Fogadd el – szabadon olvasható

1

JACKSON

– Elnézést, Harold Jacksont keresem.

Felkaptam a fejem a motorházból, ami fölött görnyedtem, amikor meghallottam a keresztnevem. Senki sem szólít így MiMin kívül, hiába kérem, hogy ne tegye. Onnan, ahol álltam, az üzlet az üzletem, a Jackson műhelye hátsó részéből, nem láthattam az érkezőt, de a hangja kellemesen dallamos volt. Beismerem ezt, még ha szájba is vágtam volna a fickót, hogy elhallgattassam, ahogy az idióta nevemet mondja. Hol az istenben voltak az embereim?

– Van itt egy Harold Jackson? – Jézusom. Fogtam egy törölközőt, hogy letöröljem az olajfoltjaimat és megkerülve az autót, amin dolgoztam, menet közben megtorpantam az előttem álló férfi láttán. Egész életemben olajos kezű voltam. Villáskulccsal, a hátamon valamilyen jármű alatt, legyen az két vagy négykerekű, ez volt minden, amit ismertem. És imádtam. Egészen a tenyerem vonalaiba tapadt zsírtól kezdve a bőrömből áradó Fast Orange illatáig. És ez a fickó… ez a fickó ránézésre a tökéletes ellentétem volt minden téren. A fényes orrú bakancsától kezdve a feszes, hetykén gömbölyödő hátsóját körülvevő, szűk, szürke nadrágján keresztül egészen a bomber dzsekijéig, amit jól kiegészített a színes, összeillő kesztyű, sál és sapka; csinos volt és jól öltözött és egyszerűen ennivalóan festett.

Megköszörültem a torkom, részben, hogy felkeltsem a figyelmét, részben pedig, hogy az ott keletkezett, kényelmetlen gombócot eltüntessem. A szemem sarkából elcsíptem Malt és Dane-t a fal mellett, amint félig a gurulós szerszámosláda mögött rejtőztek. Úgy tűnt, Mal a szájára szorítja az öklét, hogy elfojtsa a nevetését és Dane sem volt sokkal jobb nála. Összehúzott szemmel néztem rájuk, mielőtt a vendégünk felé fordultam.

– Ó, helló – szólalt meg, a sálját igazgatva, majd rám emelte a döbbenetesen kék szemét. – Um, én Har…

Felemeltem a kezem, hogy félbeszakítsam és közelebb léptem. A levegőnek körülötte gazdag, frissen őrölt kávé illata volt. Barista lenne? – Én vagyok az. Miben segíthetek?

– Ó – szólalt meg újra, megnyalta az ajkait és a szeme gyorsan végigmérte a testem tetőtől talpig. Az arcán halvány rózsaszín pír jelent meg, ahogy az egyik szemöldököm felvontam a szembeötlő mustrálására. Ki az ördög ez a fickó? Horkantás hallatszott abból az irányból, ahol az én nyomorult alkalmazottaim rejtőzködtek, mire az ő pillantása is arra tévedt, mielőtt újra rám nézett volna.

– Ti ketten, vissza melózni! – szóltam oda az őket rejtő szerszámosláda felé, mire mindketten előjöttek, nem zavartatva magukat azzal, hogy egyáltalán bűntudatot mutassanak, és visszatértek a munkájukhoz. – Most pedig. – Teljes figyelmemmel a szépfiú felé fordultam. – Miben segíthetek?

A szemei egy pillanatra elkerekedtek, ahogy megpillantotta előbb Dane óriási termetét, ahogy kiegyenesedett, majd a Mal mindkét alkarját beborító színes tetoválásokat. Az egész karján végigfutottak, de január végére tekintettel, hosszú ujjú Henley póló volt az üzlet egyen inge alatt, amit most a könyökéig gyűrt. Mindhárman olajtól szutykosak voltunk és olyan ruhákat viseltünk, amelyeket sosem lehetett teljesen megszabadítani a motorolaj szagától. Ez a munka része volt. Szépfiú úgy nézett ki, mint akinek soha, egy haja szála sem állt rosszul, nem hogy a körme alatt piszok lett volna.

– Uleda Jackson nevében vagyok itt…

– Mi?  – tettem egy újabb lépést előre, ahogy a gyomrom elnehezedett. – Ő jól van? MiMi, a nagymamám jelentette az egyedüli családot, amim volt. Ha valami történt vele, miért nem a lakóközösség hívott fel?

Elkerekedett szemmel, felemelt kezekkel nézett rám, mintha csak egy vadállatot próbált volna megnyugtatni. – Ő jól van. Sajnálom, nem akartam megijeszteni.

– Akkor miről van szó? – A szívem még mindig kétszer olyan gyorsan vert a mellkasomban a normálisnál, és a kérdés is inkább morgásnak tűnt.

– Társkeresési specialista vagyok a Valentin Vállalatnál, és Mrs. Jackson vette igénybe a szolgáltatásaimat, ajándékba az ön számára.

