A Hólepte remény a Varázsskatulyán hirdetett 6. Fórumsztorinak a címe, melyet 2010. november 10-től 2011. január 15-ig írtak az oldal tagjai.  12 ember próbált összehozni egy érdekes, kerek történetet a megadott két hónapon belül.

Juckó és én (Fairy) ismét párban voltunk (olyanok vagyunk már, mint egy jó öreg házaspár *nevet* és most ide feltesszük saját fiaink történetét.

A történet azonban nem ér véget ott, ahol a fórumban, ugyanis a fiaink nem hagynak nyugtot nekünk és követelik a folytatást 😀 Szóval, aki olvasta annak idején, azoknak is lesznek meglepetések 🙂

Alap

Történetünk helyszínét ezentúl Amerikába helyeztük, méghozzá a gyönyörű Mount Hood hegy lábaihoz egy kisvárosba, melynek neve Hope Dale (mi találtuk ki, lehet máshol van ilyen, de most így hívják a kisvárost), mely Oregon Államban, Portlandtől olyan 80 kilométerre van (Durván 1,5 órányira kocsival).

Ez egy kisváros, olyan 100 ezer fős lakossággal. Van iskolája, középiskolája, vannak üzletek, kis boltok, élnek a régi hagyományok, vannak modern és régies kocsmák, könyvtár, templom. Minden, mi kell egy kisvároshoz. És bár hagyományőrző városka, Portland közelsége miatt eléggé nyitott a gondolkodásmódja, így a melegek iránt is. (Persze nem mindenki, mégsem valami utópiában élünk :D)

A kisváros nem messze terül el a hegy lábától, egy kedves kis völgyben, gyönyörű hegyektől, erdőktől körülvéve, így aztán télen igazi síparadicsommá változik.

Van egy gyönyörű tava is, melyen télen akár korcsolya versenyeket, előadásokat is tarthatnak.

És a karaktereink:

FairyBeaumont “Beau” Sullivan

Név: Beaumont “Beau” Sullivan

Kor: 34 év

Magasság: 176 cm

Súlya: olyan 85 kg körüli, erős testalkatú

Haja: tarkóig érő, sűrű, fekte, enyhén hullámos haj.

Szeme: sötétzöld

Foglalkozása: tűzoltó 

Szerető, ír családból származik. Még nagyszülei vándoroltak ki az Államokban, azonban Írország szeretetét és hagyományait magukkal vitték és átadták gyermekeiknek, unokáiknak is.

Édesapja (Emmet), és édesanyja vérében is ott van a művészet. Apja szobrász, gyönyörű főleg fából faragott szobrokat készít, melyek méltán tették híressé, míg édesanyja (Sorcha) a helyi általános iskolában zenetanár.

Van egy 15 éves öccse Niall, aki a helyi középiskolát kezdte szeptemberben. Jólelkű, szemtelen kamasz, aki esténként a helyi ír kocsmában a „Nosztalgiában” kisegítő. Családjához hűen ő is művészlélek, ha úgy adódik szívesen kisegít a helyi ír zenekarban hegedűjével.

Volt egy húga (Mealla), aki fél évvel korábban vesztette életét férjével együtt egy tűzben, mikor is leégett a házuk. Beau bal lába ekkor sérült meg, jelenleg táppénzen van, rehabilitáción. Félő, ha újra megsérül, soha többé nem lehet belőle tűzoltó.

Miután húga meghalt, magához vette árván maradt kislányukat az 5 éves Ciarát. (ejtsd: Kiara)

Bár alapjában véve Beau vidám, kedves természetű férfi, húga halála (akit szinte istenített), illetve sérülése és a kilátás, hogy talán soha többé nem dolgozhat tűzoltóként (amit imád), megkeserítette, mogorvává tette. Jelenleg a város szélén, szinte az erdőben van egy háza ott él. Szüleit és öccsét hetente látja, (anyja néha meglátogatja, ilyenkor nem átall azon rimánkodni, drága fia mikor fog már végre párt találni magának?)

Ciarát imádja, a cserfes és okos kislány tölti ki a napjait.

És a fafaragás. Mióta balesetet szenvedett egyre többet foglalkozik különböző figurák kifaragásával, melyeknek mindenki csodájára jár.

Korábban volt már egy kapcsolata, de az néhány év után kihűlt és párja visszaköltözött Portlandbe. Igazi nagyvárosi srác volt, nem bírta a kisvárosi létet.

Beau pedig nem hajlandó elköltözni családja, szeretett hegyei közeléből.

És itt lakik Beau:

JuckóTrace Masters 

Név: Trace Masters

Kor: 27 év

Magasság: 172 cm

Súlya: 74 kg

Haja: hosszú, tűzvörös, legtöbbször befonva hordja

Szeme: égkék

Foglalkozása: énekes, de gitározik és kicsit zongorázik is. Muzikális lélek, no. 😀

Trace zajos, vidám családból származik, három csemete közül ő a legidősebb. Egy öccse és egy húga gondoskodnak az unalmasnak cseppet sem nevezhető hétköznapjairól.

Együtt nőtt fel néhány hónappal fiatalabb unokatestvérével, Jeremyvel, mivel a családjuk néhány utcával arrébb élt Masterséktől.

Felnőve az élethez, Trace az egyetemen pénzügyi elemzést tanult, mivel a papa cakkosra rágcsálta a pici fülét, hogy diplomát szerezzen, s bár a zene világa mindig közelebb állt a szívéhez, engedett a „kérésnek”.

Trace 27 éves fejjel úgy dönt, ideje a saját lábára állni, és bármennyire szereti zajos, vidám családját, kirepül fészekből.

Az unokafivére mutatja meg neki Hope Dale városát, ami annyira megtetszik, hogy ide is költözik.

Amíg nem talál megfelelő lakást, Jeremy szállásolja el, egy külön kis lakrészt kap a házában, és ezért cserébe – mivel Jeremy nem kér semmit – segít a kocsmájának felújítási munkálatainál, és ha kell, beáll a pult mögé is. Pusztán unokatestvéri szeretetből. No meg, szereti maga körül az embereket. A srác be van oltva depresszió ellen, és nem is szereti maga körül a szomorkodó arcokat, szívesen bohóckodik, ha azzal megnevettet másokat.

Sportos alkat, a szabadidejében szereti a természetet járni, és már ezért is szeretett bele ebbe a városba.

A történet az írók engedélye nélkül máshol nem terjeszthető!

Felkerült: –


Az extrákhoz jelszót az első kötet olvasása és értékelése után kaphatsz!