Köszönöm a fordítást, ez nagyon kellemes esti olvasmány volt! Az írónő nem hazudtolta meg magát, mindenkinek állt mindig minden! Kevés bonyodalommal ment a történet, inkább a kapcsolatot hozta előtérbe. Negatívumként: talán a korkülönbséget lehetett volna érzékeltetni, hogy ki fél jobban elveszíteni a másikat, de mivel ez nem volt kérdés, mivel túl rövid volt a történet, ez így volt jó.
Azt leszámitva, hogy egy kicsit túlzásnak találtam, hogy minden percben szexeltek, a sztori jó volt és tetszett. Köszönöm, hogy olvashattam, és köszönöm a fordítást is
Olvasás közben valami gyanús volt… aztán rájöttem, hogy hasonlót éreztem egy korábbi történettel kapcsolatban. A címeket nem mindig jegyzem meg, inkább magukat a történéseket, visszanéztem az írót, és akkor esett le…
A gondom ugyanaz volt, mint a Finnegan ígéreténél. Adott egy nagyon jó alaptörténet, szerethető szereplőkkel, és ahelyett, hogy egy kibontottabb, érzelmesebb, akár múltba visszapillantó cselekményt kapnánk, inkább az van túlsúlyban, hogy gyakorlatilag, ha az egyik levegőt vesz, másiknak egyből áll a zászló.
Szeretem a szexjeleneteket, nem kell kizárólag vattacukorfelhős romantika, de az arányok itt sem jöttek be igazán.
Az első fejezet alapján valami olyasmire számítottam, hogy Gio megpróbálja valóra váltani a fiatalkori ábrándjait, szerelmet vall Rafenek, ő bűntudat miatt ellenáll egy darabig, aztán persze megadja magát az érzelmeinek, esetleg még a családdal kell szembeszállniuk, dehát ez nem kívánságműsor 😉
Igazából azok a lehetséges konfliktusok, amire számítottam (korkülönbség, a barátom fia vagy) a fasorban sem voltak, Gio családja aranyos és álomszerűen támogató volt, de nekem valahogy túl gyorsan történt minden.
Újra találkozunk, műtét, kufirc, bonyodalmak, üzlet gatyába rázási tervek, kufirc, nagyobb bonyodalom, kufirc, házasodjunk össze, csak kapkodtam a fejem.
Következő életemben nyomozó leszek, és felderítem a könyves bűncselekményeket 😉
A fentieken túl bírtam a vicces jeleneteket, nem egy a kórházhoz volt köthető, megkedveltem az először bunkóci, majd a végére jófej nyomozót.
Köszönöm a fordítást, és hogy olvashattam, a kommenteknél látszik, hogy mennyire másként látunk egy-egy történetet, rajtam kívül senki se picsogott a túl sok szex miatt 😀
Ps:
Amikor visszanéztem, akkor láttam, hogy a Finnegan történetéhez írt kommentemre válaszoltál Juckó.
Nem tudom, be lehet-e állítani, hogy ilyenről értesítést kapjon az ember lánya, mert nem suttyóságból hagytam figyelmen kívül, de ott nagyjából hasonlóra gondoltunk 😊
Ahogy olvastam végül is arra jutottam hogy vannak álmok amik teljesülnek. Szuper volt ez a történet. Bevallom nekem az határozottan nagyon pozitív hogy a bonyodalom a történetben nem az volt hogy hogy fogadja el őket a család ha ugyan elfogadja. Ez a fajta bonyodalom jobban tetszett meg az hogy nem Columbo szerüen már az elején lett lelőve ki a főgonosz. Szegény Keith én őt gyanúsítottam a jogsis dolgai miatt.
Gio és Rafe nagyon is illenek egymáshoz. Tetszett hogy nem igazán kerteltek mert mikor úgy döntöttek hivatalosan is elfogadják az érzéseiket nem volt többé semmi ami az útjukat állta abban hogy szeressék egymást. Még Mary sem. Tetszett szerimtem hihetetlenül jól van megírva és remekül van lefordítva. Köszönöm
Örök kedvenceim egyike. Nagyon szeretem a srácokat, mert lendületesek, szókimondóak és írtó dögösek. Számtalanszor tudnám ugyan azzal az izgalommal elolvasni az ő történetüket. Köszönöm, hogy lefordítottad.
