A Szövetség a Varázsskatulyán hirdetett 7. Fórumsztorinak a címe, melyet 2011. április 29-től 2011. július 02-ig írtak az oldal tagjai. Akkor 13 ember próbált összehozni egy érdekes, kerek történetet a megadott időkereten belül.

Juckó és én (Fairy) ismét párban voltunk (olyanok vagyunk már, mint egy jó öreg házaspár *nevet*) és most egybe rakva, megformálva elétek tárjuk a fiaink kalandjait.

A történet alapja:

Történetünk a mi világunkban játszódik, a mi időnkben. Az emberek élik az életüket, mit sem sejtve arról, hogy közöttük „természetfeletti” lények élnek. A vámpíroktól, a valkűrökön keresztül a démonokig, istenekig, sárkányokig, alakváltókig (állati lények, mint a farkasember, vagy jaguár, tigris, stb. stb.) mindenféle teremtmények élnek a Földön. Nem ritkák a tündérek, koboldok, boszorkányok vagy egyéb lények, melyekről úgy hiszik, csak kitaláltak (angyalok nincsenek). Természetesen léteznek félvér lények is, akár ember – más faj keresztezésből is (az alakváltók természetesen alapból ember-állat lények).

Ezek a lények mind egy Szövetség tagjai, melynek megvannak a maga szabályai. Az egyik legfontosabb, hogy az emberek nem tudhatnak róluk, illetve, hogy az embereket nem bánthatják. Természetesen néha az emberek rájönnek a dologra, ilyenkor vagy törlik az emlékeit vagy valamelyik Tagnak kezességet kell vállalnia érte (általában akkor fordul elő, ha szerelmesekről van szó, de persze más egyéb esetben is előfordulhat, hogy valaki kezességet vállal egy emberért.)

Minden fajnak megvannak a maga tulajdonságai, klánjai, kasztjai, családjai stb. stb., de mindegyik a Szövetség alá tartozik. A Szövetség megvédi a tagjait, így minden fajt el tud rejteni az emberek elől (úgymint a lakhelyüket, életterüket).

Természetesen a fajok között nem ritkák a harcok, háborúk, ellenségeskedések, akár fajon belül is.

A Szövetség Őrzői olyan lények, akik a fennálló rendre felügyelnek, illetve a megvadult lényeket semlegesítik meg. A Szövetség Őrei felügyelnek arra, hogy minden lény, aki a Szövetség tagja betartsa annak szabályait, illetve a bűnözőket is ők kapják el. Óvják az embereket a megvadult lényektől és vigyáznak arra, hogy az embereknek ne jusson tudomására létezésük. (lásd fent). Az Őrzők között mindenféle fajból jelen vannak a tagok (főleg, hogy ne legyen gond abból, ha valamelyik faj tagja megvadul), általában párosával (akár vegyes párokban is) dolgoznak, de természetesen vannak magányos farkasok.

A Szövetség legerősebb tagjai az istenek, vámpírok, démonok, alakváltók és a valkűrök, de minden más fajnak is megvannak a maga erősségei.

És, akkor néhány tulajdonság a főbb fajokról, hogy ne legyen keveredés és ellentmondás.

Vámpír: Halhatatlanok. Emberi vérrel táplálkoznak, azonban, ha rálelnek a társukra csak az ő vérét képesek meginni. Táplálkozás közben sosem ölnek meg embert, amennyiben ez megtörténik, akkor a vámpír megvadult így el kell pusztítani (lásd Őrzők). Hetente-kéthetente elég vért inniuk, amúgy ugyanúgy táplálkoznak, mint az emberek. Ha megsérülnek, akkor a gyors gyógyuláshoz szükségük van a vérre.

Párjukat vérszívással jelölik meg és a vámpírok egy életre választanak párt.

A hiedelemmel ellentétben a fokhagyma, szenteltvíz és ezüst kereszt nem árt nekik és tükörképük is van. Nem alszanak koporsóban. A karó a szívbe természetesen megöli őket – ahogy mindenki mást is megölne. Sebeik gyorsan gyógyulnak. A napfényre nem tudnak kimenni, ezért éjjeli lények. A látásuk hihetetlenül éles, gyorsak és pontosak a reflexeik. Általában klánokban élnek, minden klánnak megvan a vezetője.

Vámpírnak születni kell. Vérszívással átváltoztatott ember nem vámpír lesz, hanem olyan élőhalott, akinek nincs semmi öntudata, a vámpír rabszolgája lesz. Az Őrzők, mind a vámpírt, mind szolgáját kivégzik.

Képesek a teleportálásra, de csak olyan helyekre, ahol korábban már jártak.

