Nekem tetszett, bár tényleg kicsit összecsapottnak, vagy inkább vázlatosnak tűnik, de szerintem meg csak ponyvaregény jellege volt, és abba ez belefér. Szivesen olvastam volna arról, hogy a nagybácsikat jól megbüntetik, és Vas családját is. Elég szemét egy népség voltak.
Engem nem zavart, hogy hamar összejöttek. A sorstársas dolog már csak ilyen a könyvekben. Azt utálom, amikor elnyújtják, mint a rétest, meg bizonytalankodnak. Most vagy sorstársak, és tudják, és együtt vannak, vagy nem. Szerintem.
Köszönöm a fordítást 🙂
Hát ööö… nem egészen az, amire számítottam. Minden irreálisan gyorsan történt, hiányoztak a mélyebb érzelmek, az megismerkedés és a felfedezés izgalma és elég zavaró volt az is, hogy tulajdonképpen nem lehet behatárolni, hogy egy középkori környezetben, vagy egy modernebb világban játszódik. Nekem valahogy a kastély, kard meg a színezett kontaktlencse nem fér egybe 😀
Nagyon jó volt ezt a történetet olvasni. Többen írták hogy kicsit elkapkodott meg jobban ki lehetett volna fejteni de nekem így jó ahogy van. Elvégre ha ezer évet vársz életed párjára és végre megtalálod kit érdekel, hogy egy éve, vagy egy napja ismered. Pláne ha egy istennő felelős a sorsod alakulásáért. Mondhatni ilyen a szerelem és kész. Tetszett köszönöm hogy olvadhattam!
Csuda jó kis történet,de valahogy nem is tudom olyan mintha tömörített változatot olvasott volna az ember. Ugyan akkor egy kerek történet volt. Köszönöm a munkátokat.
Annyira jó az alap sztori, hogy hihetetlen az viszont még hihetetlenebb, hogy ennyire nem élt az író a lehetőséggel. A történet így is kerek egész de igazán széppé akkor tette volna ha legalább 2x ennyi fejezetben írja meg a történéseket. A stílusával nekem nem volt bajom. Hogy a 19 éves főhős nem egy kiforrt személyiség és a vérmérséklete úgy ingadozik mint egy 7 hónapos terhes nő hangulata, nálam belefért. 100 szónak is egy a vége. Végeredményben nem volt hiányérzetem mikor a végéhez értem. Köszönöm, hogy lefordítottad, hogy olvashattam
Minden történetet több féle képpen el lehet mondani. Ez egy rövid ,velős,lényegre törő, történet. Tetszett, minden benne van , de jobban kedvelem a részletesebb könyveket. Köszönöm
Hát… meg kellett állnom a 3.fejezetnél fogni a fejem. Mi történt itt! Néha úgy éreztem Bastian nem is 21 éves, hanem 9nek talán elmegy. „Ez volt a legszebb ingem, illett a szememhez.” – pont emiatt aggódnék én is egy ilyen helyzetben :’D
Meg hihetetlenül gyorsan történik minden, sajnos most ez nekem nem annyira jön át. De azért mindenképp tovább olvasom.
Köszönöm nektek, hogy lefordítottátok, és olvashatom ^^
És sajnos most hagytam abba. Annyira irreális az egész viselkedése a szereplőknek. Egyik pillanatban még félős Bastian, másikban meg már leharapja mindenki fejét, aki a két perce ismert párját egy szóval is bántja.
És kijelenteném, hogy nem a fordítás hibádzik, hanem szerintem maga az eredetileg megírt szöveg is ilyen kis egyszerű, kusza.
Aranyos kis történet, bár számomra túl gyorsan ment minden. Az ismerkedős résztől kezdve a „mostantól együtt leszünk életünk végéig” részig. Az élményből azonban nem vett el semmit, öröm volt így is olvasni. Köszönöm szépen!
