igeeen, ezzel a kinézettel, csak egyetlen okból lehet egyedül Valentin-napkor. A férfiszív-faló, soha nem lesz elég boldog, amíg nem gyalogol ált a lábai előtt heverő férfiak szőnyegén. Minek neki egy, ha az összes az övé lehet...
Jacob gondolatban megrázta magát. Határozottan túl józan volt. A további jelöltek utáni kutatást, szerencsére félbeszakította a húga hangja, ami a terem minden irányában elhelyezett hangszóróiból hangzott fel. Mint maga a pokol. Vidám, édes, mint a méz és örömteli. A férfi agyának minden sejtje belerezgett.
És, ha ez nem volt félelmetes, akkor nem tudta, hogy mi lehetne az.
- Szervusztok, kedveseim. Remélem, hogy mindannyian nagyon jól szórakoztok. Hogy a szerelmetek ezen a különleges napon mellettetek van![/ig – Lucy kinyújtotta a kezét Mike felé, a férfi pedig gyengéden a hatalmas mancsába fogta, majd gálánsan felemelte és egy tökéletes kézcsókkal illette. Lucy és a több tucatnyi hölgy örömmel felkuncogott, a férfiak többsége, Jacobbal az élen megadóan felnyögött. Mike általában túl magasra tette a mércét. – Azonban ne aggódjon most egyetlen magányos hölgy és úr sem. Cupido csak arra vár, hogy a szerelem nyilával eltaláljon titeket. Ha nem ma, akkor nem tudom, mikor lenne a legjobb időpont arra, hogy megtaláljátok a másik feleteket. Nekem pedig szándékomban áll besegíteni egy kicsit a szerencsének! – A nő boldogan összecsapta a két tenyerét és diadalmas pillantást vetett Jacob felé.
A férfinak kezdett egyre rosszabb érzése lenni, azonban a színes italok közben elkezdték semlegesíteni ezeket. Végül is ugyani mi olyan borzalmas történhet egy Valentin-napi bálon? Pf! Semmiség.
- Kérem, hogy a párok keressék meg egymást és maradjanak együtt. Nem szeretnénk semmiféle félreértést, igaz? – kérdezte Lucy, gyanúsan vidám arckifejezéssel. – Az egyedülállók álljanak a terem jobb, míg a párok a bal oldalára. A barátok és ismerősök váljanak szét. Különben nem vállalok semmiért felelősséget... – kuncogott finoman, ami még inkább felkeltette Jacob gyanúját. Azonban nem volt ideje elgondolkodni a húga újabb ördögi tervén, mert a terem hirtelen hangyabollyá vált. Nem sokkal később egy tucat nő és három férfi vette őt körül. Látásból szinte mindegyikőjüket ismerte, mert a megbolondult húga barátai voltak. Ellenállhatatlan késztetése volt, hogy azonnal eltűnjön onnan. – Jól van. Ahogy azt tudjátok, a verseny nyereménye, két darab ötszáz dolláros csekk. A nyeremény egyik feltétele, hogy az a két személy, aki megnyeri, együtt kell, hogy elköltse. – Hangos zúgolódás szállt keresztül a termen. Jacob fogadni mert volna rá, hogy tudja, ki állta a nyeremény összegét. Mike-nak komolyan túl lágy a szíve.
Lassan és óvatosan, hogy ne legyen gyanús, Jacob hátrálni kezdett. Melege volt, szédült és különösen gyanús lett neki, hogy már nem is igazán érdekelte, mit talált ki a húga. És ez nem volt jó jel. Minden normális férfi, most úgy menekülne, mintha az ördögök kergetnék. A tény, hogy még nem volt az ajtón kívül jelezte, hogy hagyta magát beetetni.
- A szabályok egyszerűek. Az, aki a legtovább bírja és aki a legtöbb szenvedélyt és erőfeszítést teszi, az nyer. A vigaszdíj, két fő részére egy vacsora, egy általuk meghatározott időpontban. – Lucy sátáni mosollyal tapsolt. – Készüljetek. Kérem a zenét. Fényeket le... – intett a kezével a DJ felé. – A jelemre, kapjátok el, akit szeretnétek... vagy valakit véletlenszerűen... – tette hozzá vigyorogva, mint egy őrült –, és csókoljátok! Hosszan és szenvedélyesen! Sok szerencsét! NE CSAK ÁLLJ! CSÓKOLJ!
Jacob tátott szájjal állt és nem akart hinni a fülének. Ami még inkább megdöbbentette, az volt, hogy az emberek hallgattak rá. Egy szempillantás után egymásra vetették magukat, ölelték és szinte megfojtották egymás a nyelvükkel. Csak azért, mert már korábban elhátrált, sikerült elkerülnie, hogy három nő és egy férfi rávesse magát. Mintha transzba esett volna, úgy kezdett még inkább hátrálni.
Hiszen ez nevetséges... nem tudna, csak így...
Egy gyors oldallépéssel sikerült újabb ragadozó kezeket kikerülnie. A gyomra a torkába ugrott, a korábban megivott italok, kellemetlenül csípték.
Ideje lelépni! Szívével a torkában megfordult és azzal a lendülettel egy hosszú hajú nőt majdnem ledöntött a lábáról. Reflexből elkapta az imbolygó alak könyökét és teljes erőből magához húzta. Az ütközéstől megremegtek egy darabig, de Jacobnak nem maradt ideje gondolkodni.
Ha már el kell esnie, akkor a saját feltételei szerint teszi meg. Esze ágában sem volt zsákmánnyá válni, ő hódító volt.
