Meleg regények/novellák írása és fordítása

Olasz módra – Szabadon olvasható

Első fejezet

Vincent Fierro a szexuális irányultságának valódiságára, akkor jött rá, amikor az Aldine negyed egyik két szobás lakásában, az ügyfél mosogatója alatt feküdt és a hagymamaradékokat szedte ki a tönkrement konyhamalacból. Lehetséges volna, mélázott, talán meleg vagyok.

Erre a gondolatra úgy felkapta a fejét, hogy a mosogató aljába verte, amitől libatojás méretű púp nőtt rá. Az orra alatt káromkodott, ahogy igyekezett a riasztó gondolatot az agya hátsó részébe száműzni és inkább a munkájára összpontosítani. A munka bár fárasztó, de könnyű volt. Épphogy sikerült félretolnia magától sötét gondolatait, azok hirtelen visszatértek.

Ez hülyeség. Vince tudta, hogy nem meleg. 

A hagyma szagot és korgó gyomrát hibáztatta, azt képzelve, hogy azok valahogy megzavarták a gondolatait. Hónapok óta nem randevúzott és nem feküdt le senkivel, mióta Cara Pagila hazavitte őt, hogy felvidítsa az utolsó válása miatt és az még októberben volt. Olyan rég volt, hogy elvitte „kicsi Vince-t” egy kis körre, hogy egy meleg házaspár telefonhívásától egyetlen őrült másodpercre megfordult a fejében, hogy talán ez volt az oka annak, hogy már a harmadik válásával törte össze édesanyja szívét. Talán az volt az ő nagy gondja, hogy eleve rossz tóban horgászott. 

Vince a szemét forgatta és még több hagymatrutyit szedett ki. A középkorúság, igen erről volt szó. A kozmetikus sógornője utalt rá az előző esti vacsoránál, mielőtt megengedte neki, hogy befesse a haját, kiemelve a színét és az ősz tincsek most alig voltak észrevehetőek. Ekkor ismerte fel, hogy hetente pár alkalom az edzőteremben és a séta minden második vasárnap az Emiliótól a testvére házához nem elég ahhoz, hogy a három éves unokahúga ne kérje meg, hadd pihentesse a fejét a „kellemesen puha pocakján”, miközben már ötvenedik alkalommal nézték az Aranyhajat. Ahogy arra is rádöbbent, hogy azok a gyerekek, akik az érettségije évében születtek, ma már legálisan fogyaszthattak alkoholt. És a legutolsó felesége elhagyta egy huszonnyolc éves fickó miatt.

Nem azért, mert meleg. Vince nem volt meleg. Nem veszel feleségül három nőt és fekszel le velük, meg más nőkkel és aztán nem döntöd el hirtelen – egy mosogató alatt fekve, hagymától égő szemmel –, hogy, ha harmincnyolc éves szingli vagy, akkor melegnek kell lenned. A szex egy másik férfival, nem csak egy hirtelen ötlet, amit ki akarsz próbálni, amikor már túl vagy minden máson.

Természetesen az agya hátsó részében a kisördögnek meg kellett szólalnia: Ez nem csak egy hirtelen ötlet, itt és most, igaz Vinnie?

A torkát köszörülve, mentálisan seggbe rúgta az ördögöt, hogy kússzon vissza a szikla alá, ahol él, majd kihúzta az utolsó hagyma darabkát a lefolyóból, megtörölte a kezét egy törülközőbe és az elemlámpájával bevilágított az tiszta szerkentyűbe. Az agyát boldogan foglalták le az anyák és tömítések és elfintorodott, mikor meglátta, hogy mind a pengét, mind a tölcsért ki kell cserélni. Figyelembe véve, hogy a ketyere már olyan régi volt, hogy legálisan ihatna; jobb lett volna újat venni. Vince kicsúszott a mosogató alól, megigazította a pólóját és a hangokat követve elindult a folyosón, hogy elmondja a híreket az ügyfeleinek. A dolgozószoba csukott ajtaja előtt megállt, mikor meghallotta a bentről hallatszó fojtott hangú beszélgetést.

