Meleg regények/novellák írása és fordítása

Hóesés Seattle-ben – Szabadon olvasható

Első fejezet

Christopher Booth halk nyögés kíséretében nyújtotta ki a hátát. Én se vagyok már olyan zsenge, mint régen, gondolta szárazon, nem megy úgy az éjszakázás, hogy meg ne érezném. Azonban jó volt érezni ahogy elérte a célt – végre elkészültek a következő havi műsorterv körvonalai és a heti „Szinglik Seattleben” műsorszámainak felét is megírta. Ahogy kipillantott apró irodájának ablakán, csak kavargó fehérséget látott. A háttérben szóló rádió folyamatosan friss információkkal szolgált az órák óta tartó januári hóviharról, ami még mindig nem adta jelét, hogy egyhamar enyhülne.

Az adásért nem felelős munkatársak többsége korán elment, hogy megpróbálják elkerülni a közlekedési dugó legrosszabb időszakát. Chris tetőtéri lakása, amit a Seattle-be költözése óta bérelt, csak egy köpésnyire volt a rádióállomástól, Shiloh-t pedig sosem érdekelte, milyen későn ér haza.

Miközben megmozgatta a vállait, Chris addig pislogott, amíg sikerült kivennie a szoba túloldalán lévő digitális órát és közben azon tűnődött, hogy lassan olvasószemüvegre lesz szüksége. Meglepetten vette észre, hogy majdnem kilenc óra van. Tudta, hogy sok munkát képes elvégezni a munkatársak folyamatos zavargászásai nélkül, akik a tanácsát vagy a segítségét kérték egy kutatásban vagy simán csak egy kicsit el akartak beszélgetni. Nem mintha nehezére esett volna segíteni, vagy beszélgetni, ha arról volt szó, de időnként úgy érezte, több társadalmi életet él, mint dolgozik.

Kikapcsolta a számítógépét majd a kabátjával a karján, Chris lekapcsolta az irodai lámpákat is és ahogy behúzta maga mögött az ajtót, majdnem nekiment Zak Cowannek, az éjszakás gyártásvezetőnek, aki a szokásosnál is nagyobb lendülettel rohant végig a folyosón.

– Chris – kiáltott fel a fiatalember és megragadta a szerkesztő vállát. – Hála az égnek, hogy még nem mentél el! Segítened kell, tíz perc múlva élő adásban vagyunk és a Nő most hívott, hogy nem tud bejönni

Nem kellett különösebben magyarázni ki az a „Nő” – Estrela Lopez -, a KLTR legnépszerűbb műsorának, a Huncutkodásnak a temperamentumos házigazdáját az állomáson csak úgy ismerték, hogy „a Nő, akinek engedelmeskedni kell”.  És ez nem a szeretet jele volt. A tüzes latin díva követelőző, tapintatlan és néha egyenesen goromba volt, de az éjszakai telefonos szexuális tanácsadó műsorával ő érte el a legmagasabb mutatókat az összes műsoron lévő program közül.

 Chris sajnálkozó arccal rázta a fejét. – Előkeressem neked az egyik korábbi műsor felvételét? – kérdezte és visszadobta a kabátját egy székre.

– Arra nincs idő – nyüszítette Zak. – Már vagy egy tucat hívó van várólistán. Be kell ugranod helyette.

– Nekem? – nevetett fel Chris, biztosra vette, hogy Zak csak az ő kárára viccelődik. Nagyon jól ismerte a gyártásvezető fura humorát – Zack egyike volt a Chrisből, a könyvelésről Dave-ből és az értékesítésen dolgozó Nealből álló négyesnek -, akikkel Chris minden vasárnap délután összejártak pókerezni, vagy alkalmasint egy Mariners vagy Sonics[1] meccsre munka után. – Nagyon vicces, Zak.

– Komolyan mondtam, Chris – könyörgött Zak. – Nincs senki más, akit megkérdezhetnék. Csupán egy estéről lenne szó – segítened kell nekem.

– Megőrültél? Én csak egy műsorszerkesztő vagyok, műsorvezető. Nem tudok három órán keresztül szexről szóló kérdésekre válaszolni – tiltakozott Chris. – Nem tudom… Nincs semmilyen képzettségem.

– Te írod a Szinglik Seattleben-t – szállt vitába Zak.