Mielőtt még bármilyen racionális gondolat eltérítette volna a szándékától, ajkai a zsákmány bársonyos lágy ajkaihoz nyomódtak, mindenféle ellenkezést azonnal elnyomva. Szinte fájdalmasan összeszorított szemhéjjal, mindent beleadott ebbe a csókba, amije csak volt. A vére a fülében dübörgött és már a zenét sem hallotta. Keze magától megtalálták az utat a dús hajba és már meg is ragadta. Határozottan és megalkuvást nem ismerően szorította a karjaiban vergődő személyt. Nyelvével végigsimított az összeszorított ajkakon, arra csábítva, hogy engedjék be. Meg akarta ismerni a csábító ajkak mögött rejtőzködő ízt és formát. A test többi része tökéletesen passzolt az övéhez, méretben és felépítésben is. Néhány őrült pillanatig hinni akart abban, hogy valamilyen csoda folytán rátalált az egyetlenre a tökéletes felére. Mikor azok a forró ajkak egy fojtott nyögéssel kinyíltak, Jacob majdnem elesett, mikor a sokktól megroggyant a térde. Olyan érzése volt, mintha a szenvedély olyan sebességgel ütötte volna fejbe, hogy attól szinte nem kapott levegőt. Minden egyes giccses, nyálas film a szerelemről, materializálódott a fejében. Remegett, égett és még többet akart...
A döntés azonban nem csak az ő kezében volt, mert hirtelen ráeszmélt a nyakát szorosan ölelő karra, ami már nem ellökte, hanem határozottan és erősen húzta magához. Már az íztől is megroggyant a térde, amitől mind a ketten megbillentek. Össze kellett szednie magát, ha nem akart beégni. A nyelv, ami közben megtalálta az utat a szájába, elvette a maradék eszét és öntudatát. Még soha nem élt át ilyen csókot. Váratlan és kiszámíthatatlan. Szinte szétzúzta az ajkát. Igazság szerint, még soha nem csókolták így meg. Nehéz lett volna megmondani, hogy melyik pillanatban veszítette el az irányítást az egész különleges, őrült helyzet felett, de arra döbbent rá, hogy az egyetlen, amit tehet, hogy válaszol a csókra, ami felforralja a vért az ereiben. Kikutatták, nyalogatták és szívták, olyan merészen, hogy a farka szinte zokogva nyomult farmernadrágja cipzárjának. A világ egyetlen alkoholfajtája se tudná ilyen erősen fejbe vágni, mint ez a csók.
Kedve támadt megkeresni az első elérhető és vízszintes felületet, hogy meggyőződjön arról, vajon mire képesek még ezek az erkölcstelen és szenvedélyes ajkak. Annál is inkább, mert a kezek, amik szinte kétségbeesetten szorították a testét, elkezdtek a hátán kalandozni, amitől egész testét reszketés hullám járta át.
- „Kiestél, kiestél, tovább, tovább, kiestetek, láttam, kiestetek, tovább, szuper...”
Mintha ködön keresztül ért volna el Mike mennydörgő hangja Jacobhoz.
Igen, a verseny. Totálisan elfelejtkezett róla. De mit számít, mikor ennyi csodálatos dolgot tanult, amit az ember a nyelvével tehet? Még erősebben megszívta. Esze ágában sem volt abbahagyni és a halk mormolás és nyögések, amik az általa fosztogatott csábító ajkak közül törtek fel, csak még inkább megerősítették ebben a döntésében. Még többet és még keményebben akarta. De hogyan és hol? Még azt se tudta, hogy épp ki harapott az ajkába és szívta meg gyengéden, mintegy jutalmul, amikor a torkából halk nyögés tört fel. Minden harapás, minden nyalás, mintha egyenes összeköttetésben lett volna a heréivel, végigrezonált az egész testén. Remegett. És eddig még soha nem remegett csak egy csóktól. Minden érintés és simogatás megőrjítette. Az íztől megkeményedett, az illat…
Ó, az illat…
Jacob hitetlenkedve jött rá, hogy nem finom, nőies illatot érez, ahogy azt tudat alatt várta, hanem valami sokkal intenzívebbet. Idegesítő és kissé savanykás, mégis teljesen csábító és izgalmas. Alig tudott nyelni, ahogy a gyanú kezdett a fejében megfogalmazódni. Egyik kezével a csókolt személy hajába markolt, míg a másikkal megragadta a derekát és teljesen erőből magához húzta. Az egyetlen reakció az volt, hogy az ujjai alatt lévő test hirtelen megfeszült és merevvé vált. A csók, ha ez egyáltalán lehetséges volt, csak még inkább elmélyült és agresszívebb lett. Szinte összezúzták az ajkukat, nehezen véve levegőt az orrukon keresztül.
Muszáj kinyitnia, muszáj…
…de hogyan? Mikor úszol az extázisban és izgalomban? Mikor legszívesebben a másik személyt szívnád be, levegő helyett? Magadba olvasztanád?
- „…bravó, közeledünk a végéhez, már csak néhány pár… ti kiestetek… kiestetek…”
Ha még tudna lélegezni, akkor az őt figyelő fekete szempár tüzes tekintete, elrabolná a maradék lélegzetét. Alig nyitotta ki a szemét, de már képtelen volt újra visszazárni az általa éppen csókolt fiatalember kissé homályos, mégis őt áthatóan figyelő tekintete miatt… Vagy éppen, aki éppen őt csókolta?