–…hülyén érzem magam. A hagymahéjak miért tömítették el a lefolyót? Nem azért van a konyhamalac?

– Nem számít. Lehet, hogy egyszerűen régi. Talán ezek az újabbak, jobban bírják. Ne hibáztasd magad, édesem.

– Nincs rá pénzünk, Kyle. Most nincs, hogy elbocsátottak. Istenem, szeretnék… – a beszélő elhallgatott és Vince-nek úgy tűnt, hogy egy elfojtott sóhajt hall.

– Shhh. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. Találsz új munkát és ha most nem is cseréltetjük ki, akkor egy darabig megleszünk nélküle is.

– Ezt csináljuk, folyton valami nélkül élünk. És ez az egész az én hibám…

Az első férfi nyilvánvalóan közel állt a síráshoz és minél nyugodtabb és gyengédebb volt Kyle, a partnere annál zaklatottabbá vált. – Ez nem a te hibád. Ez azoknak a csúszómászó másodrendű jelzáloghitelezőknek és azoknak a seggfejeknek a hibája, akik elkezdték ezt a szart.

– Soha nem kellett volna munkahelyet váltanom. Soha. Ha a First Unionnál maradtam volna, akkor már rég előléptettek volna és még mindig dolgoznék.

– Bill, fejezd be! Az őrületbe kergeted magad egy eltömődött mosogató miatt.

– Mert pont így érzem magam! Mint egy eltömődött ember. – Vince hallotta, hogy a beszélő férfi elnyom egy zihálást, mielőtt dühös suttogással folytatta: – Nem tudom, hogy mi a búbánatot látsz még bennem. Még csak nem is hibáztatnálak, ha lelépnél egy tüzes fiatal fickóval, akinek egészséges önértékelése, dús haja és munkája van.

– Ha jó egészségbiztosítása lenne és egy autója kevés kilométerrel, még kísértésbe is esnék – az ajtó túloldalán Vince szinte maga előtt látta Kyle-t, ahogy a másik férfi álla alá nyúlva, megemeli a fejét, hogy egyenesen az arcába nézhessen, ahogy hozzá beszél. – Drágám, tudom, hogy ez nehéz. És tudom, hogy ugyanilyen roncs lennék, ha engem bocsátottak volna el tizennyolc hónapja. De abba kell hagynod, hogy magad hibáztatod. Nem rontottad el a konyhamalacot. Egyszerűen elromlott. Nem hibáztál a munkahelyeden. Egyszerűen átvertek. És nem érdekel, ha az összes hajad elveszíted, vagy felszedsz magadra még húsz fontot1. Szeretlek, összeházasodtam veled, és ennél jobban kellene igyekezned ahhoz, hogy megszabadulj tőlem.

Más hang nem érkezett a helyiségből, kivéve az ajkak puha cuppanását, mikor elváltak egymástól, hogy aztán újra összekapcsolódjanak ezúttal egy másik szögből. Vincent halkan visszaosont a konyhába, a hűtő melletti falnak támaszkodott és lehunyta a szemét a bensőjét marcangoló ismeretlen fájdalom elől.

Ezt. Ezt akarta. Különösen, miután a hallottak azt bizonyították, hogy ez egyszerűen egy egészséges kapcsolat, nem pedig valami mágikus meleg viszony. Nem tudta visszafojtani a feltörő mélyebb, fájdalmasabb suttogást. Szeretnék egy férfit, aki így bánna velem.

Riadtan lökte félre ezeket a gondolatokat és most már hangosabban indult el a folyosó,n a torkát köszörülve és elegánsan megkopogtatva az ajtót. A magasabb, szőke férfi nyitotta ki, eltakarva a partnerét, aki hangosan fújta az orrát egy zsebkendőbe.

– Máris kész?

Vincent megint megköszörülte a torkát. – Így áll a helyzet: Ez egy nagyon öreg készülék. Nem fogok hazudni. Nagyon sok alkatrésze már vagy nagyon tompa, vagy teljesen hasznavehetetlen. A dugulás elhárítása nem segített a bajon, de amúgy sem ez volt a legnagyobb gond.

A férfi fintorgott. – Értem. Tehát egy újra van szükségünk.