Alakváltók: Halhatatlanok, de csak átváltozás után. Összetartó családokban élnek, melyek mind egy-egy klán fennhatósága alá tartoznak. A klán tagjaiért a vezető vállalja a felelősséget, az ő dolga megvédeni a gyerekeket, nőket és gyengébbeket. Harcos faj, állati ösztöneik vezérlik őket. Általában 25-30 éves koruk körül változnak át, addig ugyanolyan halandóak, mint bármely más ember.

Az átváltozás fajonként változik, de általában, havonta egyszer, teliholdkor változnak át, illetve nagy érzelmek hatása alatt: düh, félelem, izgalom vagy harc közben. Átváltozáskor rendes állati alakjukat veszik fel, de emberi tudatuk megmarad. Erős érzelmek hatására előfordul, hogy nem változik át teljesen, de agyara megnyúlhat, állati fülei és farka nőhet, szeme megváltozhat.

Emberre nem támadnak, azonban szeretnek vadászni. Átváltozáskor gyakran portyáznak. Jó az étvágyuk, általában mindenevők.

Az alakváltók általában egy életre választanak párt, ezért körültekintőek a párkapcsolatokban. Ösztönük megsúgja nekik, ha megtalálták az igazit, innentől kezdve mindent megtennének a másikért. Féltékenyek, nagy botorság egy alakváltó és a párja közé (vagy akár gyermeke közé) állni. Családjukért, klánjukért bármit megtennének.

Vérmérsékletük fajonként változik.

Valkűrök: Halhatatlanok. Nők. Harcos, bölcs félistennők. Istenek leszármazottai. Heves természetűek, könnyen megsértődnek. Tanácsért, útmutatásért lehet hozzájuk fordulni, azonban jól kell vigyázni, nehogy megsértsék őket, mert akkor ott kő, kövön nem marad.

Démonok: Halhatatlanok. A démonoknak rengeteg fajtája van, így csak pár szó róluk. A démonok bukott istenek leszármazottai, így erejük rendkívüli. Különböző alakban jelenhetnek meg, általános jellemzőjük, hogy van szarvuk. A többségük rosszindulatú, még a jó szándékuk mögött is lehetnek hátsó gondolatai. Általában éjszakai lények. Szeretnek másokkal kitolni. A Szövetség tagjai, bár kifejezetten szeretik a szabályokat megszegni. Erősek, tudják befolyásolni mások tudatát. Érdemes vigyázni velük.

Boszorkányok: Halhatatlanok, de csak teljes átváltozás után, ami olyan 70-90 éves korukban történik meg. Addig is fiatalságukat, erejüket megtartják, tanulnak. Különböző erejük lehet. Női és férfi boszorkánymesterek vannak. Aranyért, pénzért dolgoznak. Rontásokat, bűbájokat, varázslatokat használnak. Szívesen keverednek az emberekkel, más fajokkal. Nagyon jól tudják magukat álcázni, mások alakját szívesen veszik fel. Imádják a csínyeket.

Sárkányok: Halhatatlanok, bár egy kihalóban lévő faj. Ősi ellenségeik a démonok, akik előszeretettel vadásztak rájuk (varázslatokhoz bizonyos szerveik fontosak, így jó pénzt érnek), ezért jelenleg elszigetelve élnek. Ritkán mutatkoznak, főleg, ha nagyon muszáj. A Szövetség gyűléseire is csak egy-két tagot küldenek el, hatalmas elővigyázatosság mellett.

Istenek: Halhatatlanok (természetesen). A mitológiákból ismert (vagy nem ismert) istenségek. Élhetnek az emberek között vagy az Olümposzon, Valhallában, Mennyben, ki hova tartozik. Ha megkapják a megfelelő áldozatot, akkor megjelennek a szentélyeikben. Útmutatást, tanácsot adhatnak. Szeretnek keveredni az emberekkel, amiből legtöbbször galiba keletkezik. Imádnak játszani, ezért pár száz évente kitalálnak valami versenyt a halhatatlanoknak (amibe nem ritkán belehalnak) értékes nyereményekért.

Ezen felül természetesen más fajokat is le lehet írni…

És a karaktereink:

FairyWeylin Kimball

Név: Weylin Kimball

Weylin – keltául a farkas fia Kimball – vezér

Kor: 289 éves (még fiatalnak számít)

Magasság: 180 cm

Súlya: 70 kg

Haja: barna rövid haj, általában borzos, mintha beletúrt volna

Szeme: nyugalmi állapotban kék, ha feldühödik, vagy előtör a farkas énje vörös

Foglalkozása: mivel imád csavarogni, szabadúszó fényképészként járja a világ legeldugottabb dzsungeleit, hegyeit és vadonjait és a képeket egy magazinban jelenteti meg. Így mikor havonta átváltozik farkassá nem olyan feltűnő… és természetesen jól megfér valódi munkájával, mint a Szövetség egyik Őrzője. A Szövetség Őrei felügyelnek arra, hogy minden lény, aki a Szövetség tagja betartsa annak szabályait, illetve a bűnözőket is ők kapják el. Óvják az embereket a megvadult lényektől és vigyáznak arra, hogy az embereknek ne jusson tudomására létezésük. Ami persze nem mindig sikerül, ilyenkor vagy törlik az illető emlékeit vagy, ha valamelyik Tag kezességet vállal az emberért, néha ellenőrzik őket. 