Nekem tetszett, bár tényleg kicsit összecsapottnak, vagy inkább vázlatosnak tűnik, de szerintem meg csak ponyvaregény jellege volt, és abba ez belefér. Szivesen olvastam volna arról, hogy a nagybácsikat jól megbüntetik, és Vas családját is. Elég szemét egy népség voltak.
Engem nem zavart, hogy hamar összejöttek. A sorstársas dolog már csak ilyen a könyvekben. Azt utálom, amikor elnyújtják, mint a rétest, meg bizonytalankodnak. Most vagy sorstársak, és tudják, és együtt vannak, vagy nem. Szerintem.
Köszönöm a fordítást 🙂
Kicsit tényleg gyorsan alakultak, az események, de attól még tetszik.
Hát ööö… nem egészen az, amire számítottam. Minden irreálisan gyorsan történt, hiányoztak a mélyebb érzelmek, az megismerkedés és a felfedezés izgalma és elég zavaró volt az is, hogy tulajdonképpen nem lehet behatárolni, hogy egy középkori környezetben, vagy egy modernebb világban játszódik. Nekem valahogy a kastély, kard meg a színezett kontaktlencse nem fér egybe 😀
Hogy mit szólok hozzá? Hát nem sokat. Nekem elkapkodott, elnagyolt és felületes volt. Mintha csak egy kiforratlan könyv vázlata lett volna.
Nagyon jó volt ezt a történetet olvasni. Többen írták hogy kicsit elkapkodott meg jobban ki lehetett volna fejteni de nekem így jó ahogy van. Elvégre ha ezer évet vársz életed párjára és végre megtalálod kit érdekel, hogy egy éve, vagy egy napja ismered. Pláne ha egy istennő felelős a sorsod alakulásáért. Mondhatni ilyen a szerelem és kész. Tetszett köszönöm hogy olvadhattam!
Csuda jó kis történet,de valahogy nem is tudom olyan mintha tömörített változatot olvasott volna az ember. Ugyan akkor egy kerek történet volt. Köszönöm a munkátokat.
Annyira jó az alap sztori, hogy hihetetlen az viszont még hihetetlenebb, hogy ennyire nem élt az író a lehetőséggel. A történet így is kerek egész de igazán széppé akkor tette volna ha legalább 2x ennyi fejezetben írja meg a történéseket. A stílusával nekem nem volt bajom. Hogy a 19 éves főhős nem egy kiforrt személyiség és a vérmérséklete úgy ingadozik mint egy 7 hónapos terhes nő hangulata, nálam belefért. 100 szónak is egy a vége. Végeredményben nem volt hiányérzetem mikor a végéhez értem. Köszönöm, hogy lefordítottad, hogy olvashattam
Minden történetet több féle képpen el lehet mondani. Ez egy rövid ,velős,lényegre törő, történet. Tetszett, minden benne van , de jobban kedvelem a részletesebb könyveket. Köszönöm
Hát… meg kellett állnom a 3.fejezetnél fogni a fejem. Mi történt itt! Néha úgy éreztem Bastian nem is 21 éves, hanem 9nek talán elmegy. „Ez volt a legszebb ingem, illett a szememhez.” – pont emiatt aggódnék én is egy ilyen helyzetben :’D
Meg hihetetlenül gyorsan történik minden, sajnos most ez nekem nem annyira jön át. De azért mindenképp tovább olvasom.
Köszönöm nektek, hogy lefordítottátok, és olvashatom ^^
És sajnos most hagytam abba. Annyira irreális az egész viselkedése a szereplőknek. Egyik pillanatban még félős Bastian, másikban meg már leharapja mindenki fejét, aki a két perce ismert párját egy szóval is bántja.
És kijelenteném, hogy nem a fordítás hibádzik, hanem szerintem maga az eredetileg megírt szöveg is ilyen kis egyszerű, kusza.
Mindenesetre a fordítást köszönöm!
Aranyos kis történet, bár számomra túl gyorsan ment minden. Az ismerkedős résztől kezdve a „mostantól együtt leszünk életünk végéig” részig. Az élményből azonban nem vett el semmit, öröm volt így is olvasni. Köszönöm szépen!