– Nos, erről van szó – Vince megdörzsölte a nyakát. – Ez lenne a legjobb. Azonban, ha akarod, megoldható, hogy még egy kis ideig kitartson, amennyiben óvatosak lesztek. Megélezhetem a pengéket, ezzel egy kis időt nyerek nektek. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb szemetet egyszerűen ki kell dobnotok a szemetesbe, ahelyett, hogy a konyhamalacba tennétek, míg ki nem cserélitek. Semmi hagymahéj. Semmi krumplihéj vagy sárgarépa. De főtt gabonafélék, tészták – bármi, ami nem nyúlós, ragadós vagy kemény – kis adagokban mehetnek bele, sok vízzel elkeverve. Adjatok neki több időt az aprításra, mert erre szüksége lesz. Addig is spórolhattok egy másikra, ha akartok. Nézzetek utána, hogy milyen típust és milyen teljesítményűt szeretnétek és nézzetek szét a kiárusításokon. Hagyok nektek pár márkanevet, amit érdemes figyelni és párat, amiket kerüljetek el, ha jót akartok. Amikor meglesz, amit szeretnétek, hívjatok minket és beépítjük nektek.

A szőke férfi nem válaszolt azonnal, tekintetét rögtön Vincébe fúrta, ahogy felfogta, amit a férfi mondott. Néma párbeszéd kezdődött.

– Hallottál minket, igaz?

– Igen. Egyszerűen segíteni akarok. Tudom, milyen ez.

– És egy ilyen termetes, olasz fickónak nincs kifogása az ellen, hogy melegek vagyunk?

Vince vállat vont és félrenézett.

– Köszönöm – mondta a férfi. – Azt hiszem, megfogadjuk a tanácsod és kihúzzuk vele addig, míg összegyűjtjük az újra valót. Nagyon figyelmes tőled, hogy ezt a megoldást javasoltad.

– Nincs mit. – Vince a konyha felé intett a fejével. – Összetakarítok és gyorsan megélezem a pengéket. Mára tegyél alá egy tepsit vagy valami edényt. Nem lenne szabad szivárognia, de, ha mégis, az azt jelenti, hogy azonnal vásárolnotok kell.

– Így teszek – ígérte a férfi.

Vince jól érezte magát, amiért egy nehéz helyzetben segíteni tudott ezeknek az embereknek, és igyekezett nem is gondolni arra az őrült szarságra. Igazán jól boldogult egész idő alatt, míg lejegyezte a márkákat a névjegykártyája hátuljára és a szőke hajú férfi, kezében egy borítékkal bejött a konyhába. – Szeretném ezeket neked adni. Ezek színházjegy utalványok, a színházba, amit vezetek a Broadwayen.

Vince tiltakozva felemelte a kezét. – Erre semmi szükség.

– Dehogy nem – mosolyodott el a férfi. – El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked. Tudom, hogy hallottad, amikor a pénzről beszélgettünk. És azt is, hogy a szemed sem rebbent a tényre, hogy homoszexuálisok vagyunk.

– Nos, Lakeview-ban vagyunk – válaszolt Vince sokatmondó hangsúllyal és remélte, hogy nem kell kifejtenie, mire gondol.

– Meg lennél lepve. – Újra Vince felé nyújtotta a jegyeket. – Kérlek. Mától, egészen év végéig érvényesek. Tekintsd őket őszinte elismerésem jeléül. És, kérlek, amikor felhasználnád őket, előbb gyere el az irodámba, amikor felhasználnád őket; biztos akarok lenni abban, hogy jó helyet és ingyen italokat kapsz egész este.

Nem tudva, mi mást tehetne, Vince egy mogorva bólintás kíséretében elvette a borítékot. A férfi megragadta a kezét és finoman megszorította. – Remélem, hogy egy napon valaki visszaadja neked azt a jóságot, amit te adtál nekem és a férjemnek ma este. És biztosíthatlak, hogy mától csakis a „Parino Fivérek Vízvezetékszerelés”-t fogom hívni.

