Meleg regények/novellák írása és fordítása

Jesse mosolya – Szabadon olvasható

1

Jesse tudja, hogy nem hülye. Sem retardált, nem számít, hogy mások mit mondanak róla. Emberek, akik úgy gondolják, ők a normálisak. Ő nem úgy fogja fel a dolgokat, ahogy mások és néha kicsit összezavarodik, különösen, amikor nyomás alatt van, de az nem ugyanaz, mintha hülye lenne. Néha, amikor forgalmasabb szombatokon egyedül kell dolgoznia a pénztárnál, ideges és hibákat követ el. A törzsvásárlók nem bánják, ismerik őt és türelmesek vele. Várnak és addig játszanak Szimatkával, a nyúllal, aki általában a pulton üldögél. A betérő vásárlók, akik csak azért ugranak be, mert a szokásos boltjuk kifogyott a cicájuk kedvenc macskaeledeléből, azok türelmetlenek. Ők időnként ráförmednek. Sértegetik őt. Mint a pár, aki épp előtte áll. Folyamatosan rossz terméket ütött be, hiába tudja, hogy az a Real Dog Organikus keverék kistestű kutyák számára. A zöld gombot kellett megnyomni hozzá a pénztárgépen, de az nem hozza be a megfelelő terméket. A férj folyamatosan róla beszél. Róla és nem hozzá; arról kérdezve, hogy talán valami retardált vagy süket, esetleg csak hülye. Azt mondja, neki, hogy ide soha többé nem jönnek. Zsúfolt a reggel, ő pedig egyedül van, mert Debbie még nem jött meg, Mr. Greenwold, az üzlet tulajdonosa pedig influenzás és nem tudott dolgozni.

– Sajnálom – motyogja és a pénztárgépet bámulja. Miért nem adja be a helyes összeget? Frusztráltan üti be az árat kézzel, beütve a kék billentyűt, hogy a kutyakajákhoz vigye be.

– Rohadtul ideje volt már – mordul fel a férfi, ahogy átadja a bankkártyáját. A felesége kezében egy apró, a fülén lévő, hullámos szőrpamacsot leszámítva teljesen csupasz kutyus remeg. Még mindig Jesse-t bámulva felhúzza az orrát és kisétál. – Mi a fene van a tulajdonossal? Egy nyomorult retardáltat alkalmazni…

– Haver – szólal meg a mögötte álló férfi olyan helytelenítő éllel a hangjában, amitől Jesse felpillant. A férfi kosarában macska kaja és alom volt. – Miért nem fizeti ki a tápot, amit vett és megy tovább? A srác minden tőle telhetőt megtesz.

– Miért nem törődik a saját kurva dolgával?

 A modortalan fickó kikapja Jesse kezéből a kártyáját, fogja a tápos zacskót és követi a nejét az üzlet elé, még mindig panaszokat szórva a válla felett. Miközben kinyitja az ajtót, lever egy madáreleséggel teli polcot – Jesse biztosra veszi, hogy szándékosan – és kimegy. Jesse felsóhajt és a tekintetét a pénztárgépre szegezve a kosárért nyúl.

– Micsoda seggfej. – Erre Jesse felnéz, mire a férfi mosolyogva adja át neki a kosarat.

A férfi magasabb Jesse-nél, hosszú, homokszőke tincsek hullanak a csokoládébarna, drótkeretes szemüveg mögül ránéző szemekbe.

Jesse csak vállat von és válogatni kezdi a kosár tartalmát. Két doboz cica tej, néhány konzerv táp, egy kis almos tálca alommal és egy ételes tálka.

– Cicád van – szólal meg.

– Úgy tűnik – feleli a fickó, de Jesse nem hall ki belőle semmi gúnyolódást és amikor ismét felnéz, látja, hogy derű táncol a szemeiben. – Tegnap este, ahogy munkából jöttem haza, ott ült az ajtóm előtt. Lejöttem, de már zárva voltatok, úgyhogy most intézem.

– Miért nem vitted be egy állatmenhelyre?

A fickó újra elmosolyodik. Jesse pislog; szokatlan, hogy a közvetlensége védekezéssel találkozik

– Egyedül élek és jól jön némi társaság – feleli. – Nem mintha sokat tudnék a cicákról.

Jesse bólint. Kevesen vannak ezzel így és a legtöbben nem ismerné be. Félrekapja a pillantását.

– Talán venned kéne pár játékot neki. Szeretik ezt a kis macskamentás egeret. És van pár tollas végű botunk is a számukra – mondja és a cicajátékok sorára mutat. – De ha összegyűrsz nekik némi papírt, azzal is boldogok lesznek. Egy pamutgombolyaggal is elvannak.

A férfi felnevet.

– Ugye nem akarsz lebeszélni a vásárlásról, kölyök?

Jesse arca kipirul és elkezdi beütni a cikkeket.

– Nem vagyok kölyök – mormolja.

– Huh?