Csodálkozott, megdöbbent, netán dühös volt? El kellene ugrania és megmondani, hogy ez tévedés volt?
…hiszen akkor hazudna. Az egyetlen, ami volt – esztelenül kanos és sóvárgó.
Le akarta hunyni a szemét és úgy tenni, mintha nem tudna semmit, de képtelen volt rávenni magát. Pár másodpercig, ami végtelenségnek tűnt, mindketten mereven álltak egymás szájába lélegezve, el nem szakítva egymástól őket, mintha nem tudnák elviselni a gondolatát a szétválásnak.
Jacob mozdulatlanul állt, félve attól, hogy akár egyetlen izma is megránduljon és igyekezett rávenni legalább pár csepp vérét, hogy a farkából, ugyan menjen már vissza az agyához, miközben az ismeretlen kihívó tekintettel provokálta, hogy meneküljön.
Soha nem menekült el, és biztos, hogy nem fog elszaladni élete csókja elől. Többet akart, nem pedig abbahagyni. Mindig, mindennek megvolt az első alkalma. Kielégíthetetlen kíváncsisága, már korábban is számtalan alkalommal sodorta bajba, de még ez sem akadályozta meg soha abban, hogy kielégítse. Most is csak annyit ért el, hogy még inkább kinyitotta lelkes száját, társa forró, csúszós nyelvét még inkább elnyelve magában. Miközben egész hosszát kényeztette, kiélvezte a közelségét és rugalmasságát. A fekete szempár az örömtől egy pillanatra lecsukódott és ezzel a tekintete elveszítette átható élét. A hosszú, sűrű szempillák csak kiemelték szépségét. Jacob ezelőtt még soha nem érezte ezt a beteges kényszert, hogy valakit ilyen mélyen és tökéletesen megismerjen. Nem akarta addig bámulni, míg végül minden egyes részletre emlékezni fog.
Azok a csodálatos, mozgékony ajkak… könyörögtek a támadásért. Imádatért és megbecsülésért. Lassan végignyalta érett alsóajkát, remegést váltva ki ezzel a karjai közt tartott idegenből. Még jobban előrehajolt és óvatosan meghúzva a selymes, sűrű hajat, kényszerítette, hogy egy kissé mozdítsa el a fejét. Most azok a csábító ajkak készen álltak, hogy táplálják és neki szándékában is állt kihasználni, ahogy még inkább elmélyítette a csókot.
A forró test, ami eddig szorosan hozzásimult, egy pillanatra habozva és bizonytalanul megfeszült. Amikor azonban Jacob nyelvével végigsimított a szájpadlásán, muszáj volt bizalommal átadnia magát a magasabb férfinak. Hinnie kellett, hogy biztonságban van a karjaiban. A vágy, elektromos áramként robajlott keresztül a testükön, remegésre késztetve őket. Éhség ébredt bennük, amit nem tudtak csak úgy egyszerűen jóllakatni.
A megadás és bizalom, összekötve partnere szenvedélyével, nyilvánvalóan csodákat művelt a libidójával és egójával. A világ urának érezte magát.
- És megvannak a győzteseink! – Mike hangja felzengett Jacob fülében, amitől mind a két férfi megkövülten ált a helyén. A zavart férfiak, öntudatlanul néztek körbe. Mikor Mike elfelhősödött arca és villámló tekintete közelebb került hozzájuk, az idegen, mint akit tűz égetett meg, el akart ugrani. Helyes arca elvörösödött, jobban mondva sötét bőre, sötétebbre változott. Jacobnak azonban esze ágában sem volt olyan könnyen kiengedni a kezei közül a zsákmányát. Szinte már fájdalmasan szorította össze ujjait a keskeny csípőn, mielőtt még az idegennek sikerült volna elhúzódnia tőle. Időre volt szüksége, hogy megértse a helyzetet.
A fülsüketítő taps sem tudta sem tudta elnyomni a hatalmas fickó fenyegető morgását, és Jacob vágytól ködös agya, még mindig nem igazán tudta kibogozni a történteket. Azonban számára most az a férfi volt a legfontosabb, aki a feje tetejére állította a világát és most ki akart csúszni a kezei közül.
A férfi végül zavarában a Jacob széles mellkasát takaró ingbe temette az arcát, mikor rájött, hogy icipici esélye sincs menekülni. Ez volt számára a tökéletes hely és Jacob nagyon elégedett volt a dolgok jelenlegi állásával. Gyorsan átkarolta a karcsú alakot és a helyére rögzítette, karjaival eltakarva. Sajnos a világ közéjük akart állni. A fortyogó Mike-kal az élen.
- Látom, hogy sikerült megismerni a kisöcsémet, Fernandót – jegyezte meg fanyarul Mike, megragadta mindkettejük felkarját és szétválasztotta őket. Talán, ha öt centimétert sikerült így nyernie, de meg kellett ezzel elégednie, ha nem akart jelenetet rendezni. És Jacob egyáltalán nem állt még készen arra, hogy karjai közül kiengedje Fernandót. Úgyhogy jelenet lenne belőle.
Jacob magában felnyögött, visszhangozva Fernando nyögését. Az emberek, mint a keselyűk, mosollyal az ajkukon bámulták őket és összeesküvő módon suttogtak. A legtöbben azonban éljenezték őket és tapsoltak nekik.
[`i]Na igen, győztek.