– Ami arról szól, hová menjünk randizni, nem arról, hogyan szerezzünk édes pillanatokat az ágyban – ellenkezett tovább Chris, a műsor szlogenjét idézve. – Csak tegyél be egy felvételt.

– A felvétel nem juttat a nézettségi lista első helyére – kontrázott Zak. Ez övön aluli ütés volt. A KLTR úgy hirdetette magát, mint “vezető rádió a beszélgetős műsorokban”, néhány éve azonban a második helyre csúszott vissza a döntő fontosságú, főműsoridős és késő esti sávban. Zak pedig tudta, milyen eltökélten próbál Chris változtatni ezen. – Söprögetési hét[2] van, és most rengeteg hallgató marad otthon az időjárás miatt. Ha kikapcsolnak minket, mert ismétlést játszunk, lehet, hogy sosem nyerjük vissza őket.

– De mi van, ha valaki olyasmit kérdez, amire nem tudom a választ? – vergődött Chris, gyengülő ellenállással. Zak tudta, hogy megfogta.

– Bízd rám és a Google-ra – vigyorgott a gyártásvezető. – Ugye te sem gondolod, hogy a Nő minden választ saját maga talált ki?

Tíz perccel később Chris már egy stúdiófülkében ült bekáblezve, előtte egy üveg víz és egy sor monitor állt. Zak bíztatóan felemelte a hüvelykujját a pultja mögül és elindította a műsor főcímét.

– Kilenc óra van, Seattle, és ez azt jelenti, hogy eljött a felnőtt rádió első számú beszélgetős műsorának az ideje, ahol minden lehetséges és semmi nem túl bizalmas, a műsor, amit annak szenteltünk, hogyan szerezzünk ”édes pillanatokat az ágyban”. Ma este különleges, vendég műsorvezető lesz velünk, hölgyeim és uraim, élvezzék együtt a Huncutkodást Christopher Booth-szal!

Chris lenyelte a torkából a gombócot, amely már-már a fulladással fenyegette, majd biccentett Zak felé, hogy kapcsolhatja az első hallgatót.

– Üdvözlöm, adásban van. Mi a kérdése? – Zseniális kezdés, rezzent össze.

– Öö… helló – szólalt meg egy női hang vontatottan a fejhallgatójában. Ez a nő legalább olyan ideges, mint én döbbent rá Chris, és vett egy mély lélegzetet, hogy lehiggadjon. – Én csak azt szeretném megkérdezni… úgy értem, arra lennék kíváncsi… – tétovázott.

– Hogy hívják, hölgyem? – kérdezte Chris kedvesen.

– Terry – jött a felelet.

– Miben segíthetek, Terry?

Zak vigyorogva hallgatta, ahogy Chris a telefonáló feszültségét oldja. A srác egy született tehetség volt.

– Szóval, a férjem… mostanában már nagyon érdekli a szex… és én reméltem… ez… hogy talán meg tudja nekem mondani, mit tehetnék, hogy újra kívánjon. – Chris felszisszent a nő hangjából kicsendülő bizonytalanság hallatán. A weboldalra pislantott, amit Zak küldött át az egyik képernyőre és megkérdezte.

– Van a férjének valamilyen orvosi problémája – magas vérnyomás, cukorbetegség vagy depresszió? Néhány gyógyszer csökkentheti a nemi vágyat, amit az orvosa talán tudna kezelni… – Na jah, a varázslatos kis, kék pirula fintorodott el.

– Nem, semmi ilyesmi – válaszolta a hallgató. – Csak ül a tévé előtt egész este és az ESPN[3]-t nézi, én meg általában elalszom, mielőtt méltóztatna ágyba jönni – nevetett kesernyésen. – Tudom, hogy már nem vagyok olyan fiatal és karcsú, mint régen, de ő sem az. Legalább, amiatt nem kell aggódnom, hogy talált valaki mást, hiszen fel se áll a fotelből.

Az asszony fájdalmát hallva összeszorult a mellkasa. A szüleire gondolt, akik még harminc év házasság után sem tudnak elmenni egymás mellett egy szeretetteljes érintés nélkül.

– Mikor fogták meg utoljára egymás kezét, Terry? – kérdezte ösztönösen.

– Egymás kezét fogtuk?  – ismételte meglepetten. – Nem tudom, évekkel ezelőtt talán.