Jesse észreveszi a meglepettséget a férfi hangjában.

– Nem vagyok kölyök – ismétli meg védekezően. – Huszonhat vagyok.

– Ó, sajnálom. Nem úgy gondoltam.

– Tudom, hogy talán úgy nézek ki, mint egy gyerek, de nem vagyok az. És nem vagyok hülye sem – tör ki belőle. Aztán, mivel még mindig dühös a kutyakajás házaspár miatt, még hozzáteszi – és süket sem.

A férfi újra felnevet.

– Oké, értettem. Legalább olyan bűnös vagyok, mint az előttem lévő seggfejek voltak, és ezért bocsánatot kérek – mondja. Jesse a homlokát ráncolja; nem így érti, de a férfi tovább beszél. – Ha már itt vagyunk, tegyél hozzá azok közül a macskamentás egerekből is.

Jesse hozzáadja a játékot és leolvassa a végösszeget. Visszafojtja a lélegzetét, amikor látja, hogy a férfi készpénzzel fizet, de annyiban hagyja, amikor pontosan annyit ad. A visszajáró kiszámolása Jesse legnagyobb rémálma, mert lassan megy, végig kellett gondolnia valamennyi bankjegyet és érmét, az emberek pedig türelmetlenek lesznek. Még a törzsvásárlók is.

– Hadd segítsek összeszedni a cuccot, amit levertek.

Jesse ámulva lép ki a kasszából.

– Minden oké, meg tudom csinálni. Bezárok ebédre és rendbe teszem. Nem tart sokáig.

– Biztos?

Csak bólint.

– Akkor hát, rendben. Ezt pedig köszönöm!

– Szívesen – motyogja Jesse és követi a férfit az ajtóhoz, átlépve a madáreleséges dobozok összevisszaságán és bezárja mögötte az ajtót. Kiteszi az „Ebédszünet” táblát és gyorsan viszonozza a férfi integetését, mielőtt a lehullott dobozokhoz hajol.

Felsóhajt. A szombat délutánok általában nyugisabbak, és ha hatig kibírja, bezárhat és hazamehet, hogy este Netflixezhessen. Út közben talán szerez némi sört és pizzát is.


6 Hozzászólás

  1. Nem olvastam még! De nagyon tetszik! Szegényt mindenki csak bántja a lassusága miatt. Ezért érzékeny és még ehhez jön a magány is. Kíváncsi vagyok,hogyan folytatodig. Remélem minden rendbe jön! Köszönöm szépen!❤️

  2. rozsareka says:

    Sziasztok! Nagyon nehezen megy nekem az, hogy várjak (elnézést érte), főleg ilyen esetekben. A szüszpansz, hogy immár végre történjen valami vidám, kellemes, mosolyogtató, szenvedélyes dolog Jessevel, szinte frusztrálónak mondható számomra. Gyorsabban szeretném folyamatosan mosolyogni látni, hazaérkezni valakihez. És miért? Ismerek egy ilyen fiút, vagyis az esetét. Meleg, asperger szindrómás, az anyja intézetbe adta. Soha nem volt lehetőségem megkérdezni a fiútól, hogy jól vagy, boldog vagy, hogyan viseled, segíthetek? Legalább itt tudjam, hogy minden rendben lesz.
    Ez megint olyan írás, amit akkor olvasok csak, mikor egyedül vagyok. Kell idő a feldolgozásához.
    Köszönöm ❤️!

  3. zeroyuki says:

    Nagyon élethű a történet, a fordítás meg nagyon jó lett 🙂 Nem igazán ismerek olyan embert, aki ilyesmivel küzd, szóval ezért is kíváncsi vagyok, hogyan éli az életét Jesse. No meg várom a fejleményeket a páros között. 😀

  4. Nagyon szeretem ezt a történetet. Szeretem, ahogy Jesse és a tanár nyit egymás felé. És a cicus is aranyos, nagyon fontos szereplő, hisz nélküle nem találkoztak volna. 🙂
    Aki más, nos, kissé nehezen fogadják el… sztem azért, mert nem tudnak mit kezdeni vele.
    És persze vannak puszta seggfejek is 🙂
    Jesse a maga életfeladatával jól el van.

  5. Bocsánat Drewt egyszerűen átneveztem Danielnek… 😳

  6. Amiért szinte rögtön “beleszerelmesedtem” a történetbe, az egyik oka, hogy nagyon szuper a fordítás, a másik pedig, hogy ismerek egy “fiút “, aki majdnem ugyanezekkel küzd: asperger, enyhe autizmus, meleg, és megvan győződve róla, hogy sose lesz párkapcsolata. Megrázó olvasni azokról a dolgokról, amit ő naponta átél. Remélem Jesse és Daniel kapcsolata a továbbiakban jól fog alakulni. (Ja, és kb 2hónapja mentettünk egy fekete kiscicát, bár ő nem Csibész, csak egyszerűen Sanyi…)

Vélemény, hozzászólás?