Meleg regények/novellák írása és fordítása

Szerelem a lápvidéken – Szabadon

Caleb, az ablakon keresztül figyelte, ahogy a vonat áthalad Yorkshire vidékén. Még mindig nem tudta elhinni, hogy itt van. Közel egy év papírmunkába telt, hogy megszerezze a hallgatói gyakorlati helyet, de végre eljött ez a nap is.

Gyorsan átfutotta a mappában megkapott információkat. Magában mosolyogva becsukta a mappát. Olyan sokszor elolvasta már, hogy fejből tudta. Egy kis tengerparti város, Whitby közelében lévő, nem túl nagy birkafarmon fog dolgozni Jon Cooknak.

A kapott információk szerint a munkát egyedül fogja végezni. Miután az anyja ezt elolvasta, határozottan le akarta beszélni az útról. Nem, Mr. Cook nem volt sorozatgyilkos, sem hasonló.

Mr. Cooknak tizenkilenc évvel korábban volt egy autóbalesete. A balesetben elveszítette az apját, ő pedig erősen sántított és beszédképtelenné vált. Az utóbbi időben, a birkák fölé hajolgatás rontott korábbi sérülései állapotán. Mivel már képtelen volt gondoskodni a saját birkáiról, Mr. Cook beleegyezett végül, hogy feliratkozzon a szakmai gyakorlati programba.

Caleb már most tudta, hogy gondjaik lesznek, mert Mr. Cook makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy nincs szüksége egy éven keresztül munkásra, azonban a program ennyi időre közvetítette ki az egyetemistákat. Amikor Caleb elkezd nála dolgozni, a meghatározott ideig maradnia kell, különben elveszíti az egyetemi kreditjeit.

A homlokát ismét az üvegnek támasztva Caleb a saját gondolataiba merült. Tizenhat éves korában bújt elő az anyjának, de még mindig várt azzal, hogy az apjának is elmondja. Ahogy az évek múltak, folyton megígérte magának, hogy megteszi, de az időpont soha nem volt megfelelő.

A szülei válása után, Caleb és az édesanyja visszaköltöztek Kansasbe, maguk mögött hagyva az apját és a családi farmot. A gyerekkorát a baseball pályán és a bevásárlóközpontokban töltötte, az istállók és legelők helyett.

Minden nyáron két hétre Iowába küldték az apjához. Ez idő alatt kezdte érezni, hogy a távolság egyre nő közöttük. Általában a verandán vagy a tévé előtt ülve töltötte az időt. Ez nem jelenti, hogy nem akart segíteni az apjának a farmon, hanem fogalma se volt róla, mit kell tenni. Az apja nem volt valami türelmes ember és gyakran ideges lett, mikor el kellett magyaráznia, egy adott feladatot, hogy kell elvégezni.

Caleb úgy vélte, jobb, ha távol maradnak egymástól, hogy mindketten boldogok legyenek. Mindez megváltozott, mikor az anyjának színt vallott. Tizenhat éves korában, Caleb eldöntötte, hogy itt a legfőbb ideje, hogy felvegye a kesztyűt és mindent megtanuljon a birkákról. A kéthetes látogatása előtt Caleb az interneten elolvasott minden elérhető cikket és tanulmányt, amit csak talált.

Tudta, hogy azon a nyáron végre elmondja az apjának, hogy meleg és azt akarta, hogy addigra legyen valami kapcsolat közöttük. Hamarosan rájött, hogy a juhokról való olvasás és a tényleges gondozásuk között ég és föld van.

Az apja valamivel türelmesebb volt vele, de Caleb még mindig úgy gondolta, hogy kettejük között még sok minden vár áthidalásra, mielőtt elmondja neki az igazat. Azóta rájött, hogy nagyon is tetszett neki, hogy haszonállatokról tanulhat és nem csak a juhokról, hanem sertésekről, szarvasmarhákról, sőt még a tyúkokról is.