– Nekem úgy tűnik, kijöttek a gyakorlatból a bensőségesség terén – tűnődött Chris. – Ön se szeretné, ha férje, munkából hazatérve először szexet akarna, minden előjáték nélkül. Gondoljon a párja figyelmének felkeltésére úgy, mint egyfajta elnyújtott előjátékra. Azt szeretné, ha ismét érzékiséggel gondolna és nézne önre. Kezdje apróságokkal, nem kell egyértelműen szexuálisnak lennie – például gyengéden érintse meg, ha elmegy mellette a folyosón, fogja meg a kezét séta közben vagy puszilja meg az arcát, mikor a fotelban ül.

– Ez menni fog – mondta Terry a remény halvány sugarával a hangjában.

– Tudassa a férjével, hogy még mindig különleges az ön számára, hogy még mindig szereti – buzdította Chris. – Miután emlékeztette ezekre, meglepődik, mi következhet.

– Szeretem őt – motyogta az asszony. – Meg fogom próbálni.

– Hívjon vissza néhány hét múlva és mesélje el, hogy halad, Terry – tette még hozzá, miközben Zak már a következő hívót kapcsolta.

– Mike vagyok. – A hangja alapján Chris gyanította, hogy egy tinédzserrel van dolga. –  A barátnőm nem hajlandó lefeküdni velem, csak ha óvszert használok, és arra lennék kíváncsi, melyik a legjobb, tudod, amiben a legtöbbet érzem.

Zak egy gyors megjegyzést pötyögött a képernyőre, mire Chris habozott. A műsor szponzorai között két rivális óvszermárka is szerepelt, és a legkevésbé sem hiányzott, hogy valami olyat mondjanak, ami  bármelyiknek is kedvezzenek.

– A barátnődnek igaza van, Mike, hacsak nem monogám párkapcsolatban éltek, mindkettőtöknek törekedni kell a biztonságra – érkezett Chris válasza. – Ámbár, talán nem én vagyok a legmegfelelőbb ember, hogy megválaszoljam a kérdésed, ez olyasmi, amivel mostanában nem szereztem túl sok tapasztalatot. Talán néhány hallgatónk megosztaná veled a véleményét.  – Zak elvigyorodott, ahogy a vonalak azonnal izzani kezdtek a felvetésre. Hosszú idő óta most először kíváncsian várta az este végét.

Neal Kenelly a mosogatógépbe tette a tányérját és azon elmélkedett, mihez is kezdjen az este hátralévő részében. Normális esetben mostanra már egy klub felé vette volna az irányt, ha nem egyenesen oda ment volna munkából, de a havazás meggyőzte, hogy maradjon a lakásban aznap este. Az órára pillantott, amikor meghallotta Zak hangját a rádió hangszórójából. Kilenc óra. Nealnél általában szólt a háttérben a rádió, amikor otthon volt, de mindig kilőtte, ha Estrela került adásba. Lehet, hogy a nővel el lehet adni a reklámokat, de ki nem állhatta a durva stílusát és intoleráns megjegyzéseit. Már a távkapcsolóért nyúlt, amikor Zak bejelentette a vendég műsorvezetőt. Az ujja megállt a kikapcsoló gomb felett és kíváncsiság fogta el Zak hallgató csalogatására „…élvezzék együtt a Huncutkodást Christopher Booth-szal”.

Elfojtotta a kitörni készülő röhögését, ahogy a csendes, visszafogott műsorszerkesztőre gondolt, amint az érzéki latin szépséget helyettesíti. Elnyújtózott a kanapén, és belemerült a műsorba, annak biztos tudatában, hogy bőven talál majd fricskát ahhoz, hogy a következő pókerpartijukon könyörtelenül cukkolja Christ.

És ez volt a mai este utolsó hívása, amire időnk van – jelentette be Zak, miután Chris éppen hogy csak megnyugtatott egy fiatal anyukát, hogy éppen olyan fontos hogy magára és a párjára fordítson időt, mint az, hogy gondoskodjon az újszülött fiáról.

Chris lehúzta a fejhallgatóját, hanyatt dőlt a székében, és masszírozni kezdte a nyaka tövében keletkezett feszes csomót. Hála istennek, hogy vége! sóhajtott fel magában és kiegyenesedett ültében, miután a műsorzáró szignál után  Zak átváltott egy reklámblokkra és belépett a stúdióba.

– Ez fantasztikus volt, Chris – lelkendezett a gyártásvezető. – Minden este ezt kéne csinálnod. A hallgatók a tenyeredből ettek.