Mint a neve is bizonyítja (apja fantáziahiányát mutatva) Weylin alakváltó, farkasember, klánjának hivatalos vezetője. Csak éppen cseppet sem érdeklik a vezetői feladatai, ezeket rásózta unokatestvérére, Caedmonra, aki tökéletesen helytáll, míg „vezére végre észhez tér”.

Gyerekkora óta nem bírja a vámpírokat, mert kisfiúként tanúja volt, amikor egy megvadult vámpír halálra ivott egy embert.

Később, már kamaszként (100 éves kora körül) ez gyűlöletbe ment át, mikor egy vámpír elrabolja édesanyját, aki halandó volt (de a farkassal való szövetsége miatt sokkal lassabban öregedett), megerőszakolja, majd 4 hónap múlva visszadobja őt családi birtokukra. Ekkor már terhes, amit az apja nem bír elviselni így eltaszítja magától a nőt. Mikor megszületik húga, aki félig vámpír-félig ember, édesanyja öngyilkos lesz. Apja meg akarja ölni a kislányt, azonban Weylin nem hagyja, inkább elviszi egy dadához, hogy nevelje fel, ő pedig meglátogatta, amikor tudta.

Apja szinte tébolyodottan kutatta a vámpírt, aki tönkretette a családját, és olyan száz évvel ezelőtt meg is találja. A találkozás következménye, hogy mind a ketten meghalnak.

Apja halála után áll be a Szövetség Őrei közé, ahol hamarosan elég nagy hírnévre tesz szert. Lassan már kilencven éve Őrző. Egyetlen kikötése az volt, hogy soha ne osszák be vámpírral. Mivel eskü köti, ő maga nem hajszolja őket, de nem is bírja elviselni maga mellett a vámpírokat. És bár tudja, hogy az emberi babonák nem érnek semmit, azért mindig magával hord egy kis szentelt vizet, fokhagymát, karót és persze a nyakában egy gyönyörű ezüst kereszt lóg. Ahogy mondani szokta: „Az emberek lehet, hogy fiatalok és buták, attól még néha beletalálhatnak a százas kör közepébe. Vakon.”

Kedves, vidám, mindig mókára kész férfi, aki benne van minden hülyeségben. Imádja a barátait, klánjáért és a Szövetségért bármit megtenne.

Mivel a farkasok egy életre választanak párt, óvatos, hogy bárkihez is komolyan közeledjen. Várja, hogy az ösztöne megsúgja, kivel kell leélnie az életét…

JuckóAsher Harlow

Név: Asher Harlow

(Asher: jelentése áldott, boldog)

Kor: 412 év

Magasság: 193 cm

Súlya: 82 kg

Haja: tépett, félhosszú kékesfekete haja van

Szeme: ezüstszürke

Foglalkozása:

A Szövetség egyik legjobb harcosa. Mondhatni főállásban harcol, ez az élete.

Családja:

Befolyásos, nemes vámpírcsaládból származik, egyedüli gyermek.

Egy démonfalka serdülő korában elrabolta őt. Mikor a szülei a megmentésére indultak, Asher-t sikerült kiszabadítani a fogságból, azonban ők odavesztek a démonokkal való küzdelem során. Majdnem ő is ott hal meg, ha nincs a Szövetség egyik vámpírharcosa, Jove, aki megmentette a biztos halától. Jove-ra azóta is a mestereként tekint és jó barátja az idősebb harcosnak. Noha Ash inkább egyedül indul őrködni az éjszakába, ha mégis társra van szüksége, akkor Jove-val együtt harcol, és akkor nincs démon, aki talpon marad a küzdelem végén. 

Arisztokrata származása egyáltalán nem érdekli, mindene, ami van – és nem kevés, amit a tejbe (esetében inkább vérbe) apríthat – azt maga teremtette elő, ugyanis szabadidejében tőzsdézik, mintegy kikapcsolódásként.

Nem egy társaságkedvelő, kevés barátja van, de azokban feltétel nélkül bízik. A barátságát nehéz kiérdemelni, de ha ez megtörtént, akkor az egy életre szól. Kicsit szarkasztikus humora van. Egy dologgal biztos le tudják venni a lábáról… imádja az eperturmixot.

A történet az írók engedélye nélkül máshol nem terjeszthető!

Felkerült: 1 fejezet