Meleg regények/novellák írása és fordítása

Falkától falkáig – Szabadon olvasható

Első fejezet

– Nem hiszem el, hogy ezt tetted. – Adrian úgy nézett a bátyjára, mintha még soha életében nem látta volna. A fejét forgatta, ahogy körülnézett Kade dolgozószobájában és felfogta a valóságában történt hirtelen változást.

Semmi nem változott ebben a faburkolatú, férfias szobában. Ugyanazok a puha szőnyegek, ugyanaz az íróasztal, amelyet az apjuk használt Kade előtt. Semmi változás, mert a bátyja fanatikusan ragaszkodott a hagyományokhoz. A hagyományokhoz, amelyeket most azzal tör meg, hogy farkas alakváltó öccsét az oroszlánok közé küldi, hogy ott éljen.

Talán elaludt a bőséges ebéd után és most álmodik. Igen, csakis erről lehet szó. Biztos, hogy a bátyja nem adná el őt a szőrös tökű bandának. Talán megértette volna, ha egy másik kutyaféle alakváltó falkának adja el: farkasok vagy kojotok, a fenébe is, legvégső esetben még alakváltó kutyáknak is, akik a városközpontban éltek a fagylaltozó mögötti sikátorban.

De macskák!

A pokolba került!

Adrian gondosan megfigyelte Kade-et, remélve, hogy lát rajta valami külső jelet, hogy bátyja és alfája elvesztette azt a kibaszott eszét.

Nem, a férfi még mindig ugyanúgy nézett ki. Sötét haj, zöld szem, tökéletesen olyan, mint Adriané, és amikor nevetett, gödröcske jelent meg az arcán, de nyilvánvalóan elvesztette a golyóit. Adrian felsóhajtott.

A napja olyan csodálatosan indult; kellemes futás a falka tagjaival, ami egy sérült szarvasra való vadászattal ért véget. El sem tudott volna képzelni ennél kellemesebb módot egy nap elkezdésére.

És most a gonosz bátyja mindezt tönkretette.

– Mit? Ennek van értelme – nézett vissza ártatlan tekintettel Kade. Egy tekintettel, ami az erőteljes farkas alfának nem igazán jött össze.

– Eladtál azoknak a cicamicáknak!

– Túlzol – ellenkezett Kade. – Békeszerződést kötöttem két falka között.

– Rendben, Békefenntartó úr. Az oroszlánfalkákat családnak nevezzük – gúnyolódott Adrian. – Ha már el akarsz adni, akkor illene tudnod valamit azokról a lényekről, akiknek feláldozol.

– Az áldozat erős kifejezés – válaszolt Kade egy dühítő mosollyal az ajkán.

– Ki az áldozat? – kérdezte Kade párja, Helen, besétálva a szobába.

Mint általában, az alfa partnere, festékpöttyös halásznadrágszerű farmert és egy laza fehér köpenyt viselt. Adrian mindig úgy gondolt erre az összeállításra, mint a nő munkaruhájára. Művészként, Helen mindig a mostanihoz hasonló ruhákban járt. Azt mondta, hogy szabadnak kell éreznie magát. Mielőtt párosodott Kade-del, legtöbbször meztelenül dolgozott, de a védelmező alfa véget vetett ennek a gyakorlatnak. Tény, hogy a nő minden nap panaszkodott emiatt, de csak azért, hogy Kade-et piszkálja vele.

– Ez a nagyokos itt, kötött egy paktumot, és eladott az oroszlánfalkának, cserébe az oroszlánok és farkasok közötti békéért.

– Mutass tiszteletet az alfád iránt – csattant fel Helen. Aranyszínű szemöldökét összevonta sima homlokán, ahogy egyik testvérről a másikra nézett. Kade egy önelégült vigyort villantott a testvére felé. Az egész elvesztette a hatását, amikor a párja tarkón csapta.

– Mégis mire gondoltál? – kérdezte Helen.

– Arra gondoltam, hogy elmenekíthetem az öcsémet a veszélyből és találtam neki egy társat, aki megvédi Olsontól. Az a farkas teljesen a megszállottad, testvér. Nem elégszik meg addig, amíg hassal az ég felé fordulva nem fekszel az agyarai alatt.

– Tudok magamra vigyázni – válaszolt Adrian, összeszorított fogain keresztül. – Tudok néhány dolgot az önvédelemről.

– Olson kétszer nagyobb és háromszor gonoszabb nálad – felelt Kade. – Nem fogok tétlenül állni és nézni, ahogy az a szemétláda darabokra szaggat. A falka szabályai előírják, hogy miután betöltöd a huszonötödik életéved és ő kihív téged, muszáj lesz harcolnod vele és akkor én semmit sem tehetek. Semmit. Jövő héten huszonöt leszel! Ha még előtte elküldelek innen, nem tud majd kihívni.