– Nem hiszem, hogy otthagyom a nappali munkámat – mormogta Chris, miközben belebújt a kabátjába. – Csak ne feledd, jössz nekem eggyel – egy naggyal. 

Miután kiment, egy pillanatra az ég felé fordított arccal megállt, és mélyet szippantott a tiszta, hűvös levegőből, amíg a remegése alább hagyott. Megcsinálta… egész idő alatt csetlett-botlott és blöffölt, de úgy gondolta nem fuserálta el túlságosan, és lehet, hogy még segített is egyik-másik hallgatónak. Az üres utcákon csend honolt, ahogy a lakásához sétált, a hulló hó tompította léptei hangját, ám Chrisnek jólesett a csend.


[1] Seattle Mariners – baseball csapat; Seattle SuperSonics – kosárlabda csapat

[2] Söprögetési hét – Sweeps week: olyan időszak, amelynek során a különféle médiumok hirdetőket tudnak maguknak szerezni.

[3] ESPN – Amerikai sportcsatorna


7 Hozzászólás

  1. Serafina says:

    Ez egy tipikusan mézesmadzag fejezet. Kedves, helyes férfi, akit bedobnak a mélyvízbe, de sikeresen fent marad. Sőt nem csak a nézők, de ő és a rádió is sokat nyer azzal a húzással, hogy a “Nő” nem jelent meg. 😀 Aztán pedig ott a másik férfi, akinek szerintem leesett az álla. Mert bár erről nem tudunk meg többet (még), de biztosan meghökkent, hogy mi minden rejlik abban a férfiban, akivel pókerezni szokott. 😀
    Nagyon jó kezdés, és alig várom, hogy olvashassam tovább a történetüket. Nagyon köszönöm a fordítást. *-*

  2. Hali!
    Egy csendes, zárkózott,kissé magányos ember, “lehetőséget”kap arra, amit nem akart igazán. Kilépni a háttérből, bele egyenesen a méylvízbe.
    A telefonhívásokban nem bakizott, sőt.
    Nagyon jó lesz, amikor újra minden befejezett történetet végig lehet olvasni 🙂
    Várom nagyon…

    1. Szia Rami!
      Köszönöm a hozzászólást, bár kicsit vitatkoznék vele. Bár való igaz, hogy Chris egyedül él, de ettől nem magányos vagy zárkózott. Az élete nem üres, nincs elvágva az emberi kapcsolatoktól, sőt, épp ellenkezőleg. Ha kevés barátja is van, de azokkal jól érzi magát. Tény, hogy csendes, de inkább megfontolt, visszafogott férfinak mondanám.

  3. Nagyon tetszik Chris személyisége. Lehet kicsit befolyásolható vagy inkább önfeláldozó volt és kilépet a komfort zónájából a rádió érdekében, de nekem nagyon kedvesnek tűnik.
    Vajon a Nő, hogy fog reagálni ha megdöntött a hallgatói rekordját.? Nael lesz a szerelem? Egy munkstárs?
    Kíváncsian várom a folytatást.

  4. Ezt a történetet még sikerült elolvasnom a Skatulyán. Tetszett, ahogy Chris úgymond kilépett a komfortzónájából, válaszolt a kérdésekre, feltalálta magát.

  5. Végre újra olvashattam ezt a történetet. Nagyon tetszik hogy Chris miképpen oldja meg a neki szánt kérdéseket, de ez kicsit azért meredek is volt,hogy őt tették be. Együtt éreztem vele. Látszik hogy van tapasztalata a műsor vezetésben még ha nem is ilyen témában mint az esti műsor.

  6. Tuzvarazs says:

    Ez az egyik kedvenc történetem a Skatulyán. Nem is tudom hányszor olvastam már. 🙂
    Chris nagyon szimpatikus. Szívén viseli a rádióadó sorsát, még “önmagát is feláldozza”. Én biztos nem tudnék csak úgy becsobbanni a mélyvízbe, még úgy sem, hogy neki van gyakorlata a műsorvezetésben. Ügyesen megoldotta a dolgot.
    A kedvenc mondatom: “Megcsinálta… egész idő alatt csetlett-botlott és blöffölt, de úgy gondolta nem fuserálta el túlságosan, és lehet, hogy még segített is egyik-másik hallgatónak. “

Vélemény, hozzászólás?