Vince hamarosan elmenekült, miután ott hagyta a névjegykártyáját és a számlát, elfogadta a csekket és két lelkes kézfogást, mielőtt a furgonjához ment volna. Az érzelmek furcsa áradata és az önfelismerés lehetősége, egész úton elkísérte, míg visszatért a műhelybe, sőt, még mikor hazament, akkor is vele maradt miközben magányosan megvacsorázott, megfürdött a kádban és még a két pohár brandy után is. 


1 font = 9,07kg

5 Hozzászólás

  1. akane22 says:

    Vincentnek kellett egy kis idő míg rájött, hogy eddig nem biztos, hogy jó helyen keresgélte azt a partnert aki a megfelelő a számára bár ez sohasem egyszerű. Kellett neki egy pont, egy példa, hogy lehet gyönyörű és mély egy kapcsolat, hogy így is lehet. Úgy látszik a mosogató alatti morfondírozás bejön neki :), hát kit éppen hol érnek nagy felismerések. 🙂 Még ha egyenlőre csak felvetés szintjén is, de elidult egy úton, bár nem lesz egyszerű.
    Szegény Billt nagyon sajnáltam, hogy ez volt neki az a bizonyos csepp a pohárba, ami megadta a kegyelem döfést, de erősek együtt és leküzdik a problémát. Szívszorító és melengető volt a párbeszédük. Nagyon örülnék neki ha későbbiekben is feltünnének majd többször is, mert ez alatt a kis idő alatt is megkedveltem őket, nagyon édesek. 🙂
    Köszi! 🙂

  2. Tuzvarazs says:

    Egyáltalán nem könnyű az identitás keresés. Főleg úgy, hogy a szokásokkal és a társadalmi normákkal szemben megy az ember.
    Vince egy nagyon jó ember. Nagy szíve van! imádom. 🙂

  3. Sziasztok!
    Ahogy a mosogató alatt matava döbben rá, hogy esetleg, mégis, talán…
    Az valahol vicces. A próbálkozási során csak érezte, hogy nem nagyon érez semmit…
    Valahol nem volt meg az izgalom, az a fajta szenvedély, ami kell egy szerelemhez.
    Magányos estéken persze elgondolkodik, munkája során lát ezt azt…
    Természetes, szeretne ő is valakihez tartozni, valakihez odabújni, vagy épp azt szeretné, hogy hozzá bújjon valaki…
    Ennyi idősen feléredni, még nem késő… és jó lesz olvasni az utat, amit megtesz 🙂

    1. Barbus789 says:

      Egy ideális világban sokunk szeme ugyanígy nem rebbene, ha két meleg férfival találkozna. Vince csodálatos módon reagálta le a történteket. Szinte már sajnáltam szegényt, amikor rájött valóban mit is akar, mire is van szüksége, bár cuki módon nyomja a “tutinemvagyokmeleg” dolgot 🙂
      Ez egy csodálatos történet kezdete, már érzem. Köszönöm szépen!

  4. rozsareka says:

    Sziasztok!
    Tudjátok mi jutott eszembe?
    Nemcsak a sok sikertelen kísérletezés, hogy hagyományos családot alapíts utalhat arra, hogy esetleg más orientációd van.
    Annó, nagyanyáink idején, a mi vidékünkön igencsak szép számban akadtak vénlegények. Sanszos, hogy ők is érezték, hogy nővel nem menne, a megszokott nem működne, ezért inkább nem is kértek belőle. Az “elfogadó” környezet pedig tett arról, hogy ne is forduljanak másfelé. Mennyi elkeseredett ember lehetett (és lehet még ma is). Nem csoda, hogy egy boldogat sem találtál közöttük.
    Ha már olasz a módi, biztos vagyok benne, hogy itt, ebben az esetben egy roppant szenvedélyes, érzelmekkel teli, jó hangos kapcsolat kialakulásának lehetünk szemtanui.
    Mindig is nagyon érdekelt a folyamat, hogyan döbben rá valaki homoszexualitására, hogyan fogadja el, hogyan fogadtatja el, milyen érzelmi, lelki mélységeken megy át.
    Ezért szeretem nagyon az ilyen regényeket.
    Köszönöm ❤️!

Vélemény, hozzászólás?