- Kedves vendégeink, megvannak a nyerteseink! – Lucy, ajkán perverz mosollyal, két borítékot lengetve lelkesen szaladt feléjük. Csak szemének veszélyes csillogása figyelmeztette a bátyját, hogy hosszú és aprólékos kihallgatás vár rá, amint ez az egész őrület véget ér és szemtanúk nélkül, tépheti le a férfi hátáról a bőrt.
Mmm… neeeeeem… ha csak tenni tud ellene bármit is.
- Tessék, uraim – mondta, egyidejűleg, a két férfi hátsó zsebébe tömködte a borítékokat. Mindketten megugrottak, egymásnak estek és még mindig fájó erekciójuk egymáshoz dörgölőzött, elrabolva a levegőt tőlük. Jacob rögtön azon tűnődött, ez azt jelenti-e, hogy Fernandóval folytathatják, azonban a magával elégedett Lucy kuncogása elérte, hogy az arca megalázó módon elvörösödött. Mike azonban, nyilvánvalóan egyáltalán nem osztozott az örömében. Ha képes lenne a tekintetével megölni Jacobot és megúszhatná, akkor a férfi már biztos a padlón fetrengene a golyói nélkül.
Taps és gratuláció keveredett rosszindulatú megjegyzésekkel, de lassan úgy tűnt, hogy mindenki visszatért a saját szórakozásához. Azaz a nők összegyűltek a terem közepén és szégyenkezés nélkül pletykáltak és mutogattak feléjük, a férfiak pedig villámgyorsan eltűntek a bárnál, a pohárral takarva el saját pletykálkodásukat. Csak a szemükben megvillanó egészségtelen izgalom és csillogás árulta el, hogy a nemtörődömségük csak látszólagos.
Jacob vonakodva és belső kényszerével ellentétben lazított egy kicsit a szorításán Fernando körül, mikor Mike kezének szorítása a karján már igazán fájdalmassá vált. Az ösztöne azt mondta, hogy a zsákmánya abban a pillanatban elillan, ahogy pislog egyet, és ezt tényleg nem akarta. Mike azonban már átváltott a vedd-le-a-kezed-a-kisöcsémről szerepbe, bármennyire is nevetségesen hangozzon a dolog.
- Gratulálok a győzelemhez. Csak az a kár, hogy a te kis bosszúdnak Lucy ellen, amiért rákényszerített arra, hogy részt vegyél ebben a versenyben, az öcsém lett az áldozata! – sziszegte Mike, összeszorított fogain keresztül alig tudta kierőltetni a szavakat. Az arckifejezése semmi jóval sem kecsegtetett. Jobb volt nem szórakozni valakivel, akinek ilyen méretei és természete volt. A probléma viszont abban állt, hogy Jacobnak nem állt szándékában feladni. Ebben a pillanatban egyedül a karjaiban lévő jóképű férfi vádló tekintetet és halk felhördülése érdekelte. Mike-nak várnia kellett.
- Nem lettél semminek az áldozata… hacsak nem a szenvedélyemé – biztosította teljes szívével, de az arcáról nem tudta letörölni a kissé arrogáns és elégedett mosolyát. Fernando, bár alacsonyabb volt nála, nem úgy nézett ki, mint aki nem tudta volna pofán vágni, ha akarta volna. Az igazság azonban az volt, hogy egyáltalán nem ellenkezet, szóval, még ha nem is volt meleg… nos…
- Hogy történt ez? – A tapintat soha nem volt Lucy erőssége, így most gyakorlatilag közéjük furakodott.
- Nos… - forró pirosság kúszott fel Fernando sima arcára és egy félénk mosollyal, hosszú haját ujjaival fésülgetve próbált időt nyerni. A teste énekelt és, ami most a száján kiszaladna, nem biztos, hogy a nyilvánosság elé való. Különösképp a dühösen ziháló, hatalmas bátyjával a feje felett. – Úgy igazából én is szeretném tudni… - vallotta be, ügyetlenül vállat vonva. Tekintetével a termet pásztázta, direkt elkerülve Jacobot. Lucynak köszönhetően sikerült kiszabadulnia a férfi öleléséből. Még akkor is, ha ez volt az utolsó dolog, amit meg akart tenni.
- Értsem úgy, hogy Jacob megbotlott és nyelvével a torkodban kötött ki? – Mike egyáltalán nem látta az esemény komikus oldalát. Lucy széles mosolya és Jacob elégedett arckifejezése mérhetetlenül dühítette.
- Valahogy úgy – mondta az emlegetett férfi, még veszettebbül vigyorogva.
Öngyilkossági hajlamai vannak, vagy mi?, tűnődött rosszindulatúan Fernando, óvatosan figyelve a bátyja riasztó sebességgel vörösödő arcát.
- Legalább megismerkedtek egymással és az ábrándos mosolyukat látva, megkedvelték egymást – jelentette ki boldogan Lucy. Azonban a vőlegénye humorérzéke valahogy elveszett. Úgy nézett ki, mint aki legszívesebben megragadta volna Fernandót, hogy a háta mögé dugja. Jacob gondolatban a szemét forgatta.
Hiszen nem dobja a padlóra, tépi le a ruháját és kezdi el molesztálni… legalábbis nem egy emberekkel teli teremben…
- Én tudom, hogy ez téged szórakoztat, azonban Jacobnak nem kellene Nando érzéseivel játszadoznia. Ennek rossz vége lesz! – prüszkölt Mike. Lucy arckifejezése hűvössé vált.
Upsz… ez rossz. Most nagyon fel kellett húznia magát… ez nagyon-nagyon rosszat jelentett.
- Te most arra célozgatsz, amire gondolok, hogy célzol? – kérdezte, csípőre tett kezekkel és gyanúsan nyugodtan nézve a vőlegényére. Még Fernando is megborzongott. Azonban nem akarta, hogy miatta veszekedjenek. Nem volt semmi értelme. Főleg, mert olyan hamar el akart tűnni innen, amilyen hamar csak lehet.
- Nyugalom. Megnyertem a versenyt és jól éreztem magam. Megismertem a bátyádat – …közelről és személyesen… - Nincs semmi gond – vélte erőltetett örömmel és lazán, amilyennek nem érezte magát.
- Hogyhogy nincs? – Úgy tűnt Mike kész megharcolni a becsületéért. És ez volt az utolsó dolog, amit Nando akart. A becsülete, köszönte szépen, nagyon jól érzi magát és úgy nézett ki, hogy sajnos egyelőre nem is veszélyeztette semmi.
- Csak egy baleset volt, tévedés…
- Pontosan – szólt közbe Jacob örömtelin, még mindig az égető vágy és a könnyű jókedv között ingadozva. Nagyon szerencsés és nagyon nyugodt volt. – Azt hittem, hogy egy csaj… - vigyorodott el a fogait villantva.
A körülötte álló három ember halk zihálása megértette vele, hogy talán nem ez volt a legbölcsebb mondat, amit a saját védelmére felhozhatott. Az egyetlen, amire most képes volt gondolni, az volt, hogy maradhatna kettesben az édes Nandóval. Azonban a férfi arckifejezése elárulta neki, jobb, ha nem engedi egyetlen érzékeny testrésze közelébe se most.
- Ez nem azt jelenti, hogy nem örülök annak, hogy nem vagy nő! – Biztosította gyorsan, azon igyekezve, hogy elsurranjon Mike mellett, hogy elkaphassa a feldühödött Fernandót. Ha sikerül meggyőznie, akkor biztos megbocsát neki…
- Add fel – Fernando átdobta a válla fölött a hosszú haját és sarkon fordult. – Mike, igazán nincs miért aggódnod. Soha nem érdekelne ez a nagyképű pojáca, még, ha ő lenne is az utolsó férfi a földön. Ez a tökéletes példa arra, hogy amilyen szexis annyira üres…
- Hé…! – Jacob érezte, ahogy megy fel a pumpa benne, különösen mikor a húga és Mike elkezdtek nevetni. A gyönyörű Nando azonban leforrázta őt és a kijárat felé indult, hátra se nézve.
- Hagyd békén. Miért zavarnád össze a fejét? A kíváncsiságodat bárkivel kielégítheted, anélkül, hogy hamis reményt ébresztenél… - kapta el Jacob karját Mike, amikor ő a zsákmánya után akarta vetni magát. Gyakorlatilag az erős szorítás ott tartotta a helyén. Igyekezve visszafogni a benne fortyogó dühöt, Jacob pislogás nélkül, jéghideg tekintettel fordult leendő sógora felé.
- El nem tudom képzelni, hogy milyen csoda folytán jutottál arra a következtetésre, hogy megmondhatod nekem, hogy mit tehetek meg és mint nem, de jobb, ha tudod, hogy nem áll szándékomban az engedélyedet kérni – mordult figyelmeztetően a meglepett emberre és még a húga is döbbenten nézett rá. Azonban nem volt hajlandó hagyni, hogy elnyomják. Megtenni valamit saját akaratából, az egy dolog volt, hagyni magát manipulálni egy másik volt. Férfi volt, nem egy kisfiú. – Addig, amíg az öcséd nagykorú, saját maga dönt a saját dolgában. – Választ se várva, kirántotta a karját és a férfi után rohant, aki már eltűnt szem elől.
Lucy hívása és Mike átkozódása azonban süket fülekre talált ez alkalommal. Valamit el kellett intéznie és az ördög vigye el, ha harc nélkül feladja.

