Imádtam minden egyes fejezetet, annyira édesek voltak a fiúk. Clay hiper cuki volt, Trev pedig még inkább, über cuki volt. Köszönöm a fordítást és azt is, hogy olvashattam.
Egy gáz munkanap után pont ilyen olvasmányra volt szükségem.
Nincsenek feleselegek sallangok, nagy drámák, csak két helyes srác, egy klisével induló ál-kapcsolat, és támogató barátok 😊
Függetlenül attól. milyen körülmények között hozta össze őket az élet, Trevor és Clay is az ismerkedésük során és az „álkapcsolatban” is önkéntelenül azt adták a másiknak, amire a másik ösztönösen vágyott.
Nagyon tetszett, hogy amikor Clay realizálta a vonzalmát Trevorral kapcsolatban (OK, volt egy pici pánik), de nem élte meg hatalmas indentitás krízisként, hanem miután Bryson (imádtam a srácot) segítségével kielemezte, elfogadta, és utána lépett is.
Nekem hasonlított a HIM című könyv Jamiejére.
Amúgy általánosságban nem szeretem, hogy mindenki fel akarja cimkézni a szerelmeket: hetero, meleg, bi, pán…. teljesen mindegy; a vonzalom szerintem fluid, és leélhetsz akár 30-40 évet is full hetero tudatban, jöhet csak egyetlen ember, aki megrengeti a világodat, és a feje tetejére állít mindent.
Mert nem ez a lényeg?:
„Amikor megcsókol, úgy érzem, hazaértem. Mintha megtaláltam volna valamit, amit egész életemben kerestem.”
Kicsit olvadoztam ezen a pár soron (is)…
Jót nevettem, hogy amíg mi azon kesergünk, hogy minden jó pasi meleg, vagy foglalt, szegény Trevor a minden jó pasi hetero esetbe futott bele. (szerencsére nem lett igaza 😉)
Sarahval kapcsolatban tévedtem az elején, mert tényleg azt hittem, esetleg be fog kavarni, de kellemesen csalódtam benne, viszont még olvastam volna tovább a fiúk történetét, olyan gyorsan vége lett (hüppögés)
Köszönöm szépen a fordítást 😊
Imádtam minden egyes fejezetet, annyira édesek voltak a fiúk. Clay hiper cuki volt, Trev pedig még inkább, über cuki volt. Köszönöm a fordítást és azt is, hogy olvashattam.
Egy gáz munkanap után pont ilyen olvasmányra volt szükségem.
Nincsenek feleselegek sallangok, nagy drámák, csak két helyes srác, egy klisével induló ál-kapcsolat, és támogató barátok 😊
Függetlenül attól. milyen körülmények között hozta össze őket az élet, Trevor és Clay is az ismerkedésük során és az „álkapcsolatban” is önkéntelenül azt adták a másiknak, amire a másik ösztönösen vágyott.
Nagyon tetszett, hogy amikor Clay realizálta a vonzalmát Trevorral kapcsolatban (OK, volt egy pici pánik), de nem élte meg hatalmas indentitás krízisként, hanem miután Bryson (imádtam a srácot) segítségével kielemezte, elfogadta, és utána lépett is.
Nekem hasonlított a HIM című könyv Jamiejére.
Amúgy általánosságban nem szeretem, hogy mindenki fel akarja cimkézni a szerelmeket: hetero, meleg, bi, pán…. teljesen mindegy; a vonzalom szerintem fluid, és leélhetsz akár 30-40 évet is full hetero tudatban, jöhet csak egyetlen ember, aki megrengeti a világodat, és a feje tetejére állít mindent.
Mert nem ez a lényeg?:
„Amikor megcsókol, úgy érzem, hazaértem. Mintha megtaláltam volna valamit, amit egész életemben kerestem.”
Kicsit olvadoztam ezen a pár soron (is)…
Jót nevettem, hogy amíg mi azon kesergünk, hogy minden jó pasi meleg, vagy foglalt, szegény Trevor a minden jó pasi hetero esetbe futott bele. (szerencsére nem lett igaza 😉)
Sarahval kapcsolatban tévedtem az elején, mert tényleg azt hittem, esetleg be fog kavarni, de kellemesen csalódtam benne, viszont még olvastam volna tovább a fiúk történetét, olyan gyorsan vége lett (hüppögés)
Köszönöm szépen a fordítást 😊