Köszönöm a fordítást, ez nagyon kellemes esti olvasmány volt! Az írónő nem hazudtolta meg magát, mindenkinek állt mindig minden! Kevés bonyodalommal ment a történet, inkább a kapcsolatot hozta előtérbe. Negatívumként: talán a korkülönbséget lehetett volna érzékeltetni, hogy ki fél jobban elveszíteni a másikat, de mivel ez nem volt kérdés, mivel túl rövid volt a történet, ez így volt jó.
Azt leszámitva, hogy egy kicsit túlzásnak találtam, hogy minden percben szexeltek, a sztori jó volt és tetszett. Köszönöm, hogy olvashattam, és köszönöm a fordítást is
Olvasás közben valami gyanús volt… aztán rájöttem, hogy hasonlót éreztem egy korábbi történettel kapcsolatban. A címeket nem mindig jegyzem meg, inkább magukat a történéseket, visszanéztem az írót, és akkor esett le…
A gondom ugyanaz volt, mint a Finnegan ígéreténél. Adott egy nagyon jó alaptörténet, szerethető szereplőkkel, és ahelyett, hogy egy kibontottabb, érzelmesebb, akár múltba visszapillantó cselekményt kapnánk, inkább az van túlsúlyban, hogy gyakorlatilag, ha az egyik levegőt vesz, másiknak egyből áll a zászló.
Szeretem a szexjeleneteket, nem kell kizárólag vattacukorfelhős romantika, de az arányok itt sem jöttek be igazán.
Az első fejezet alapján valami olyasmire számítottam, hogy Gio megpróbálja valóra váltani a fiatalkori ábrándjait, szerelmet vall Rafenek, ő bűntudat miatt ellenáll egy darabig, aztán persze megadja magát az érzelmeinek, esetleg még a családdal kell szembeszállniuk, dehát ez nem kívánságműsor 😉
Igazából azok a lehetséges konfliktusok, amire számítottam (korkülönbség, a barátom fia vagy) a fasorban sem voltak, Gio családja aranyos és álomszerűen támogató volt, de nekem valahogy túl gyorsan történt minden.
Újra találkozunk, műtét, kufirc, bonyodalmak, üzlet gatyába rázási tervek, kufirc, nagyobb bonyodalom, kufirc, házasodjunk össze, csak kapkodtam a fejem.
Következő életemben nyomozó leszek, és felderítem a könyves bűncselekményeket 😉
A fentieken túl bírtam a vicces jeleneteket, nem egy a kórházhoz volt köthető, megkedveltem az először bunkóci, majd a végére jófej nyomozót.
Köszönöm a fordítást, és hogy olvashattam, a kommenteknél látszik, hogy mennyire másként látunk egy-egy történetet, rajtam kívül senki se picsogott a túl sok szex miatt 😀
Ps:
Amikor visszanéztem, akkor láttam, hogy a Finnegan történetéhez írt kommentemre válaszoltál Juckó.
Nem tudom, be lehet-e állítani, hogy ilyenről értesítést kapjon az ember lánya, mert nem suttyóságból hagytam figyelmen kívül, de ott nagyjából hasonlóra gondoltunk 😊
Nagyon jó volt újra olvasni.
Még mindig tetszik, ahogy nevén nevezik a dolgokat…
Cooper is nagy arc 🙂
Köszönöm a fordítást.
Ahogy olvastam végül is arra jutottam hogy vannak álmok amik teljesülnek. Szuper volt ez a történet. Bevallom nekem az határozottan nagyon pozitív hogy a bonyodalom a történetben nem az volt hogy hogy fogadja el őket a család ha ugyan elfogadja. Ez a fajta bonyodalom jobban tetszett meg az hogy nem Columbo szerüen már az elején lett lelőve ki a főgonosz. Szegény Keith én őt gyanúsítottam a jogsis dolgai miatt.
Gio és Rafe nagyon is illenek egymáshoz. Tetszett hogy nem igazán kerteltek mert mikor úgy döntöttek hivatalosan is elfogadják az érzéseiket nem volt többé semmi ami az útjukat állta abban hogy szeressék egymást. Még Mary sem. Tetszett szerimtem hihetetlenül jól van megírva és remekül van lefordítva. Köszönöm
Örök kedvenceim egyike. Nagyon szeretem a srácokat, mert lendületesek, szókimondóak és írtó dögösek. Számtalanszor tudnám ugyan azzal az izgalommal elolvasni az ő történetüket. Köszönöm, hogy lefordítottad.