Fernando mérgesen felkapta bőrkabátját, felvette és hosszú haját a vállán átvetette a hátára. Ezt kapta, amiért megnövesztette. Összekeverték egy nővel! Egyes férfiaknak szemüveget kéne hordaniuk!
Miért mindig vele történik ez meg? A legszexisebbek mindig a legnagyobb barmok. Ő se volt ronda, de igyekezett nem kihasználni a külsejét. És biztos, hogy nem mondott le a civilizált viselkedésről…
Nem úgy, mint az a neandervölgyi! Milyen kár, hogy pont ő tud ilyen pusztítóan csókolni. Krisztusom és még csak nem is meleg. A húga egyenesen a reklámplakátról jött le. Ez egyszerűen az ő balszerencséje! És, hogy még rosszabb legyen, meg kellett tudnia, hogy ő volt a szent-tökéletes-csodálatos bátyja az ő jövendőbeli sógornőjének. Igeeen, a Sors imádott belé rúgni, amikor a földön feküdt. Annyit hallott már erről a két lábon járó istenségről, hogy nem tudta, mélyen meg kell hajolnia előtte, vagy még a földet is imádnia kellene, amin jár. Ráadásul a saját bátyjának kellett megaláznia őt. Az isten szerelmére, huszonnégy éves volt, nem tizennégy! Főleg, hogy egyáltalán nem volt titok, hogy meleg, mert személyesen gondoskodott arról, hogy a családja tudjon róla. Minden egyes alkalommal, amikor egy magánál nagyobb férfival találkozott, a bátyja agyvérzést kapott.
Pechje volt… a kicsi, édes hízelkedők nem jöttek be neki. Noha nem fájt, ha egyet-egyet megnézett magának.
Azonban Jacob pont az esete volt. Simán meghívhatta volna egy vacsorára, reggelivel.
Már a gondolatra is, hogy megint sikerült egy újabb nem megfelelő férfi ébresztett benne tüzet, a vére is forrni kezdett. Nem teszi meg újra magával, ó nem. Sikeresen megtanulta a saját hibája árán…
- Várj! – Nando szíve szinte kiugrott a helyéről, amikor Jacob hirtelen megjelent és megragadta a kezét. Testük közelségétől, mintha elektromos szikrák futottak volna végig a bőrén. Legszívesebben a férfi nyakába ugrott volna és a testével örömmel dörgölőzött volna hozzá.
Könnyű, gyenge ember vagy… rázta meg gondolatban szomorúan a fejét saját magára.
Összegyűjtve minden akaraterejét, Nando határozottan elhúzta a kezét és a ráakaszkodó férfit hideg tekintettel illette, noha minden vágya az volt, hogy arcát a másik borostájához dörzsölhesse.
- Bocsáss meg, de sietek.
- Adj nekem öt percet – Jacob megint elkapta a kezét és egy csendes folyosó felé kezdte húzni.
- Nem.
Egyetlen szó elég volt, hogy a magasabb férfi a padlóra küldje. Fernando maga is meglepődött, hogy működött. Legtöbbször az ilyen macsók azt tették, amit akartak. Mások vágyai és érzései, nem sok jelentőséggel bírtak számukra. Azonban az utolsó dolog, amire Nando vágyott, hogy most meg kelljen változtatnia a véleményét Jacobról.
- Tudom, hogy az ismeretségünk kezdése elég… - Jacob arca enyhén elpirult már az említésére is, de fényes szeme eltökélt és magabiztos volt. – Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem próbálhatjuk meg újra… - Nando teste minden sejtjével érezte, hogy nem lesz könnyű megszabadulnia tőle. – Csak remélni merem, hogy adsz nekem még egy esélyt…
- Nem értem, mit akarsz. Találkoztunk, véletlenül megcsókoltuk egymást… - oké, ez nem hangzott valami jól. Most az ő arca égett a pírtól és makacs erekciója sem segített, ami előjött az emlékre. – Biztos, hogy lesz egy rakat családi összejövetel, ahol látni fogjuk egymást.
- Ez nem egy egyszerű csók volt! – Jacobnak esze ágában sem volt vattába csomagolni a mondandóját, megkockáztatni, hogy megint félreértés essen közöttük. Ha valamit akart, akkor harcolt érte, mert ezen a világon igazán nagyon kevés dolog volt, amire vágyott.
- Ez egy hiba volt, méghozzá sokkal több okból, mint gondolád – csattant fel válaszul Nando, saját magára dühösen, amiért ez fájt neki.
- Hiba – ismerte el Jacob nyugodtan. – De az én javamra.
- Hagyd abba! – Ennek a beszélgetésnek semmi értelme se volt. Amikor azonban el akart lépni, hogy elmehessen, egyenesen a széles mellkasnak ütközött, ami ki tudja, hogy került az arca elé. – Aúúúú!
- Sajnálom. – Jacob, ez az utolsó csontvelejéig trükkös fattyú, kihasználta az alkalmat és teljes erőből magához ölelte Nandót. Az izgalom és öröm már ismerős érzése áramlott át a testén. Ha volt is eddig bármi kétsége, az most szertefoszlott. Még soha nem érzett ilyesmit. Nem tudta csak úgy elfelejteni. – Engedd, hogy megpusziljam és mindjárt jobb lesz – ígérte, de a férfi gyorsan elfordította a fejét.
Elkeseredetten nézett Jacobra és teljes erőből meglökte a mellkasát.
- Kérlek, a csajok komolyan buknak erre? – kérdezte gúnyosan felvonva a szemöldökét. Jacob kivillantotta a fogát, ahogy elvigyorodott és enyhén megvonta a vállát.
- Lényegtelen mire buknak a csajok. Az a fontos, hogy te mire buksz…
Fernando el se akarta hinni, hogy Jacob ilyen szánalmas szöveggel akarja őt felcsípni. Maga se tudta eldönteni, hogy dühítették inkább vagy elérzékenyült tőle. A hatalmas, kék szemek könyörgően néztek rá. Jézusom, most meg mibe mászik bele?
- Még csak nem is tudod, hogy vonzódom-e a férfiakhoz – mondta olyan komolyan, amennyire csak képes volt rá. Gyakorlatilag muszáj volt a szája belsejébe harapni, nehogy felnevessen kínzója meglepett arckifejezését látva. A fickó kétségtelenül jóképű volt és más esetben Fernando a talpától a feje búbjáig nyalogatná egy csendes szobában. Sajnos, az egy alkalmas kalandok szóba se jöhettek nála, különösen nem egy olyan férfival, akivel a közeljövőben sokat, többet, mint azt ő szeretné, találkozni fognak. Meg aztán a bátyja valószínűleg téglákkal csapná agyon őket.
Jacobnak nem állt szándékában hagyni, hogy elrettentsék. Amennyiben a melegradar létezett, akkor az övé, amiről eddig nem is tudott, most túlórázott. Biztos volt benne, hogy Nando ugyanúgy akarta azt a csókot, mint ő.
- Ebben a pillanatban több, mint meg vagyok arról győződve, hogy nem igazán érdekel, hogy a férfiakra buksz vagy nem – fölényes mosollyal átkarolta a derekát és lendületesen magához rántotta. A levegő a mellkasukban ragadt. De, hogy ez a lendülettől vagy pedig a karcsú alak szoros hozzásimulása okozta, egyikőjük sem tudta eldönteni. Jacob nagy nehezen még arra is visszaemlékezett, hogy miről is beszélgettek. – Egyetlen férfi van, akit vonzónak kell találnod. Én!