– Képzeld el, ismerem a falka mindkét szabályát és tudom, mikor leszek huszonöt éves. Képes vagyok harcolni azzal a fickóval – bizonygatta Adrian.

– Igaza van, Adrian – szólt közbe Helen. – Talán nem értek egyet a csodálatos férjem eljárásával, de el kell ismernem, hogy aggódom Olson miatt. Meg aztán, az oroszlánok alfája, igazán pompás példány – tette hozzá gonoszul mosolyogva.

– Hé! Én is itt vagyok!

– Tudom, drágám – veregette meg Helen a mellkasát, de a szemei Adrianra fókuszáltak. – Tudom, hogy nehéz lesz távol lenni a falkától, de a bátyád szeretetből és az érted való aggodalma miatt írta alá ezt a szerződést. – Visszafordult a partnere felé. – Pontosan miről is szól a megállapodásod?

– Arról, hogy nekik adom Adriant, cserébe viszont Adrian saját maga választhatja ki, melyik oroszlán legyen a partnere, ez alól kivételt képeznek azok, akik oroszlánszokás szerint már párosodtak.

– Mi az, nincs elég oroszlán-farkas hibrid furcsaságuk? Apropó, hogy hívnád az ilyen kombinációt? Orkas? Leopus? – kérdezte Adrian.

– Megmondtad nekik, hogy Adrian meleg, igaz? – vágott közbe Helen. – Arra gondolok, hogy igazából nem adnád el az öcsédet, mint tenyészfarkast vagy valami ilyesmi, igaz? Lehet, hogy csak ember vagyok, de ez mindenféle értelemben véve rossz.

– Ha! – mondta Adrian, ujjal mutatva Kade-re. – Legalább volt annyi eszed, hogy egy értelmes társat válassz magadnak. Miért nem tudsz legalább egy másik farkasfalkába küldeni?

– Az én értelmes társam jobb, ha távol tartja magát ettől – morogta Kade.

Adrian látta, hogy bátyja türelme véget ért. Az agyarai szó szerint kezdtek előbújni.

– Ugyan szórakoztat, ahogy veszett kutyákként akaszkodtatok rám, nagyon hálás lennék, ha kapnék egy percet, hogy megvédhessem magam. Először is, tisztáztam velük, hogy az öcsém meleg és ez nyilvánvalóan előnyös pont volt. Az alfájuknak kerestek társat, aki szintén meleg, de gondjai vannak a párkereséssel. Azt követően, hogy megnézte a falkatagokról a katalógust, az alfa egyértelműen ragaszkodott Adrianhoz. Megláttam az esélyt, hogy ezzel megmenthetem az öcsémet Olsontól és megragadtam. Sajnálom, ha emiatt rosszfiú lettem. Másodszor: csak akkor egyeztem bele, mikor megígérték, hogy megengedik, hogy Adrian hat hónapon belül ott hagyja őket, ha boldogtalan lesz vagy nem találja meg a saját párját. Mivel meleg vagy, úgy vélem kizárhatjuk a farkas-oroszlán mutáns hibrideket, amiket annyira félsz létrehozni. Van még kérdés?

– Nem. Nekem nincs – válaszolt Helen és a sógora felé fordult. – Adrian?

Adrian felsóhajtott. – Csodálatos. Te vagy a legjobb testvér, ahogy mindig is. Elmegyek és kedvesen fogok játszani a kiscicákkal. Talán viszek nekik ajándékba egy kosár fonalat vagy néhány rádióvezérlésű egeret. Legalább van valami határidő. Inkább vadulnék meg és úgy élnék, mint a vad farkasok, mint hogy örökre ezekkel a rohadt macskákkal maradjak. Azok a sznob macskák semmit sem tudnak arról, milyen egy jó kis vonyítás.

Kade a szemét forgatta és már válaszolt volna, mikor megzavarta az ajtón felhangzó kopogás.

Adrian a levegőbe szimatolt és halkan morogni kezdett.

– Viselkedj, Adrian. Csomagold be a táskáid és menj játszadozni a nagy cicusokkal. Az alakváltóknak össze kell fogniuk, ha túl akarjuk élni az emberek között.

Adrian bólintott, visszafojtva a megjegyzést, amit tenni akart. A bátyjának legalább ebben igaza van. Az emberek kezdtek behatolni a falkák és családok földjeire. Mindenkinek az előnyére válna, ha az alakváltók megtanulnának összefogni, ahelyett, hogy az erőforrásaikat a területharcokra vesztegetik el. Annak ellenére, hogy Adrian tudta, hogy képes elbánni Olsonnal, nem akart további gondokat okozni a bátyjának.

