Egy kicsit visszás nekem ez a történet, de csak a téma miatt. Az tetszett benne, hogy egy adott csoportban két „nem a normába illő” ember talált egymásra. Köszönöm, hogy megírtad.
Ez a történet rengeteg kérdést hagyott maga után. Az egyik amit sohasem fogok megérteni az egyház hozzáállása bizonyos témákhoz. A Biblia ki mondja ne ítélj hogy ne ítéltess. Nao és Taku szerelme szerintem ugyan olyan tiszta mint bárki másé és pont. A pap bácsi meg elmehet melegebb éghajlatra milyen dolog már hogy Istennel zsarolja Takut. Taku felnőtt majd eldönti mit akar és eképp cselekszik. Köszönöm a történetet lett sok gondolkodni valóm🙂
Arra lennék kíváncsi, hogy a két anya miért nem figyel egyáltalán a fiára. A papokat meg soha nem bírtam, akkora képmutatók. Nem tudom megmagyarázni miért, de hiányérzetem van a történet végével kapcsolatban.
Sohasem értettem, és soha nem is fogom megérteni, mi késztethet egy szülőt arra, hogy a fiát papnak szánja. Esélyt sem ad a gyermekének a választásra, a szerelemre. Az emberi fajfenntartó ösztönről már nem is beszélek, hiszen az itt most nem áll fenn.
A történet nagyon tetszett, köszönöm, hogy elolvashattam!
Nagyon jó volt így egyben elolvasnom. Saját tapasztalatom van az egyházi iskolákkal, sajnos több a rossz mint a jó. Sok olyannal találkoztam tanári és tanítványi szinten is, aki nem odavalók. Csak azért jártak oda mert menőnek tartották, a gazdag csemete szindróma is fennállt. Örültem, hogy itt az utolsó pillanatban minden jóra fordult. Az anyukat egy kicsit szívem szerint megráznám. Azok a szülők jutnak eszembe, akiket ma sok helyen látunk, a csemete beszél hozzájuk, ők meg a mobilt nyomkodva rá se bagóznak. Köszi, hogy olvashattam.
Nagyon régóta vártam már a teljes történetet! Amint láttam,hogy fent van az egész,már olvastam is!
Rengeteg kérdés és vélemény kavarog bennem,de csak kettőt említenék.
Az egyik, hogy már a legelején mennyi bizonytalanság kering Taku fejében az egyházról,pedig akkor még a szerelem nincs is képben, hogy elbizonytalanítsa. De a képmutatás, az álszenteskedés és a pénzhajhászás már önmagában is egyre távolabb lökte a papi hivatástól.
A másik pedig a szülő. Hogy lehet, hogy nem veszi észre valaki azt, hogy a másik lefogyott és boldogtalan? Miért boldogság az egy szülőnek, ha a gyermeke pap lesz? (JÓ, biztos bennem van a hiba.)
A lényeg, hogy egy érzelmes, szép történetet kaptam tőletek megint!
Egy kicsit visszás nekem ez a történet, de csak a téma miatt. Az tetszett benne, hogy egy adott csoportban két „nem a normába illő” ember talált egymásra. Köszönöm, hogy megírtad.
Ez a történet rengeteg kérdést hagyott maga után. Az egyik amit sohasem fogok megérteni az egyház hozzáállása bizonyos témákhoz. A Biblia ki mondja ne ítélj hogy ne ítéltess. Nao és Taku szerelme szerintem ugyan olyan tiszta mint bárki másé és pont. A pap bácsi meg elmehet melegebb éghajlatra milyen dolog már hogy Istennel zsarolja Takut. Taku felnőtt majd eldönti mit akar és eképp cselekszik. Köszönöm a történetet lett sok gondolkodni valóm🙂
Arra lennék kíváncsi, hogy a két anya miért nem figyel egyáltalán a fiára. A papokat meg soha nem bírtam, akkora képmutatók. Nem tudom megmagyarázni miért, de hiányérzetem van a történet végével kapcsolatban.
Sohasem értettem, és soha nem is fogom megérteni, mi késztethet egy szülőt arra, hogy a fiát papnak szánja. Esélyt sem ad a gyermekének a választásra, a szerelemre. Az emberi fajfenntartó ösztönről már nem is beszélek, hiszen az itt most nem áll fenn.
A történet nagyon tetszett, köszönöm, hogy elolvashattam!
Nagyon jó volt így egyben elolvasnom. Saját tapasztalatom van az egyházi iskolákkal, sajnos több a rossz mint a jó. Sok olyannal találkoztam tanári és tanítványi szinten is, aki nem odavalók. Csak azért jártak oda mert menőnek tartották, a gazdag csemete szindróma is fennállt. Örültem, hogy itt az utolsó pillanatban minden jóra fordult. Az anyukat egy kicsit szívem szerint megráznám. Azok a szülők jutnak eszembe, akiket ma sok helyen látunk, a csemete beszél hozzájuk, ők meg a mobilt nyomkodva rá se bagóznak. Köszi, hogy olvashattam.
Nagyon régóta vártam már a teljes történetet! Amint láttam,hogy fent van az egész,már olvastam is!
Rengeteg kérdés és vélemény kavarog bennem,de csak kettőt említenék.
Az egyik, hogy már a legelején mennyi bizonytalanság kering Taku fejében az egyházról,pedig akkor még a szerelem nincs is képben, hogy elbizonytalanítsa. De a képmutatás, az álszenteskedés és a pénzhajhászás már önmagában is egyre távolabb lökte a papi hivatástól.
A másik pedig a szülő. Hogy lehet, hogy nem veszi észre valaki azt, hogy a másik lefogyott és boldogtalan? Miért boldogság az egy szülőnek, ha a gyermeke pap lesz? (JÓ, biztos bennem van a hiba.)
A lényeg, hogy egy érzelmes, szép történetet kaptam tőletek megint!