Oké, a nevetés talán helytelen volt, de Fernando nem tudta megállni. Jacob lökött volt. Édes, de lökött. Ráadásul úgy nézett ki, hogy ebben a pillanatban megsértődött. A tekintetében egy pillanatra fájdalom villant, de olyan gyorsan eltűnt, hogy Nando maga se volt biztos abban, hogy tényleg azt látta vagy csak a fény játéka volt.
- Sajnálom, tényleg sajnálom… ez egyszerűen… imádnivaló volt – mondta, igyekezve összeszedni magát. Elkapta Jacob csuklóját, mikor a férfi el akart menni. Gondolkodás nélkül a magasabb férfi nyaka köré fonta a karjait és erősen szorította, mert nem volt készen elengedni addig, míg rá nem jött, mit is akar tenni.
- Világos, ez valóban javít a helyzeten – mormolta Jacob, gondolatban grimaszolva, hogy valaki vele kapcsolatban az „imádnivaló” szót használta.
- Értem, egy ilyen kemény fickó, mint te…
- Nem erről van szó!
- Kérlek, ez a beszélgetés kezd nevetségessé válni. Nekünk, inkább… - Fernando rájött, hogy feleslegesen hagyta abba. – Teljes erejével, gyenge akaratával, egy lépést hátrált. Jacob karjai között ácsorogva, képtelen volt logikusan gondolkodni. Csak feleslegesen hagyta, hogy ennek az ésszerűtlen reménynek a szikrája kipattanjon, amelyik még ennyi év csalódás után is valahogy túlélt a szívében.
Az egyetlen, amit tennie kellene – menekülni innen.
- Igazad van, a beszédnek semmi értelme… - mondta Jacob komolyan, veszélyes szikrával a szemében. – Úgy tűnik, hogy minden egyes szóval csak egyre jobban összekutyulunk mindent… - magabiztosan megragadta Nando csípőjét és magához rántotta. Imádta, hogy milyen tökéletesen illeszkedett a nagy kezeibe. Egyetlen sima mozdulattal, az egyik keze a megdöbbent Fernando hosszú, selymes hajába csúszott és hátrahúzta a fejét, gyengéden tartva a tarkóját. – Vége a felesleges beszédnek!
Lecsókolta Fernando ajkáról a döbbenetet és ellenkezést, már amennyiben az ellenkezés volt. Nem volt ideje ezzel foglalkozni. Nem hagyta gondolkodni. Megérezte a testében szétáramló meleget és az enyhe szédülést a fejében. Békésnek érezte magát. Már nem kellett semmi miatt aggódnia. Noha korábban nem is volt tudatában annak, hogy aggódott… és tökéletesen tudatában volt, hogy nem tudja összetörni a karjaiban lévő férfit, mert Nando ugyanolyan erősen szorította őt. Ugyanolyan mélyen csókolta és ajkaiból annyit falt fel, amennyit csak akart. És Jacob, életében most először, kész volt arra, hogy adjon…
Fogalma se volt róla, hogy minderre vágyik, amíg Nando fel nem ajánlotta, amíg Nando neki nem adta mindezt. Még többet akart ebből a melegből, ami a duzzadt, édes ajkaitól árasztja el. Meg akarta ismerni nyelvének minden trükkjét, ami most mélyen a torkában volt és a térdét szinte folyóssá tette. Nem volt benne biztos, hogy valaha is képes lesz megérteni azt a forróságot és érzést, amit összesúrlódó testük vált ki egymásból. Legszívesebben a falhoz szorította volna az alacsonyabb férfit, hogy fájó, vérbő férfiasságát a másik veszélyes forróságához dörzsölhesse. Le akarta szaggatni az összes ruhát róla, hogy ennek a kemény, izmos testnek, minden milliméterét megismerhesse. A testet, ami most minden létező módon vonaglik a karjai közt és veszettül dörgölőzik hozzá.
És istenem, mennyire meg akarta tenni!... Ha nem lenne körülöttük a beszélgetések állandó zaja. A folyamatos zene hangjai és a mellettük elhaladó emberek árnyai. Betörtek az ő személyes mennyországába…
Vissza kellett fognia magát. Nem akart botrányt okozni azzal, hogy az étterem közepén illetlen ajánlatot ad Nandónak. Nem mintha jövendőbeli párja hatalmas erekciója, ami az ágyékába nyomódott, nem adott volna reményt arra, hogy az ajánlatát lelkesen fogadnák. Ugyanakkor félt attól, hogy nem volt annyi önuralma, hogy végül nem kapja el szegény srácot a folyosó közepén.
Harcolva mindazzal, amit a teste, a lelke és a szíve vágyott, Jacobnak harmadszori kísérletre sikerült elszakítania az ajkát a másikétól. Nooooos… nem többre, mint pár másodpercre, mert, ahogy meglátta Nando megduzzadt, nedves ajkait, majdhogynem térdre kényszerítette.
Ez nehezebb lesz, mint ahogy gondoltam, futott át a gondolat a fejét, a másik alsóajkát újra saját ajkai közé szívva. Nyelvével és ajkaival kényeztette, mielőtt még levegőt tudott volna venni. Nando is felszínesen és kapkodva lélegzett. Úgy nézett ki, mint aki teljesen elszállt. Szemeit szorosan lehunyta, az arca rózsaszín és hosszú hajának tincsei az arcához tapadtak. Ha ez a látvány nem maga volt a szexepil lényege, akkor Jacobnak fogalma se volt, hogy mi lehet az.
- Abba kell hagynunk… - ezt végül Fernando suttogta a szájába. Nyilvánvalóan, még ő sem tudott elszakadni az örömtől, amit ez a lelket megrázó csók okozott.
- Miért? – Jacob nem hitte, hogy volt akár egyetlen nyomós oka annak, hogy távolabb kerüljön ettől a férfitól, és a forró lélegzetétől, ami simogatta ebben a pillanatban is érzékeny ajkait.
- Mmm… - a halk mordulásban annyi szarkazmus volt, hogy attól Jacobban rekedt a levegő. Ha Nando, még mindig képes ezt tenni, akkor ő valamit nagyon rosszul csinált… - Nem is tudom, hol kezdjem… - tette hozzá a férfi hűvösen, de a látszat ellenére, mégis Jacob vállának döntötte a homlokát. A teste remegett, mintha hatalmas erőfeszítést kellene tennie. – Talán abba kellene hagynunk, mert pár pillanaton belül az egyikünk a térdén köt ki, a másik pedig a bokái köré csúszott nadrággal…? – Jacob vágytól mély, zengő nyögését csend fogadta. – Talán nem kell emlékeztetnem téged, hogy több, mint száz ember van körülöttünk?
- Nos…
- Vagy talán azért kellene abbahagynunk… - nézett Nando izgatottságtól tág pupillákkal Jacob szemébe –, …mert hetero vagy, akinek az egyszerű kíváncsisága vezetett minket erre a tévútra?
- Tévedés! – Jacob sejtette, hogy ez lesz a legnagyobb akadály, ami elő fog jönni, de neki nem volt sem ereje sem tiszta agya most ahhoz, hogy bonyolult magyarázatba fogjon. Egyes dolgok még neki se voltak teljesen világosak.
Teljes erőből magához ölelte Fernandót, majdhogynem erővel szorítva fejét a vállához. Ezzel csak bebiztosította magát, hátha a másiknak megint eszébe jutna menekülni.