Épp elég nehéz volt egy hatalmas falka alfájának lenni, Kade-nek nem volt szüksége arra, hogy a homoszexuális öccse bajai is a nyakába szakadjanak. Akármennyire is fájt itt hagyni a családját, Adrian hajlandó volt próbát tenni az oroszlánokkal. Nem talált partnert a farkasok között. Talán itt az ideje, hogy szélesítse a látókörét. Meg aztán, nem arról volt szó, hogy utálta a macskákat, egyszerűen nem értette őket. Nem beszélve arról, hogy az oroszlánok a kegyetlenségükről voltak ismertek.

Adrian úgy döntött, hogy nyaralásként tekint az egészre. Úgyis befejezett egy nagyobb projektet és elutazhatott egy kis időre. Mikor visszajön, elkezd majd a többi farkasfalka körül forgolódni. Egy meleg farkas, nem volt szokatlan, csak meg kellett találnia azt a falkát, amelyik nem tépi szét és nem hagyja ott a keselyűknek.

Elégedetten a tervével, Adrian megnyugtatóan a bátyjára mosolygott, tudva, hogy ez jobban felidegesíti Kade-et, mint bármilyen vitatkozás.

Helen, figyelmeztető pillantást vetve Adrianra, kinyitotta az ajtót. – Jó estét, Olson.

– ’Estét, alfa partnere – válaszolt Olson.

Olson hangja tiszteletteljes volt, de Adrian tudta, hogy egy másodperc alatt szétmarcangolta volna a nő nyaki vénáit, ha ezzel közelebb került volna az alfa pozíciójához. Az alakváltó belépett a szobába, megtorpanva, mikor meglátta Adriant. A szeme aranysárgán villant, mikor a farkasa kikukucskált az udvarias ember álarca mögül. Egy pillanatnyi bámulás után, mereven fejet hajtott Adrian előtt. Adrian nem tudta nem csodálni a férfi önuralmát, még akkor is, ha nem kedvelte őt.

Olson a megfelelő pillanatra várt, de Adrian korábban már látta ezt a tekintetet, mikor a falkatagok, levágták a leggyengébb állatot az állományból. Az idősebb farkas nem akarta, hogy Adrian éljen és nem érdekelte, hogy fog megtörténni.

– ’Estét, Olson – mondta Adrian. Megbizonyosodott arról, hogy egyenesen Olson szemébe néz, tudva, hogy ettől a másik legszívesebben a saját karmaival szaggatná szét.

– Adrian – vigyorgott gúnyosan Olson.

Adrian elégedetten az estére végzett munkájával, ruganyos léptekkel hagyta el a szobát. Gyorsan el is ment a jókedve, amikor ráébredt, hogy mindent, amit ismer, maga mögött hagyja, hogy egy tucat macskával éljen együtt.

– Fogadni merek, hogy szőrös a tökük – motyogta morcosan.

* * *

Talan elnyújtózott a hatalmas heverőjén és a kezében tartott fényképet bámulta. Szeme hűen követte a fényképen lévő férfi fekete haját és az átható zöld szemeit.

A fenébe, gyönyörű volt.

Ez nem éppen az a szó, amivel egy férfit le szoktak írni, de nem volt más, ami leírta volna a farkast, aki a partnere lesz. Meg akarta harapni a nyaka és válla közötti lágy pontot és a sajátjaként megjelölni a férfit.

A francba. Talan pénisze reagált a fejében megjelenő képekre. Azon tűnődött, vajon a párja sós vagy édes lesz, amikor leszopja.

– Még mindig arról a farkasról ábrándozol? – kérdezte Talla, belépve a szobába. Nem várva meghívásra, lehuppant a testvére mellé és vele együtt nézte a fényképet. – Egy kiskutyához képest igazán szép.

– Szép? – Talan közelebb hajolt, alaposabban megnézve a fényképet. – Nem. Ő gyönyörű és az enyém – mondta elégedetten.

– Tudod, hogy lehetősége van visszalépni – emlékeztette Talla. – Az alfa teljesen világosan kijelentette, hogy amennyiben az öccse boldogtalan lesz, akkor ő visszafogadja a saját házába.

– Csúnya farkas – ráncolta a homlokát Talan. – Meg kell győznöm Adriant, hogy kötelezze el magát nekem, mielőtt letelik a hat hónap, mert esélytelen, hogy hagyjam elmenni, ha már itt lesz. Ő az enyém és senki sem veheti el tőlem.

– A farkas alfa csak az öccse érdekeit nézi.

Talan bólintott. Ezt igazán megértette, de attól még nem kellett, hogy tetsszen neki. – Nem tetszik nekem, amit arról az Olson fickóról mesélt. Adrian tegnap betöltötte a huszonötöt és most már legálisan kihívhatják. Ha az a farkas a közelbe jön, megölöm. Nem hagyom, hogy a társamhoz érjen. – Talan elégedetlenségét halk morgással fejezete ki.