Amikor eljött az ideje, hogy beadja a főiskolai jelentkezését, Caleb a Kansasi Állami Egyetemet választotta, mert nagyon jó mezőgazdasági programjuk volt. Tudta, hogy nem akar gazdálkodó vagy farmer lenni, de megtudta, hogy nagyon sok olyan állás van, ahol mezőgazdasági jártassággal karriert lehet építeni.

Végül úgy döntött, hogy kettős diplomát szerez: mezőgazdaságból és marketingből. Másodévben meghallgatta az országos takarmányozási vállalat egyik előadását és rájött, hogy ez a munka az, ami a leginkább tetszik neki.

Talán ez az év megerősíti az elszántságát, hogy végre beszéljen az apjával. A francba is, ez nem fájhat ennyire még mindig. Elszakítva a tekintetét a kinti tájról, Caleb megint az információs mappára nézett. Azon tűnődött, vajon Mr. Cook, hogy áll a melegekhez? Vajon elvárja majd, hogy életének erről a részéről  lemondjon a következő egy évre?

Caleb nem volt benne biztos, hogy Whitby és környéke mennyire toleráns. Viszonylag aktív szexuális életet élt és ha muszáj, akkor visszafogja a vágyait, de nem lesz könnyű. Legalább meggyőződött arról, hogy szexuális irányultsága ismert volt. Még, ha nem is lesz lehetősége kedvenc időtöltésével foglalkozni, nem állt szándékában többé bujkálni.

Jon Cook harminchat éves volt, csak tizenhárom évvel idősebb Calebnél, de abból a pár levélből, amit Mr. Cooktól kapott, sokkal idősebbnek tűnt. Talán ez a beszédképtelensége miatt van. Caleb nem tudta biztosan, de mindig jól megírt, lényegre törő leveleket kapott.

A sínek melletti tábla és a feje feletti hangszóró bejelentése tudatta vele, hogy közelednek Whitbyhez. Caleb gyorsan a laptoptáskájába tette a mappát, mielőtt megnézte magának új lakóhelyét. A távolban látta az óceánt. Caleb nem tudta felidézni magában, hogy valaha is ilyen közel került volna az óceánhoz. Nos, átrepült felette Angliába jövet, de ez teljesen más volt. Ez minden bizonnyal új fejezet volt az életében.

Lehetetlen, hogy ez a hely igazi legyen. A festői épületek között kanyargó, szűk utcáival olyan volt, mint egy filmdíszlet.

A vonat megállt és Caleb észrevette, hogy a kocsiban többen is összeszedték a holmijukat. Mr. Cooknak az állomáson kell várnia rá és Caleb nem tehetett róla, de azon tűnődött, vajon, hogy nézhet ki új munkaadója.

Caleb a hátizsákját a vállára vette, felkapta a laptoptáskáját és az egyik bőröndjét az ajtó felé kezdte húzni. Amint az egyik már a peronon volt, visszament a másikért. Az idegességtől és az éhségtől háborgott a gyomra, mire leszállt a vonatról az utolsó csomagjával.

Az első dolog, ami megfogta, a tenger elsöprő illata volt. Egy pillanatra megállt, fejét hátra döntötte és figyelte, ahogy a sirályok a felhős égen repülnek.

Körülnézve, először nem vett észre senkit, aki úgy nézett ki, ahogy magában egy birkafarm gazdát elképzelt. Természetesen csak az apja fiatalabb verzióját tartotta szeme előtt. Észrevett egy férfit, aki keményen támaszkodott egy botra; Caleb lélegzete a mellkasában szorult.

A francba, ha tényleg ő Jon Cook, akkor biztos, hogy nem hasonlított egy farmerhez sem, akikkel eddig találkozott. Nagy nehezen lenyelte a torkában keletkezett gombócot és úgy döntött, hogy a csomagjait egyelőre ott hagyja, ahol vannak és a magas, sötét hajú férfihoz sétált.

Magasságbeli különbségük még nyilvánvalóbb lett, amikor megállt leendő munkaadója előtt. – A nevem, Caleb Winters. Ön, Mr. Cook?