- Mérnök vagyok. Ha valami nem működik, akkor olyan megoldást keresek, amellyel a probléma megszűnik. – Jacob megfogta Nando kezét, ujjaikat összefűzte és felemelte az ajkához és egy gyengéd puszit nyomott a hosszú ujjakra, ezzel halk nyögést váltva ki a karjai közt mereven álló férfi torkából. – És az én életemben, eddig a pillanatig, semmi se működött. De most hirtelen mindennek lett értelme… A mérnöki agyam megköveteli, hogy mindent ellenőrizzek saját magam, nézzek meg magam és vegyem figyelembe az összes lehetőséget. Ne hagyjam magam befolyásolni mások véleménye által. Egész életemben nőkkel randevúztam…
- És, mivel az nem működött, arra az elhatározásra jutottál, hogy kipróbálod a másik alternatívát? – kérdezte Nando cinikusan, mielőtt visszafoghatta magát. Figyelmen kívül kellett hagynia szíve remegését. Ez csak rosszul végződhet… számára. Jacob megint a hajába fúrta a kezét és gyengéden elkezdet masszíroznia fejét, borzongást váltva ki ezzel a testében.
Istenem és így próbálj meg itt józanul gondolkodni… Barbárság lenne ezt követelni bármelyik normális férfitól.
- Ha azt mondom, hogy ez csak rólad szól, akkor valószínűleg leharapod a fejem. – Ez óvatos kijelentés volt, de Jacob ajkának sarka kissé felkunkorodott, ahogy elnyomta a mosolyát. A halk horkantás volt a figyelmeztetés, mielőtt alaposan a fenekébe csíptek. – Az igazság azonban az, hogy tényleg rólad van szó. Tudom, mire gondolsz. Hogy a te károdra szórakozok. Hogy eljátszadozom veled, megnyugtatom a kíváncsiságomat és vad vágyaimat, aztán ott hagylak, vissza se nézve. – Nando csak felhorkantani volt képes. Egy újabb halovány kísérlet, hogy kiszabaduljon, természetesen nem járt sikerrel. Az igazság az volt, hogy kíváncsi volt Jacob mondanivalójára.
- Vagy talán én játszadozom el veled? – kérdezte rosszindulatúan. Ugyan, mi vesztenivalója van…? Talán a tisztelet önmagad és a szíved felé és a remény egy jövőre valakivel, aki könnyen neked adhatja az érzéseit?
Jacob enyhén megremegett a döbbenettől. A legvalószínűbb, hogy ilyesmi meg se fordult a fejében.
Istenem, egyes férfiak tényleg beképzeltek…
- Természetesen. Ez is megtörténhet – ismerte el végül a férfi egy pillanatnyi tűnődés után. Úgy nézett ki, hogy komolyan vette a témát, mert két kezébe fogta Nando arcát és mélyen a szemébe nézett. – Az egyetlen, amit teljes erőmből tehetek, hogy ne akard ezt megtenni…
- Istenem, nem tudom eldönteni, hogy édesebb, naivabb vagy simán ravaszabb vagy, mint magasabb. – Nando a fejét rázta a saját hülyesége miatt, hogy hagyta magát ilyen könnyen megvenni, de Jacob továbbra is erősen tartotta. Gyengéden megcsókolva újra és újra. Szemei szinte lángoltak a belső fénytől. Vagy talán az ő naivitása és belső romantikus énje változtatta a folyosó halvány fényeinek játékát valami különlegessé? Lehetséges, hogy átadta magát a helyzet varázsának, miközben az nem is létezett?
- Túl sokat gondolkodsz. – És ez túl veszélyes volt. Még a végén valami idióta következtetésre jut és megszökik neki… - Hajlandó vagyok neked bebizonyítani, hogy komoly vagyok. – Megfogta Nando kezét és gyengéden a terem ajtaja felé húzta, ahol még mindig teljes erőből tombolt a bál. A szerelmesek, úgy tűnt észre se veszik a körülöttük lévő világot és nyilvánvalóan ez a legkisebb mértékben sem izgatta őket. Ugyan, mit érdekelte őket mások érzelmi vihara?
Jacob hülyén érezte volna magát, ha egyáltalán érdekelte volna a dolog, hogy amikor először átlépte ennek az ajtónak a küszöbét, enyhén megvetően nézett az itt lévőkre, de most rákényszerítették, hogy nézze más szemmel a dolgokat…
Kerubok, kupidók, léggömbök és szívecskék most pont az ő javát szolgálták. Gátlástalanul szándékában állt kihasználni a romantikus hangulatot, hogy megkapja, amit akart… nevezetesen a szexis Fernandót. A cél érdekében, semmilyen tett nem volt rossz.
A szerelemben és háborúban, minden trükk engedélyezett és az ő édes Nandója, hamarosan rájön, hogy a háború elkezdődött…
- Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen sikerül neked! – A férfi határozottan lecövekelt, mikor rájött, hogy Jacob egyenesen a táncparkett felé húzza. Nem volt hajlandó harc nélkül megadni magát, ami nem jelentette azt, hogy szándékában állt ellenállni… nagyon.
- Még csak nem is akarom, hogy könnyen menjen. Mindenért, ami igazán fontos, meg kell harcolni. – Jacob a karjaiba húzta és egyáltalán nem törődve a gyors dallal, ami épp a hangszórókban felcsendült, lassan táncolni kezdett, egyik oldalról a másikra lépegetve. Igazság szerint, ennyi volt az ő tánctudása. Nem riasztotta el az sem, mikor Nando nevetni kezdett. – El akarlak csábítani. Megmutatni, milyen komolyan gondolom. Több tucat ismerősöm előtt csókoltalak meg, ennél hivatalosabb ez már nem lehet. Reménykedtem benne, hogy ez jó kezdet volt… de szemrebbenés nélkül elcsábítalak, randevúra viszlek, csókolni foglak és addig támadni, míg végül megadod magad…
- Ó, istenem… - Nando megbotlott, a másik férfi nyakába csimpaszkodva. A bolond szíve szinte a torkában dobogott. Komolyan meg akarta tenni! – Megőrültél!
Jacob kicsit előrehajolt és komolyan nézett a szemébe.
- Hidd el nekem… tudom! Fogalmad sincs róla, hogy milyen boldog vagyok emiatt. Hiszen magányosan és boldogtalanul is hazamehettem volna innen és soha nem lett volna esélyem megnyerni a Valentin-napi versenyt!
Nando kifejezetten úgy nézett ki, mint aki ketté akarja tépni, azonban Jacob minden gondolatot kivert a fejéből, mikor egy lágy csókot nyomott az ajkára.
- Megnyertem a terem legdögösebb és legszexisebb férfijának csókját – jelentette ki Jacob hangosan, mikor elszakadtak egymástól, hogy levegőt vegyenek és nagy ívben letojta, hogy hányan bámulják őket. – És, ha a szerencsém nem hagy el… a következő Valentin-napra szándékomban áll megnyerni ugyanennek a férfinak… a szívét – tette hozzá eltökélten.
Egy másodpercig, Nando úgy nézett rá, mintha nem fogta volna fel, amit mondott. Egy tucat érzés jelent meg az arcán, az örömtől a haragon át a hitetlenkedésig. Végül, egy örökkévalósággal később, mialatt Jacob még levegőt se mert venni, Nando a nyakába vetette magát és csókot nyomott az arcára.
Végül is mit veszíthet…? A szívén kívül, ami már amúgy sem volt az övé…