– Mi a fasz? – A cenzúrám jó esetben sem működött rendesen és, amikor még az adrenalin is az ereimben száguldozott, esélytelen volt, hogy megállítsam a szavakat, amik elhagyni készültek a számat.

Nagy levegőt vett az orrán keresztül. – Társkeresési spec…

Felemeltem a kezem, hogy belefojtsam a szót. – Nem, ezt értettem. Csak nem hiszem el.

Egy pillanatra sem törve meg a szemkontaktust, a kabátja cipzárjához nyúlt és kissé lejjebb húzta. A cipzárfogak kattogó hangjának és a szemeiből áradó hideg dacnak nem kellett volna elérnie, hogy a farkam megránduljon a nadrágomban. Még sosem voltam hálásabb a sötétebb árnyalatú bőrömért. Ha ugyanolyan sápadt lettem volna, mint az előttem álló férfi, az egész világ leolvashatta volna, hogy egyszerre forrósodott fel az arcom a haragtól és az izgalomtól.

Egy rózsaszín borítékot vett elő a kabátja belső zsebéből, még egy apró piros szív alakú logó is volt a bal felső sarkában, és felém nyújtotta. Amikor nem nyúltam érte azonnal, a férfi elvigyorodott. – Attól fél, hogy tetveket kap?

– Nem – martam el a borítékot a kezéből, a bennem élő tizenegy éves megtapsolta az elmésségemet, aztán feltéptem a lepecsételt papírost. A levél ugyanolyan árnyalatú volt, mint a boríték és meg mertem volna esküdni, hogy a szemem rángatózni kezdett, ahogy olvasni kezdtem.

Drága Harold,

Egy három randevúra szóló csomagot választottam neked ajándékba. A csomagról szóló információk lentebb vannak felsorolva. Csodálatos élményeket és boldog Valentin-napot kívánunk!

A csomag tartalma: Vissza a nyeregbe – három találkozó egy társkeresési specialistával, hogy újra megismertesse a randevúzás világát szórakoztató, feszültségmentes környezetben.

Kigúvadt szemmel olvastam a csomag leírását és mivel a levél folytatódott valami jogi leírással, felnéztem az ártatlannak tűnő… – Hogy is hívnak?

– Hol hagytam a modorom? – Ciccegett magának, mielőtt lehúzta a kesztyűjét és felém nyújtotta a kezét. Puha és meleg volt, a halványságával ellentétben állt az én érdes, barna bőrű kezemmel. – Westley Barlow. Én leszek a társkeresési specialistád.  

Ez az. Beléptem a pokol egyik bugyrába, észrevétlenül siklottam valahova a vágy és a mohóság közé, semmi kétség. Elengedtem a kezét és megcsóváltam a fejem. – Nézd, Wes…

– Wes-t-ley – javított ki automatikusan.

Összeszorítottam a fogamat. Hiába, hogy helyes volt a pasi, muszáj néhány dolgot helyre tenni, mielőtt ez a kitalálósdi tovább folytatódott volna. – West – morogtam. – A nagymamám biztosan tévedett vagy félreértett valamit.

Hatalmas szemekkel nézett rám és aggodalmas ráncok gyűltek a szemöldökei között. Néhány lépést tett felém, majd halk hangon megkérdezte: – Még titkolod?

Lassan fújtam ki a levegőt. A felismerés, hogy kellően figyelmes és gondos, lehűtötte a bennem a düh, a szégyen és a színtiszta, kibaszott makacsság kirobbanni készülő elegyét.

– Nem, felvállaltam – mondtam gyorsan, szintén visszafogott hangon. Nem titkoltam a szexualitásomat, de nem is reklámoztam. Az alkalmazottaim tudták, mert az életünk nagy részében ismertük egymást. Ők az én családom MiMi mellett. – Csakhogy ez nem számít, mert nem randizok. És biztosan nem bérelek randikat.

– Engem nem te béreltél fel. A nagymamád tette és pontosan az ilyen viselkedés a viselkedés az oka annak, hogy miért.

Forrt a vérem. – Ide hallgass, Westley. Biztos vagyok benne, hogy jó szándékkal tette, de nem csinálok végig egy 101 randizási tanácsot veled. – Összegyűrtem a kezemben tartott rózsaszín papírdarabot. – Beszélek MiMivel és ráveszem, hogy kérjen visszatérítést.

West vigyorogva csóválta a fejét. – Sejtette, hogy ezt fogod mondani. A csomag, amit megvásárolt, nem visszatéríthető. – Éreztem, ahogy a homlokom közepén a vaskos ér lüktetni kezd, de mielőtt robbanhattam volna, West bevitte a végső csapást. – Szóval, mi olyan rossz benne? Együtt töltünk egy kis időt, elmegyünk a városba és elérjük, hogy hatékonyabb legyél, azután elválnak útjaink. MiMi jobban fog aludni éjszakánként, hogy az ő kicsi Harryje nem marad örökké egyedül és talán te is jól fogod érezni magad egy cseppet. Nézd, ezen az üzleten kívül is van világ… úgy értem, persze, csak ha nem vagy túl nyuszi.