Caleb üdvözlésként kinyújtotta a kezét. Mr. Cook megszorította és alaposan megrázta. Caleb nem tehetett róla, de észrevette, ahogy az előtte álló férfi cserzett, kemény keze elnyelte az övét.

A pénisze szintén észrevette. Mikor elengedték egymás kezét, Mr. Cook sebesen írni kezdett a nyakában lógó noteszbe. Caleb várt és figyelte a tollat fogó hosszú ujjakat.

Egy kis lapot leszakítottak és neki nyújtottak. Caleb elvette és elolvasta: „Kérlek, hívj Jonnak. Az apám volt Mr. Cook.”

Caleb újra Jonra nézett és elmosolyodott. – Örülök, hogy megismertelek, Jon.

Jon egyetértően bólintott, mielőtt az ott hagyott csomagok felé intett. A hátán lévő hátizsákon kívül, Caleb még két, meglehetősen nagy bőröndbe csomagolt. A súlyuk nem haladta meg a megengedettet, de épphogy csak. Lenyúlt, hogy felvegye mindkettőt, de Jon a kezével megfogta az egyik fogantyút tartó kezét.

Caleb felnézett a legkékebb szemekbe, amiket valaha is látott. Gyűlölte, hogy ismeretségük ilyen korai szakaszában egy hülye versengés miatt tönkreteheti a kapcsolatukat, de tudta, hogy Jon nem lesz képes megemelni a nehéz bőröndöt a sérült térdével.

– Minden rendben. Boldogulok – mondta, megpróbálva újra felemelni a bőröndöket.

Jon a botjával a kék bőröndre csapott és megrázta a fejét. Caleb megadta magát és hátrált egy lépést. Nézte, ahogy Jon könnyedén felkapja a bőröndöt és elindul a parkoló felé.

Caleb elindult mögötte és kínlódott azzal az eggyel, ami nála volt. Figyelte, ahogy az erek és izmok kidudorodtak Jon alkarján a megerőltetéstől. Annak ellenére, hogy munkaadója még mindig a botra támaszkodott, sokkal könnyebben boldogult, mint Caleb. Tudhatta volna. Mindig viszonylag alacsony volt. Az utóbbi négy-öt évben rengeteg órát töltött az edzőteremben, de csak annyit ért el, hogy karcsú alakját kissé megformálta.

Jon könnyűszerrel feldobta a teherautó platójára a bőröndöt. Caleb a hátizsákját a platóra tette, a laptoptáskát pedig az autó mellé a földre. Miután mindkét keze felszabadult, küszködve próbálta az utolsó bőröndöt átemelni a kisteherautó oldalán.

Két, napbarnított kar ölelte körül és segített neki befejezni a műveletet. Abban a pillanatban, hogy elengedte a nehéz holmit, Caleb annyira elvesztette az egyensúlyát, hogy végigsimított Jon kemény mellkasán. Hallotta a gyors levegővételt és visszanézett a válla felett. – Sajnálom – mormolta. 

Jon lenézett rá. Pár másodpercig nézett rá, majd elhátrált és beült az utas oldali ülésbe.

Mi? Vezetnie kell? Ekkor eszébe jutott a nyilvánvaló. Az angolok az út rossz oldalán vezettek. Magában elmosolyodott.  Caleb felkapta a laptopot és felmászott a vezetőfülkébe.

A nehéz laptop táskát az ölébe tette és remélte, hogy elrejti a merevedését, ami az előbb váratlanul meglepte. Mielőtt a teherautót elindította volna, Jon megütögette az ülést és Calebnek nyújtott egy vékony noteszt.

Mikor kinyitotta, Caleb látta, hogy le vannak írva a munkák, amelyekben Jonnak szüksége van a segítségére. Egyelőre minden elég könnyűnek tűnt. Caleb nagyon remélte, hogy minden munkát úgy tud majd elvégezni, ahogy azt Jon elvárja tőle. Sosem volt jó abban, hogy megfeleljen az elvárásoknak és valószínűleg soha nem is lesz. Ami egyáltalán nem jelentette azt, hogy ennek ellenére ne próbálja meg mégis.

Keresztülautózva a vidéken, Caleb még mindig nem tudta elhinni, hogy itt van.

– Olyan gyönyörű itt – suttogta fennhangon, Jonra nézve.

Észrevette, hogy Jon tökéletes szájának sarka enyhén felkunkorodott. Nyilvánvalóan a helyes dolgot mondta. Választhatott, hogy melyik a szebb látvány: az ablakon túli vagy a mellette ülő.

Állítsd le magad!, szidta magát. Óriási különbség volt aközött, hogy Jon tudta róla, hogy meleg és aközött, hogy folyamatosan kőkemény merevedéssel büszkélkedik előtte.

Caleb még egyszer megpróbált a kezében lévő jegyzetekre összpontosítani. Elolvasta a kezdő bejegyzést.

Caleb!

Remélem, hogy könnyű utad volt. A következő két napra szabad időt kapsz, hogy az időeltolódás miatti kényelmetlenségeket kiheverd. Bízom benne, hogy ennyi elég lesz. Amennyiben nem, kérlek, ne habozz szólni. Hogy őszinte legyek, gyűlölöm a tényt, hogy nem tudok gondoskodni a saját farmomról. Az orvosom biztosított, hogy a térdem meg fog gyógyulni, azonban addig is szükségem van segítségre a juhoknál a legelőn. Hajlamosak elkóborolni és az lesz az elsődleges feladatod, hogy mindennap ellenőrizd a kerítést és győződj meg róla, hogy a birkák egészségesek. Elég gyakran sikerül nekik a kerítésen kijutni és az út mentén mászkálni. A nyájból több állatot is elveszítettem már a felelőtlen sofőrök miatt. A terület sziklás és meglehetősen dombos, ezért nem tudom egyedül megcsinálni. A hálószobám melletti vendégszobában fogsz aludni. Ha a mellékelt listán valami nem egyértelmű vagy nem megfelelő, kérlek, inkább előbb szólj, mint utóbb.  Ha hagyjuk, hogy a dolgok elgennyesedjenek, az nem teszi majd lehetővé a zökkenőmentes munkakapcsolatot köztünk a következő évben.

Üdvözlettel,

Jon

Caleb becsukta a jegyzetet és a társára nézett. – Egyetértek az elgennyesedés résszel. Én is ugyanazt kérem tőled. Olvasni valamiről, csak az első lépés a tanulás felé vezető úton. Biztos vagyok benne, hogy el fogok rontani dolgokat, mindig ez történik, de képes vagyok követni az iránymutatást és a magyarázatokat.

Jon aprót bólintott, de nem nézett rá. Caleb azon tűnődött, milyen lesz a következő év valakivel, aki gyakorlatilag nem beszél. Kinézve az oldalsó ablakon, eldöntötte magában, hogy egyszerre csak egy napot.

4 Hozzászólás

  1. Nagyon szerettem ezt a történetet. Teljesen beszippantott Caleb és Jon történetének első olvasása alkalmával. Szerethető páros. Remélem újra olvashatom.

  2. Azt hiszem ez is egy kedvenc történet lesz. Már a helyszín is “szerelem vidék”, a két szereplő pedig nagyon szerethető párosnak tűnik.

  3. Szeretem ezt a történetet! Teljesen el is feletkeztem róla! Nagyon tetszett emlékszem! Nagyon szerethető páros! Gördülékeny a történetet! Várom a folytatást, hogy újra eltudjam olvasni az egészet! Köszönöm szépen!❤️

  4. Wilhelmina1986 says:

    Nagyon szeretem ezt a történetet. Mikor anno először olvastam, egy éjszaka alatt elolvastam az egészet. Caleb és Jon története magába szippantott. Ahogy egymásra találnak. Jon fejlődése.

Vélemény, hozzászólás?