– Még a párjának kell választani a téged.

– Azért jöttél ide, hogy tönkre tedd a napom? Ugyanis nagyon boldog voltam egyedül.

Talla elmosolyodott. – Te és a fényképed?

– Pontosan és holnapig nagyon boldogok leszünk – mosolygott szélesen Talan. – Akkor majd az igazival játszadozom el.

– Szánalmas – rázta a fejét Talla a bátyjára nézve. – Vannak mások, akik érdeklődni fognak iránta, ugye tudod?

Talan agyarai kibújtak. – Legjobb, ha az érdeklődésüket megtartják maguknak.

– Szándékodban áll megnehezíteni, igaz? Nehéz lesz rávenned egy oroszlánfalkát, hogy elfogadjanak egy farkast a párodként.

– Bárki, akinek ez nem tetszik, elmehet – mondta közömbösen Talan.

Talla felsóhajtott. – Meglehet, hogy valaki majd harcot kezdeményez azért, hogy a társad lehessen.

Talan megrázta a fejét. – Nem érted, Talla. Ő a sors által nekem rendelt partner. Amint megláttam a fényképét, megéreztem. Senki sem szegülhet ellen a partnerválasztásomnak, ha már össze leszünk kötve.

Különböző formája volt a párosodásnak, de csak az Istenek választhatták ki a sors által rendelt partnert. Ez nagyon ritkán történt meg és Talan abban a pillanatban, mikor meglátta a karcsú, alakváltó farkas fényképét, tudta, hogy Adrian volt az egyetlen, az, akit neki választottak.

– Rendben, teszek róla, hogy a többiek tudjanak róla. Ez megakadályozza őket abban, hogy megpróbálják elcsábítani vagy megölni őt.

Talan felüvöltött. – Bárki, aki miatt akár csak egy haja szála megsérül, a sajátját fogja elveszíteni. Bizonyosodj meg arról, hogy a környéken mindenki tudni fog erről.

– Igenis, ó dzsungel királya – válaszolt Talla, felkelve, hogy kimenjen. – Megyek és megosztom az információt, hogy ésszerűtlen vagy az új itt lakó farkassal kapcsolatban és, hogy viselkedjenek jól.

– Nagyszerű. – Talan visszatért a fényképhez és végigsimított a párja arcán felfedezett gödröcskén.

– Lehet, hogy egy seggfej. A külső nem minden. Elég sok férfival találkoztam, hogy tisztában legyek ezzel a ténnyel – mondta Talla egy bánatos mosollyal.

– Nem az. Megkérdeztem. Egy zseni, kitűnő diplomával matematikából és informatikából és van egy családja, akik imádják őt, és – válaszolt Talan, a levegőbe intve az ujjával – a szabadidejében kislányokat tanít önvédelemre.

– Csak nem a szentté avatására készül?

– Nem, amikor végzek vele – válaszolt Talan bűnös mosollyal.

– Fúj. Bocsánat, hogy kérdeztem.

Az ajtó becsapódott mögötte, mikor kiment.

– Időnként ez olyan könnyű – mondta Talan, a fényképre nevetve. – Amikor holnap eljössz, együtt kell majd felidegesítenünk. Ez nagyon jó móka lesz – ígérte jövendőbeli társának.

4 Hozzászólás

  1. Hát, Adrián helyében valószínűleg kinyírtam volna inkább Olsont. Bár tapasztalatból tudom, hogy kutyák és macskák elég jól ki tudnak jönni 😀 mondjuk elsőre mindig van egy kis viaskodás:D

  2. Lehet nekem sem tetszene, ha idegenek közé kellene “menekülni”, csak azért, mert a családom nem bízik bennem.
    Adrian nagyon pozitívan áll hozzá. Kihozza belőle a legjobbat 🙂
    Bosszantó alak Olson…

  3. zeroyuki says:

    Áhhh… fenomenális. Adriant imádom a gondolataival és a szarkasztikus megjegyzéseivel együtt 😀 Eszembe jutott egy gondolat, miközben olvastam az alfa párja megszólítást. Nekem magyarul mindig is furán hatottak ezek az alakváltós fordítások, de persze lehet azért, mert mindig angolul olvastam ilyeneket, és úgy szoktam meg. De olvasva hirtelen magyarosítottam az alfa párját alfané-vá :’D
    Köszi a fejezetet, nagyon várom a többit is

  4. Még mindig úgy gondolom nagyon jó ez a történet. Adrian és Talan két külön faj, külön eszmékkel. De általában az ellentétek vonzák egymást. Igaz régen már olvastam de még mindig izgalmassan várom a többi fejezetet és hogy mit kezdenek egymással.

Vélemény, hozzászólás?