Vége








 9.5 - 10 votes 

Hozzászólás

- 14 febr : 11:35

Írta: misza471

Annnyiiiiraaaa jó vooooolt. ove Azért az meg kiderulhetett volna, hogy a bátyó elfogadja e őket végül. Köszi a fordítást.
[ módosítva 14 febr : 11:36 ]


- 24 febr : 17:19

Írta: Fairy

Köszönöm, hogy írtál és nagyon örülök, hogy tetszett. Sajnos, ez a sztori csak ennyi. De van még egy történet az írótól, amit szeretnék majd még lefordítani nektek. Remélem az is tetszeni fog.


- 14 febr : 23:31

Írta: goldie

Köszönöm, nagyon cukik és szexisek voltak a fiúk. Jó lenne , ha lenne folytatása.


- 24 febr : 17:20

Írta: Fairy

Köszi, hogy írtál és örülök, hogy tetszett. Sajnos ez most csak ennyi.


- 15 febr : 05:05

Írta: Soras

Végig mosolyogva olvastam. Köszönöm.


- 24 febr : 17:20

Írta: Fairy

Köszi, hogy írtál és örülök, hogy tetszett. Jó, hogy sikerült egy kis vidámságot becsempésznem az életedbe


- 17 febr : 21:50

Írta: bbedyy

Ezt igazán olvastam volna még, hogy miként alakul a kapcsolatuk, és a tesók mit szolnak hozzá. Nagyon édes könnyed olvasmány volt, pont valentinra való



- 24 febr : 17:21

Írta: Fairy

Köszi, hogy írtál és örülök, hogy tetszett. Sajnos, most csak ennyi volt, de még lesz másik történet az írótól, amit lefordítok.


- 18 febr : 00:06

Írta: Habek

Hát ez nagyon cuki volt
Köszönöm


- 24 febr : 17:21

Írta: Fairy

Én köszönöm, hogy elolvastad.


- 25 febr : 02:19

Írta: LadyHanko

Imádat van!???????????? Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Úgy kezdtem bele az olvasásba, mint Jacob az estébe, és milyen jól tettem, hogy elolvastam! Táncra tudnék perdülni. Köszönöm a munkátokat.????


- 25 febr : 02:23

Írta: LadyHanko

Ehh... Most látom csak, hogy az elöbbi hozzászólásomban egy csomó kérdőjel került az emojik helyére. Vajon miért? Na mindegy. Nem tudom, hogyan kell átszerkeszteni, vagy egyáltaláln lehet-e. Csak szólni akartam.
Mégegyszer örülök, hogy olvashattam!


- 07 márc : 21:46

Írta: adrienn

Ez egy forró történet volt, végig égett a lap amit olvastam. Heves és falrengető érzelmek egy direkt Neki rendezett bulin!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam.


- 07 márc : 22:00

Írta: GIGIKE

De jó kis történet volt! Csíptem a szópárbajukat nagyon. Köszönöm.


- 07 jún : 20:25

Írta: bab123

Nagyon nagyon jó volt, kár, h nem volt hosszabb, mert annyira jó volt olvasni, aranyosak voltak! Köszönöm!


- 15 jan : 08:32

Írta: zsubogar

Hiszek a szerelemben első látásra és kimondottan üdítő is volt olyan történetet olvasni ami teli s tele fűtött erotilával és mégsincs benne szex. Köszi a fordítást.




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz